A kakasdi borókás

Miután túléltem a Táncsics utca utolsó házából előtörő két kutya támadását  egy végtelenül leromlott állapotú, suvadásokkal tarkított dzsuvában indultam el. A képen egy elsuvadt löszkút.

Lassan kiegészíthetjük a növényhatározók leírását azzal, hogy gyakorlatilag novembertől áprilisig folyamatosan virágzik mifelénk az illatos hunyor.

Hatalmas suvadások a löszben

Végre megtaláltam őket. Ez alapján indultam el. Szerintem én publikálok először képet róla.

Ilyen errefelé a boróka. Eléggé megritkultak a borókások hazánkban.

A borókás távlati képe.

Panorámakép a borókást rejtő völgyről. Nem vitatható el a vidéktől szépsége. Ez a kis Szekszárdi-dombság még mindig tud kellemes meglepetést okozni.

Még egy kép a vidékről.

Eltévedt bárány.

Kerülőúton mentem vissza a Táncsics utcába a felelőtlen kutyatulaj miatt. Kellemes meglepetéssel nyugtáztam, hogy a tavaly már felkeresett szakrális egységet helyreállították.

Már magyaros ruhában van Szent Vendel, nincs rajta Lederhose.

Löszformák.

A dunaszentgyörgyi láperdőben

Ma reggel dr.Kalotás Zsolt invitálására a dunszentgyörgyi láperdőbe-helyi nevén a Brinyóba- mentünk ki fűzfanézőbe. Az erdőt határoló övcsatorna az elmúlt napok esőinek  hatására megtelt vízzel. Nekem itt csurgott be először a víz a csizmaszáron,  amit aztán még két másik alkalom követett

Az övcsatorna után pár méterrel máris jönnek a füzek.

Az első listás 625 cm-rel, bár alacsonyon elágazó

A fa és megtalálója. Zsoltnak hamarosan megjelenik egy fotóalbuma a nemrégiben természetvédelmi oltalom alá került, de egyébként még szinte teljesen ismeretlen területről. Több mint egy évig fényképezte rendszeresen ennek a láperdőnek az értékeit. Számos növény- és állatritkaságot is felfedezett itt, és könyvében a terület történetét is feldolgozta.

Bagatell

A legnagyobbnak bizonyult fűz, 720cm-rel

Ez jövőre már listás lesz, most 597cm.

A nap is kisütött

Ezt a csapást a vadászok vágták. Egyébként a csak a vadcsapások mentén lehet a területen haladni, úgy-ahogy.

A terület egy magaslesből.

A magasles is egy fűzfán van

Rengeteg fát rejt a nádas

Ez 610 cm-es

Ölyvfészek

Ugyanez kicsit nagyobb kiadásban: Rétisasfészek (ez egy korábbi, de még ki nem került képem a vidékről)

Egy vízbe hullt téli araszoló látványos hullámokat kelt maga körül.

Az övcsatorna vízi világa

Tömeges itt a  védett békaliliom, ami persze csak április- májusban fog virágozni

Őszi bagatell

Egy tanulságos műholdkép

A Marylandi Egyetem több ezer Landsat műholdfelvétel elemzésével összeállította a 2002-2012 közti erdőgyarapodási világtérképet. Ennek a környékemre vonatkoztatott részletét közlöm. Piros szín jelenti az eltűnt erdőket, kék az új növendékeket. Az eredeti térkép itt látható.

Rövid séta a Sárosnál

Innen sem fényképeztem még a Keselyűsi-tölgyet. Ismét csak egy pár perces gemenci sétára volt időm, így megint Sárosra néztem ki, eléggé szürke, lapos időben

Gyönyörű fa ez a Keselyűsi-tölgy.

Menekülés a sűrűben

A Sáros téli csúcsforgalmát mutatta

Zöld küllő

A kárókatonák is megérkeztek már

Torockó

Torockó felé. A Székely-kő északi oldala

Panorámakép a Székely-kőről

Ahol  a földek és a sziklák összeérnek

Az Erdélyben túrázóknak általában vannak történeteik a pásztorkutyákról. Nem a medve és a farkas itt a  fő kalandforrás

Ma már nem művelik ezeket a parcellákat

Az Ordas-kő

Legel a gulya

Kilátás a múzeum folyosójáról

A falu a 19.század végén leégett. Ezt követően egységes arculatban, a sajátos erdélyi szász stílus egy helyi változatában újjáépült a falu. Ma Torockóban kb. 600-an laknak, ebből 450 magyar, a többi román. A korábban több hullámban idetelepített szász vasmunkások már a 19.század elejére elmagyarosodtak.

A főtér. Egy román gazda éppen a lovát itatja, lejjebb egy sszony szőnyeget mos. Egy cigány asszony (bal szélen) bádogárukkal  házal. Most novemberben már nem lepik el a falut a turisták.

Távolról félelmetesnek tűntek manővereik

A Tilalmas nevű rész a falu felett. Errefelé voltak a vasbányák, amik megalapozták a falu gazdagságát