A Zsidó-pokolban

A Zsidó-pokol az egyik legérdekesebb földrajzi név a Mecsekben. Ez egy szurdokvölgy neve Vékény határában. Ennek bejáratát látjuk a fenti képen. Kisebb, de lényegében eredménytelen nyomozást végeztem a név eredetét illetően. Az 1865-ös kataszteri térképen ezt a vidéket Csöpögőnek nevezik, de a név a Zsidó pokollal párhuzamos völgyre is vonatkozik, amit  a térképek Csepegő-ároknak neveznek ma is. Ennek a völgynek a nevéről  hallgatnak a térképek. Baranya megye földrajzi nevei (BMFN) 1982-es kötete sem ismeri, akárcsak a túlnyomó részt erre épülő Magyar Digitális Helynévtár.   Vékény határában két szurdokra vonatkoztatható nevet  említ csak a BMFN, a Csöpögő-árkot, és a Mocsila-gödröt. A mellékelt -nem túl informatív- térkép alapján azonban úgy tűnik, hogy a Mocsila-gödör a Csöpögő-árok felső vége, nem a vele párhuzamos völgy. A Zsidó-pokol elnevezés azonban előfordul néhány természettudományos közleményben, például itt egy rovarásznál. (Valószínűleg innen veszi át egy Szél Győző nevével is jegyzett másik tanulmány, ahol UTM kódját is közlik (BS92)). Az ilyen jellegű közlemények közül  legkorábbi amit találtam egy 1987-es botanikai közlemény. Az elnevezés megismertetése érdekében a legtöbbet maguk a vékényiek tettek. Szerepeltetik a falu honlapján, mint a lovastúra útvonal 31-es számú állomáshelyét, és főként a kitáblázással népszerűsítették.  Nyilvánvalóan az elnevezésnél számolnunk kell egyfajta antiszemitizmus-érzékenységgel is. Ezért például a Geocaching Egyesület letiltotta a név használatát, ami azért földrajzi neveknél szokatlan.(Bár magam sem értem, miért kellett a rövidített nevet GOJ-nak választani. Update: Később az elnökség -nagyon helyesen- a GOJ nevet is letiltotta. )A pokol a földrajzi nevek elő- vagy utótagjában sem fordul elő gyakran. Természetesen kézenfekvő, hogy barlangok is ilyen nevet kapnak, mint pl. a Kapolcs közeli Pokol-lik bazaltbarlangja.  Itt is talán a mély szurdokvölgy adta névbe a poklot. De mitől lett Zsidó-pokol?  A Zsidó-pokol azonban nem áll egymagában a furcsa vékényi nevek sorában. A Németdöglés nevű völgyről már 1857-ből vannak adatok, ma is minden térkép feltünteti, nemrég én is jártam benne. Nevének eredetéről két elképzelést is olvastam. Egy régi Mecsek útikönyv szerint itt a kurucok tőrbe csaltak egy labanc csapatot. Egy másik forrás így ír: "Elnevezése onnan ered, hogy a német telepesek rossz fu­­va­­rosok voltak és meg­­­­rakott sze­­­kereikkel gyak­­ran fel­bo­rul­­tak itt." Ennek annyi alapja van, hogy Vékény valóban egy magyar sziget volt a környékbeli sváb és vegyes lakosságú falvak tengerében. Szerintem ez az utóbbi névadás a valószínűbb.

Mielőtt még a igazából a völgybe értem volna, két szép bükk tűnt fel.

Az első 414cm-es volt, a másik 397cm-es.

A 397cm-es nem biztos, hogy odaér a listára.

Aztán irány a pokol.

Elhatároztam, hogy a pokol legalján megyek végig.

Mostanában rákaptam ezekre a szurdokvölgyekre.

A pokol partján már kétszer jártam, legutóbb 2014 nyarán népes társaságban, de már akkor elhatároztam, hogy ide még  visszatérek.

A pokolban most nem volt sok víz, ami egyszerűbbé tette a járást, de kisebbé a vízesések és csorgók élményét.

A védett gímpáfrány borítja itt is a sziklákat.

Helyenként szinte hegymászásszerűen lehetett csak haladni.

Több lépcsőben vagy 50m szintkülönbséget kell rövid távon leküzdeni.

Kár, hogy most ilyen vízszegény volt.

A pokol vége is egy kis vízesés.

Itt már szelídül a táj.

Zöld fagombák.

A Zsidó pokol felső végének ez a löszkút a félelmetes látnivalója.

A zubogók felülről.

Az már szinte természetes, hogy novemberben nyílik a hunyor a Mecsekben.

Mostanában mifelénk: A Sárvíz-holtág partján, listás fával

A Sárköz egykori vad világából mutatóba maradt egy darabka Szekszárd-Palánk határában is, ipartelepek, szántóföldek és utak nagy töltései közé beékelődve, az egykori Sárvíz partján

2010 márciusában, tehát jó régen jártam itt. Akkoriban két nagy fehér nyarat is mértem errefelé, 570 cm körüli kerülettel. A fák ma sem lettek nagyobbak, illetve csak annyit nőttek, mint amennyit az én méréseim szigorodtak. Ne felejtsük el, hogy 2010-ben még nagyon kezdő voltam.

A legnagyobb is csak 578 cm lett. Vigasztalan vidék ez. Hatalmas a dzsuva, és akárcsak 6 évvel ezelőtt, a holtágak rendkívül büdösek, kommunális szennyvíz szaguk van. A víz már alig látszik, halad az eutrofizáció.

Összesen 4 db nagy fehér nyár áll itt, most látszanak is a panoráma képen. Mind nagyobb 560cm-nél, de egyik sem listás.

A listás fa az út töltése alatt áll. Vagy ezerszer elhaladtam már mellette, de az útról a hatalmas dzsuva miatt nem látni. Mellette szétszórva szemét mindenfelé. Ebben a a teljesen vigasztalan környezetben áll ez az tiszteletre méltó, szemlátomást öreg eperfa. Kerülete 477cm, csaknem dobogós a Pósfai-listán.

Elhúz egy vadlibacsapat.

Mostanában mifelénk: A Sáros és Keselyűs

A múltheti izgalmak után a Sáros nyugalma, vagy inkább unalma vár. Rövid, pár perces nézelődés. Öt szürke gém egy fán.

A Sároson hatalmas tőkés réce tömegek.

Kormorán csók.

A tavaszias időben rovarok rajzanak.

Csuszka.

A keselyűsi tölgy szokatlan helyről fényképezve. Az út mentén kivágtak néhány fát, új nézőpontot teremtve.

Zöld juhar termése napfényben

Darvas dendromán találkozó: 2.nap

A vasárnapi napunk egészen fantasztikus lett, rég volt olyan természeti élményekben részem, mint ezen a napon. Pósfai György fantasztikus programot állított össze nekünk.  Reggel még napfényes időben indultunk el a Tiszántúlra, először a Csanádi-puszták felé. Nem sokat kellett várnunk az első darucsapatra.

Montág-puszta

Az utolsó virág a pusztán

Gémtelep, természetesen most üres bakcsófészkekkel

Montág-pusztán láttunk először "gyalogos" darvakat.

A puszta a toronyból

Kopáncs középkori temploma a semmi közepén egy kunhalmon épült fel.

Következő helyünk  Kopáncsi-puszta volt. Újra "gyalogdarvak". A bal oldaliak még egészen fiatalok.

Röptükben

Egy óriási bíbic csapat húz be a pusztára.

Felmegyünk a guanóborítású toronyba. Szerencsére a dendrománok nem finnyáskodnak.  Alattunk a fantasztikus alföldi puszta.

A torony is a puszta egy szinte észrevétlen magaslatára épült. Ide települt korábban a temető is, amelynek hitvány kis akácosában több tucat kékvércseodút helyeztek ki.

Régebben itt szürke marha gulyát is láttam.

A puszták jó  része most tocsog

Facsoport

 

Bíbicek  százai a pusztán

Tipikus. Egyre több felhő jött, és hamar elment a nap.

Egy másik "gyalogdarú" csapat

Innen Mezőhegyesre vitt utunk. A II. József alapította méntelep dendromán szempontból platánokban erős.

Istálló

A lovarda mellett már idelátszik a nagy platán

Fantasztikus fa, de nem listás

Mint egy polip karjai, tekeregnek hófehér ágai.

A lovarda.

Gombák.

Battonya irányában fekszik az isten háta mögötti Tompapuszta. Gondozott tölgye túl az 570-en.

A közeli kúria parkjának volt egykoron dísze

A mezőhegyesi méntelep a környéken többhelyütt értékes és egyre csak pusztuló agráremlékek sorát  hagyta. A több zabsiló torony közül ez egyik.

Kunhalom Csikós-puszta határában, ez a Fekete-halom.

Csikóspuszta.

Itt nagyon sok ritka és értékes madarat láttunk, de ezek általában mind igen messze voltak, és a képeimen nem látszik belőle több, mint egy kis vacak fekete pötty. Ha György nem hívja fel rá a figyelmünket, én észre se vettem volna különlegességüket. Itt most egy vörös vércse szitál, miközben egy fácán elhúz előtte.

A tanyarom lakója egy kuvik. Életem első kuvikfotója.

A tanyarom

A csapat egy távoli gémeskúton ülő sast figyel. Erről kiderült, hogy "csak" réti, nem parlagi.

Pusztai növény

Réti fülesbagoly a messzi távolban

Lassan alkonyodik

A kardoskúti Fehér-tó felé haladva még a nappali táplálkozó helyükön is megfigyelhettük a darvakat.

A Fehér-tó előtti réten tartanak gyülekezőt

Több ezres csapatokban gyűlnek itt össze

Alkony felé egy csapat lúd is behúz a földekről a tó felé.

Egy darabig a gyepen gyülekeznek, aztán behúznak a tóhoz

A szakemberek szerint kb. 20 ezer daru tartózkodik most Kardoskút határában

Egy csapat a "Szuperholddal."