Csámborgások a Budai Várnegyed környékén

 Két napig a fővárosban akadt dolgom a Vár környékén,  de sok időm is maradt. Elsősorban urbanizált területeket jártam végig. Néhány múzeumot is érintettem, de azért a zöld területek és a fák iránt is mutattam bizonyosfajta érdeklődést, nagyjából úgy, mint néhány éve Prágában. Nem volt ez megtervezett út, inkább csak ösztönösen, a pillanatnyi kedvemnek és szükségszerűségeknek megfelelően csámborogtam. 

A 2013-ban átadott "Mária-anya" a várban nézelődőknek háttal van, a pestieknek távol.  A Víziváros felé tartó várfalba helyezték át a 19. század végén az egykori Zeughaus (fegyvertár) remek kapuját. Ez volt a barokk palotaegyüttes egyetlen eleme, amin Ybl Miklósnak és Hauszmann Alajosnak megesett a szíve, amikor a palota gyökeres bővítésekor/szétbarmolásakor  a korábbi épületeket lebontották a vár déli részén.  Az Ybl-féle Várkert-kioszk is látszik magas tornyával, ami eredetileg szivattyúházként a Duna vizét felpumpálta a Várba. 

Jelenleg teljesen méltatlan körülmények közt van a Pósfai-listán országos második japánakác. Ez  talán az utolsó maradéka a várpalota egykori hatalmas parkjának, ami  József főherceghez köthető, akárcsak a Margitsziget vagy Alcsút.

  

A várba a Várkertbazár Ybl-lépcsőjén érdemes felmenni. 

A Szent János kápolna.
Elsőként a középkori palota romjain létrejött Budapest Történeti Múzeumot néztem meg, amit kb. gimnazista koromban láttam utoljára. Szerintem itt azóta nem sok minden változott. Szerencsére a "Mindent vissza Hauszmannig-" program ezt nem érintette, pedig Hauszmann idején ebből semmi nem látszott, a helyén díszlépcső és park volt.  Az 1686-as ostrom után ugyanis a romokat feltöltötték, és később barokk teraszok alakultak itt ki, és ezeket a romokat csak az 1945 utáni ásatások hozták a felszínre. 

A Zsigmond-kori szoborlelet egy darabja.
A középkor során a legnagyobb tekintélyt kivívott uralkodónk elsőrangú rezidenciává építette ki a budai palotát, amit Mátyás és Ulászló főként csak díszítményekkel egészített ki.

Reneszánsz töredék a Mátyás-Ulászló-palotából.
Régen a palota reneszánsz átépítését Mátyás királyhoz kötötték kizárólagosan. Ez algebrailag sincs alátámasztva, ugyanis a kiállított kőemlékeken majdnem annyi Ulászló címert látunk, mint Mátyás címert. 

Idilli táj ábrázolása egy szárnyasoltáron a Nemzeti Galériában. Későgót szárnyasoltáraink java  a  Jagelló-kor 36 évéből származik, nem Mátyás uralkodásának 33 évéből.

Legelésző nyáj pásztorral és kutyájával ugyanonnan.  Az új Nemzeti Galéria építésének  a módosított határidők szerint 2025-ben kellett volna elkezdődnie a Városligetben.

A várban is lehet csendes helyeket találni, és nem csak a kőtárakban. Idilli kert a Babits-sétányon.

Tisztes vadgesztenye ugyaninnen. 

A Bécsikapu-tér.Egyszer olvastam, hogy a tér egyik házában védett öreg szőlőtő van, de nem tudtam melyikben. A kapukat biztonsági zár védi. Ezt már itthon olvasom.

A turistaáradat elkerüli a középkori eredetű zsinagógát is, ami ma szerény imaház. 

A hódoltság alatt zavartalanul éltek és haltak itt a zsidók, a sírkövek ebből a korból valók.

Törökfejes ablakkeret a Táncsics Mihály utcából. 100 év alatt a gyűlölt ellenségből romantikus díszlett lett.

Rengeteg az érdekes épület, de ezek  inkább a másik blogomba kívánkoznak. Még egy a végére: Az Úri utca 52. sz. ház kapuja felett Széchenyi-címer. Itt élt Széchenyi Zsigmond, a neves vadász.

Az Ybl-lépcsőn a nap végén lefelé megyek, éppen egy esküvői fotózásba érkezek. 

Kilátás a Várkertbazár tetejéről. 

Szép hárs az Anjou-bástyán.

Életemben először felmegyek a Mária Magdolna templom tornyába.

Innen nézem a szinte teljesen beépített Svábhegyet és a János-hegyet. 

Innen jól látni a vár újjáépítésén dolgozó daruerdőt is.
A várbeli építkezésekről az első vita a 19. század végén robbant ki. Voltak akik elhibázottnak tekintették azt, hogy a vár középkori-barokk hangulatát hatalmas  középületekkel törjék meg.  A második vita az 1950-60-as években zajlott arról, hogy a háborúban szétlőtt épületekből  mit kell visszaállítani. Ekkor olyan régész és műemlékes szakemberek, mint Zolnay László, Gerő László  és Rados Jenő (no meg a párt) azon véleménye győzött, hogy inkább állítsuk helyre a vár középkori-barokkos arculatát. Ebből egy torzóban maradt helyzet alakult ki. A Hauszmann-terv radikális újjáépítési elképzelései hozták el a harmadik vitát, amibe nem megyek bele. Szerintem mértékadó (de korántsem alapos) összefoglalását és értékelését   itt olvashatunk. 

Nekem ez az arculat jobban tetszik...

....mint ez. (A volt Pénzügyminisztérium rekonstruált épülete, ahová a Belügyminisztérium költözik.)
Vajon mekkora autóforgalmat fog generálni az, ha tele lesz a vár minisztériumokkal?         

Kellemes meglepetésként fedeztem fel a hangulatos lépcsőket. Ez a linzi, szép vadgesztenyével.

Néhány park is új volt nekem, pl. ez az Európa-park. Ősinek nem nevezhető fák alkotják, mert 1972-ben egy konferencián résztvevő európai fővárosok képviselői ültették őket.

Egy újabb hangulatos lépcső a Kagyló utcában.

A lépcső alján  nagyszerű barokk szobor, Hörger Antal Máriája. A barokk mester ügyesen megoldotta azt is, amit 2013-ban már nem tudtak az imént bemutatott Mária-szobornál: Ez hátulról is nagyszerűen mutat, hála a szép napsugármotívumnak, ami szemből Mária körüli dicsfényként hat. 

Az öt éve bezárt már, és lassan romosodik a Király-fürdő épülete.

Arszlán pasa fürdője volt a Királyfürdő legrégibb része.

A városmajori templom a hazai modern építészet szép emléke. Árkay Aladár tervezte, fia fejezte be 1933-ban.

A templomegyüttes mögött hatalmas ostorfa.

Egy darabka Törökország. Gül Baba türbéje. 

1893-tól kezdődően Wágner János építész hatalmas villájával körbeépítette ezt a türbét, a déli lejtőt pedig parkosította. Ekkor ültette ezt a vadgesztenyét, ami parkjának egyetlen maradéka. A II. világháborúban  komoly károkat szenvedett épületet nem állították helyre eredeti magasságában, szerencsére a 2016-18 közti felújítás sem a Hauszmann-terv szellemében zajlott,

Ez a neobarokk villa már a Kissvábhegyen van. 

Egy darabka természeti zárvány.  

Egy régi könyvben olvasom, hogy a keresztény seregek 1686-ban innen lőtték a várat, a korszerűtlenebb török ágyúk nem hordtak el idáig. Állítólag ma is szép rálátás van innen a várra. Erre nem nagyon találtam példát, talán ha egy villa felső teraszára kéredzkedem be. 

A Budai-hegyek felé sincs túl jó kilátás. 

Északi oldalán kőbánya volt. 

Kristályok kis barlangjának  falában.

Maga a barlang inkább csak egy repedés. Hajdan a bányatulajdonos megelégelte, hogy a kristálygyűjtők folyton idejárnak, ezért a szurokkal kente be a kalcitokat, ennek nyoma ma is látszik. 

Ma sziklamászók gyakorlatoznak rajta. Azért "az se semmi", hogy 1,5 km-re a belváros szívétől sziklákat lehet mászni. Vajon melyik európai főváros tud ilyent? Budapest megér még néhány sétát. 

Erre-arra. Fák, aszály és egyebek

Baján a Sugovica partján áll ez a hatalmas ezüstjuhar, ami 4 éve 512 cm kerülettel került fel a Pósfai-lista 4.helyére a juharok nemzettségében. Impozáns, de azért látni, hogy két fa nőtt itt össze, és úgy 130 cm táján el is ágazik. Valószínűleg dobogós a még élő juharok közt, hiszen az ikervári listavezető hármas törzsű aligha élhet már, hiszen 2007-ben már ramatyul nézett ki. Az ezüstjuharokról persze tudjuk, hogy nem  sportszerű versenyzők a  juharok közt.  

A Sugovica. Nincs benne sok víz. A képek október közepén készültek. 

Rövid városi séta. A ferences templom kápolnájának rácsa.

Pofás neobarokk épület a Déri utcában. 

A régi  vagy kis szerb templomra rányomul egy későbbi bérház.

Egykor "Reich Farkas és fia" méteráru üzlete volt ez a nagyszerű szecessziós épület, aminek tervezőjének kilétét nem derítette ki még a bajai helytörténetírás. 

A város sétáló utcája.

Ahol egykor a Sugovicán érkezett árukat kipakolták és nagy piacok voltak, a  Főtér (Szentháromság-tér), tele van autókkal. Cserébe ingyenes a parkolás. A piac néhány utcával arrébb ma már mellékes helyen. 

Az összességében hangulatos város után kiugrom a vodicai kegyhelyhez is. A két szentkút egyikében sincs most víz.  

A Ferenc-tápcsatorna első ránézésre nem tűnik rossz helynek. 

Jégmadár cikázz fel-le, a mobillal nincs esélyem. 

Aztán szép lassan felveszi kissé unalmas csatorna jellegét. 

A leapadt Duna izgalmasabbnak ígérkezett. 

A nyár végétől már nagyon alacsony a Duna. 

Egy sarkantyú utáni öblöcske. Olvasom, hogy a Dunán erőteljesen visszaesik a hajóforgalom, mert nem biztosítható a nálunk nem szabályzott Dunán a hajózási vízszint. Évtizedek óta parkol itt egy-két uszály is. 

Zölden és barnás bordóan színeződött ki a part a víztelenség hónapjaiban. 

Hazafelé megállok a Gemencben, a Cserta-Dunánál is. Most nem szép látvány.  

Ez a kép arra mutat példát, hogy miként lehet a Szekszárdi-dombság felett köröző réti sasokat egy olcsó kis mobillal fényképezni.

Van amit azért lehet vele. 

A Halottak napja környékén most már rendszeresen felkeressük az egykori Üveghuta temetőjét a Geresdi-dombságban. 

A torony. 

Szépen színesedő erdők. 

most szerencsére volt nálam ultrazoomos kamera is, így a darvak is jól látszanak. 

Megérkeztünk. 

Mécses. 

Mostanában mindig szerencsés időt fogtunk ki. 

Lehet egy kicsit napozgatva merengeni a nagy csöndben és magányban...

...figyelgetve a természet apróságait. 

Pl. ezt a szöcskét. Talán ha Szél Győző vagy Horváth Balázs is idekattint, akkor pontosabb faj is lesz
(Avarszöcske, köszönöm Horváth Balász kiegészítését. )

Katicák  a tornyon. 

Iregből hazafelé tartva kiugrottam a Tamási Parkerdőbe is. Vas Gereben fájának romja. 

Nem sokkal távolabb egy dzsuva közepén jelentős méretű vadkörte. 

Nem túl látványos. 

Az ország nagy erdőségei közül a Gyulaji-erdő komoly eséllyel pályázhat az ország legelzártabb erdeje címre. A parkerdőt leszámítva itt nincsenek turistautak, ellenben vannak sorompós kerítések. Mélységeit nem járták még dendrománok. Egyetlen listás fája a kép bal oldalán álló tölgy, de ez is ramaty állapotban van. Mellett néhány halott tölgy utal arra, hogy talán valaha ez is fás legelő lehetett. 

Íme. 

A bejegyzés végére az iregszmcsei Viczay-Kornfeld  kastély parkjából kerül néhány felvétel.

Egy melléképület mellette gy szebb hárs. 

A most kollégiumként használt kastélyból a lépcsőház a leglátványosabb.  

Még a Viczayék idejéből maradhatott fenn ez a kályha. 

12 fa van innen a Pósfai-listán, de zömében nem túl izgalmas fák. 6 ostorfa, zömében a 300-as határ környékén, 3 korai juhar szintén a lista végéről, 2 lepényfa -ezek is épphogy csak befutottak, és egy törökmogyoró. 

Lhet, hogy ez a délceg korai juhar is már belenőtt a listába. 

Vérbükk, karcsú, de legalább még él. 

Talán ez  hárs is belenőtt már, ha nem mérjük nagyon magasan. 

A legjelentősebb fa ez a 450cm-es ostorfa, de ramaty állapotban. Egyik felét már csonkolni kellett, de ott még kihajtott. Gyermekotthonról van szó, itt sem lehet kockáztatni, ami száraz, levágják. 

A törsz még jó néz ki, a 450cm-rel országos második. 

Ez csak egybizonytó erejű felvétel, hogy a 343-as korai juhar már nincs meg. 

A sportpálya másik végén sűrűsödnek a nagyobb fák. 

Ha lett volna nálam centi, eree a lepényfára is rámértem volna. 

A listás törökmogyoró is meg van még.