Egy hét a dombságunkban

Szokásos útvonalainkat járjunk, dombságunk a Sió partról

Egy hónap után visszatértünk az egyik legszebb kilátókörúthoz, Zsibrik határába.

Legel a nyáj

Út és vadles a domboldalban.

Zsibrik környékén szinte mindig látni rétisast. Itt kettő, kering, a bal oldali már fogott egy halat.

Az ófalui dombok.

Sajnos kezdik a vidéket mások is felfedezni.

Ez nem a Schwarzwald, ez  Zsibrik!

Szürke gém.

Újabb rétisas.

A másik tó.

Az utolsó gondozott sír a zsibriki temetőben.

Fekete gólya is akad.

Elvileg azért jöttünk ide, hogy nagyobbik lányom is láthassa, valójában tetszik nekünk is.

Tipikus

A látvány koronája (hogy ezzel a közkeletű kifejezéssel éljek) a Mecsek.

A vadászoknak is tetszhet.

Távolban a Zengő.

Egy nap vége.

Grábócot is többször megörökítettem már innen.

Kardos madársisak.

Dombságunkban eddig jobbára csak a fehéret láttam.

Megint a Mecsek, ezúttal Szálka felől.

Estefelé szinte mindig látunk nyulat.

Ebben az aszályban nem sok gomba nő, ez furcs helyen még is előtört valahogy.

Örök fotótéma a Bati-hegy.

A végére még egy védett növény, a nagyezerjófű.

Kosbor, róka, szarvas

Ez nem is szerepel a bejegyzés címében. Réti tarkalepke.

Jó nagy területet bejártam a Grábóc környékén egy ígéretes helyen, de csak egy tarka kosbort találtam. Még ki se nyílt, máris szárad ebben az iszonytató szárazságban.

Abban bízom, hogy Lukács Robi is ránéz majd a blogomra, és ha félrehatározok valamit, rám ír.

Csodás májusi rétek.

Miközben kosborgyanús mezőkön járok, a távolban egy róka osonása tűnik fel.

Befordul felém, pedig nem bújok el.

Amíg én a rókát figyelem, a háttérben elhúz egy szarvas.

Hirtelen a bőség zavarával küzdök: A róka észrevesz, és rám néz.

A szarvas lelassít, és bebattyog az erdőbe.

Sárga nőszirmok a Gemencben. Ezek se annyira érdekesek, hogy a címbe kerülnének.

Hattyúcsalád a Sároson. A fiatalok úszásleckét vesznek, akik elfáradtak visszamásznak az anyjukra. Vagy apjukra.

Kis szarvasbogár.

A májusi rétek szépsége.

Pompás kosbor a Dél-Mezőföldön.

Ezt én poloskaszagú kosbornak néztem. Egyértelműbb lett volna, ha annak szagolom, de nem volt szaga.

Ezen a réten ebből több is van.

Mondhatni rengeteg.

Így látná meg az ember a kosborokat, ha hason csúszna. Ekkor persze rengeteg kosbort eltaposna, akarom mondani elcsúszna, vagy valami hasonló.

Ebből mocsári vagy pompás kosbor lesz, ha minden igaz.

Végül fejezzük be egy mutatós fával, elvégre valahol dendromán blognak indult ez a blog is, és a blog címében még mindig a fák vannak az elején, de például abszolút nem szerepel címében a rét. Szóval 280-as vadkörte egy mezőföldi réten.

Szálka-Grábóc-Ladomány

Völgy a tározó mellett

A szálkai tározóban a bátrabbak már csobbantak az idén.

Szerintem  a Grábóc, Ladomány és Kakasd környékén vannak kis dombságunk legszebb részei.  Ha nincs tűző nap, szép túrát tehetünk itt. Mi most a Grábóc-Ladomány útvonalat jártuk végig.

Ismerős kilátás, most egy kis több zölddel.

Irány Hónigpuszta

Együtt a család.

A széptölgyesi tavaknál.

Itt ha fél órát tölt az ember, szinte biztos, hogy lát rétisast.

Szürke gémhez idő se kell.

Ladomány előtt váratlanul egy eperfaligetbe botlunk. A kép előterében lévő fára rá is mérek, de csak 380 cm.

Távolban a Mecsek.

Dombok.

Ismerős panoráma kicsit több zölddel. 1.

Ismerős panoráma kicsit több zölddel 2. 

Táposok.

A kép láttán ne vonjuk le téves következtetéseket kis dombságunk vadgazdagságát illetően!