A bátaszéki szőlőhegyen és az M6 "alpesi" szakasza

A híres molyhos tölgynek nevezett tölgy a Szt. Orbán kápolnával  a szőlőhegy kétségtelenül leghíresebb látnivalója. 

 

Szakralizált táj.

Profanizált táj. 

Megdőlt képoszlop szépen helyreállított présházzal.  

Megroggyant présház. 

Bátaszék a szőlőhegyről. 

Présházajtó. 

A dombtetőn. A bátaszéki szőlőhegy hatalmas területen fekszik. 

Elhagyva a szőlőhegyet az M6-os "alpesi" szakaszához érünk. A képen a Leperdi-patak völgyhíd és a Geresd-alagút északi bejárata. Ma már ezeket a neveket nem használják, csak betűkkel jelölik,  úgyhogy én most leírom a teljes listát északról dél felé haladva:  A Bátaszék-Véménd közti szakasz konkréten a következő objektumokból áll:

- 167-168 km: Bátaszék alagút "A", 1331 méter

- 169 km: Leperdi- patak völgyhíd, 280 méter

- 169 km: Geresd alagút "B", 399 méter

- 170 km: Belső-réti-patak völgyhíd, 313 méter

- 170-171 km: Baranya alagút, "C" 865 méter
- 171 km: Véméndi-patak völgyhíd, 148 méter

- 172 km: Véménd alagút, "D", 418 méter

- 173: Palotabozsoki-vízfolyás völgyhíd, 481 méter.

Belső réti patak völgyhíd és a Baranya-alagút északi vége.

Véménd távolról.

Réti héja köröz a földek felett

A Belső-réti-patak völgyhíd

A Palotabozsoki-patak völgyhíd

Az egykori Leperdpuszta határában egy nagyobbacska hársfát is kiszúrok távolról.

Megbecsült fa. Nem csak lakályos vadlest applikáltak koronájába, hanem mutatós zománctábla is hirdeti, hogy neve is van: Leperdi hárs. Még a centiért is visszamentem az autóhoz miatta, de csak 370 cm-nek adódott a kerülete.

Kilátás a Geresdi-dombság felé. 

A Leperdi-patak völgye  a Bátaszék-alagút déli végével.

A "molyhos tölgy" kihagyhatatlan. 

Látogatottnak tűnik. Ottjártamkor két kedves kismama küzdött meg az emelkedővel, hogy a  hátsó ülésében ücsörgő gyermekükkel feltolják kerékpárjukat ide, kicsit relaxálni itt. 

Egy hét

Kilátás az Óriás-hegyről.

Lassan virágzik a repce a Gemenc szélén.

A keselyűsi nyárfasor távolról.

A Sió. 

Magas a víz.

A bárányfoki töltésről egy hatalmas fehér nyárfát szúrok ki.

Hatalmas példány, fajának dísze. Nincs centi nálam, ide még visszatérek. 

Lassan alkonyodik.

Szeszélyes tavaszi idő.

Alkonyi fények.

Napnyugta. 

Faluhely dűlő.

Kis dombságunkban feltűntek a rejtélyes BK turistajelek, amelyek olyan érdekes helyekhez is elvisznek, mint az Óriás-hegy nagy szurdika. 

Némi nyomozás után kiderült, hogy ez egy neves borászat üzleti-reklám alapon beindított, meglehetősen sikeres túramozgalmának a jelzése, ami mobilappok alapján navigál és adminisztrál.

Minket a a belső motiváció is elvisz a legszebb tájakra. Mindenesetre ez is mutatja, hogy kis dombságunkban meglehetősen felkapott lett a túrázás és a terepfutás. 

Alkonyi fények a Gurivicán.

Kora tavaszi erdő. 

Várdomb a magasból. 

Bátaszék távolról. 

 

Dömörkapu

Ennyi maradt Dömörkapuból.
Dömörkapu nemcsak a Visegrádi-hegységben és a Mecsekben van, hanem itt Tolna és Baranya határán is volt egy falu ezzel a névvel. Nemrég jártam Dömörkapu-puszta helyén, most ellátogattam ide is. A puszta és a hasonló nevű falu kb. 1,5-2 km -re volt egymástól.   

 

A híres temetőjénél már többször jártam. Most éppen nárciszvirágzáskor jöttem. 

A temetőt Csibiné vezetésével - lassan már tíz éve-   lelkes véméndiek felújították. Még mindig elég jól tartja magát, de a bálványfás, akácos dzsuva már fenyegetően nyomul alulról.

Dömörkaput Véménd felől közelítettem meg. 

Indulás a vásártéri Szent Vendeltől.

Magánút, magánterület táblák védelmében egy hatalmas, listaközeli eperfa. 

Présház.

Távoli présházak.

Az út kb. 2,5 km. Útközben lehet nézelődni. A Zengőn két nap alatt sem olvadt el a hó. 

A Szársomlyó is idelátszik, sőt még a dobokai Nagyfa is kivehető,  de azért a látvány nem vetekszik a máriakéméndivel. 

Itt van a közelben az M6-os "alpesi" szakasza is.  

A temetőtől pár száz méterre van az egykori falu helye. 

Az egykori főutca ma már  csak egy egyre mélyülő vízfolyás. 

Egy beomlott pince. 

A falu mementója itt is egy hibátlan szépségű, 2013-ban felújított nádasdi stílusú kereszt.