Többet ilyen utam úgysem lesz már. A Zengő 2009. január 17-én

Tegnapi bejegyzésemben felidéződött a 2009. januári téli utam szépsége. Most ismét elővettem ezeket a régebbi képeket, és feltettem ebbe a blogba is néhányat.

Akkor így foglaltam össze az út lényegét: 2009. január 17-én dél körül Hosszúhetény  Tiszoszél nevű völgyéből indulva,  ragyogó napsütésben felkapaszkodtunk a Zengő nyugati nyergére. 450 m felett a fákat vastag zúzmara fedte, 600m-től pedig 5-10 cm-es hó is volt.  A Zengőről egy fiatal bükkösön keresztül, nehezen járható csúszós úton leereszkedtünk  a Paraszik-tető oldalában lévő ősbükköshöz. Korábban itt a püspökszentlászlóiak fás legelője volt, de a jó pár évtizede felhagyott legeltetés után a terület beerdősült.  Több mint egy tucat öreg bükk jó erőben dacol itt a fiatal csenevészekkel, de a terület matuzsáleme már derékba tört, egy-két másikról is fányi ágak zuhantak már a földre. Lassan ereszkedve lefelé, a hét eleji ónos esők zónájába érkezve, ködfoszlányok közt, nehézkesen botorkálva érkeztünk le a völgybe, a Hetényt Szentlászlóval összekötő úthoz.Innen mentünk vissza Tiszoszélbe.

Tiszoszél. Érdemes a képekre kattintva azokat nagyban is megnézni.

Zúzmarás fák

Fiatalabb bükkös.

Tovább a bükkösben.

Egy tarvágás szélén.

Itt már kis hó is van.

Gazsi, útitársam.

Tipikus.

Tipikus ez is.

Az ősbükkös fái közt.

Azóta a terület egészen másként néz ki. Rengeteg nagy bükk  tönkrement, a területet is kitisztították, ami azóta felbozótosodott.

Tipikus.

Bükk 1.

Bükk 2.

Felszakadó ködgomolyag.

A bükkös széle.

Visszapillantás a Zengőre.

Az erdő széle.

Gazsi 2.

Lefelé ereszkedve ismét átmegyünk egy ködfoszlányon.

Lassan kiérünk a ködből, és elérjük az utat.

A Tiszoszél másnap reggel.

A Kőszeg-forrás Erdőrezervátum és egyéb mecseki erdők

Életem eddig legszebb téli túráját Gazsi barátommal tettük 2009. januárjában  a Zengőn, érintve a híres bükköst. Ma is egy bükkösbe indultam, a Kőszeg-forrás Erdőrezervátumba. Mára napsütést ígért a meteorológia, nem nulla volt a valószínűsége, hogy ma is csodálatos utam lesz.

Budafa felől közelítettem meg a helyszínt. A rákos-völgyi vadászház csinos kis épülete mellett sudár tölgy áll. Biztató kezdet.

Aztán nagy mocsarakon keltem át (sokszor dicsérve gumicsizmás előrelátásom) és  szörnyű, fiatal erdőültetvények  vártak.

Utam jelentős részét ilyen terepen tettem meg. A hó súlya alatt görnyedő fiatal fák nagyon nehezen  járhatóvá tették a vidéket.

Aztán a hóban nehéz az utat követni, gyakorlatilag össze-vissza bolyongtam rengetegszer eltévedve. Így aztán mély vízmosásokon kellett átkelnem.

Végre megtaláltam a Bugyogó-forrást. Nyilván a víz lendületes feltöréséről kapta a nevét, bár mostani képe alapján akár a népszerű aslóruházati termék is lehetne a névadásának oka.

Itt már két bükk is mérésre érdemes volt. Mindkettő 510 cm-es lett, és mindegyiknek van egy élő, és egy vagy két holt fele.

Az első fa  elég nyilvánvalóan két fa összenövése. Még élő fele szép és nagyratörő.

A másik fa három részre bomlik. Ez sokkal jobban egyben van mint az előző, de ennek is csak a középső, legvékonyabb törzse él. Bár mindkettő listás méretű, de azért mégiscsak olyan érzés ez, mint amikor az ember menyecskére vágyik, de csak özvegy jut, hogy ismét megidézem az ismert gemenci mondást.

Ennyi mára a mecseki kőszurdokokról.

Ennyit mára a "nívós" vadfotókról.

A Kőszegi-forrás is meglett.

Az egykori KISZ-esek, talán Iván és Móni,  itt sem fel feledkeztek meg a békeharcról, bár Méhes elvtárs, az akkor első titkár, biztos nem erre a formájára gondolt elsősorban.

Íme a bizonyíték. Az egyetlen, alig észrevehető jel.

Azt írják róla, hogy a Mecsek egyik legszebb bükköse. Hát?

Jégcsapok.

Sziklák.

Megint jégcsapok.

Aztán a Koszonya-tető 400m-es magassága után a Pécs feletti Misina 500m magasan lévő parkolójába mentem. Itt már egészen más hangulatú erdők fogadtak.

Meg sem álltam  a Tubes 611m magas csúcsán lévő kilátóig.

Kicsit ködös volt az idő, de a havas-zúzmarás fák fentről jól néztek ki.

Zúzmarás formák 1.

Zúzmarás formák 2.

Ford.

Ez már a Kis-Tubes 577m-es csúcsán lévő kilátóból készült. Kicsit oszlott a köd, de napfényről szó sem volt.

A másik irányba.

Mérsékelt forgalom az igen meredeken induló misinai sípályán.

A Tettyén már jóval kevesebb a hó. Lent a városban meg szinte már semmi.

A Havi-hegy.

A Havi-hegyi kápolna a tettyei kilátóból.Ezzel utam véget ért. A 2009-es Zengő-túra elsősége egy percig sem volt veszélyben.