2025. július 10., csütörtök

A Gaja-szurdokban

A Bakony egyik méltán híres patavölgye a Gaja-völgy Bodajk és Fehérvárcsurgó határában

 Odafelé Sárbogárdon megállásra késztetett a zsinagóga. 2022-ben egy zsidó hagyományörző egyesület tulajdonába került,azóta apró lépésekben  zajlik a helyreállítása. 

A Gaja-szurdok szemlátomást népszerű és szépen gondozott turistalátványosság. 


A nagy aszályban is volt benne víz, és a várt kellemes hűvösséget produkálta. (A felvételek még június legvégén készültek.)

Lepkék, rovarok százai hűsölnek, "italoznak" a patak partán. 

A térképek is jelzik az Ádám-Éva fa romjait. "A sokáig természetes hídként szolgáló faóriás onnan kapta szokatlan nevét, hogy a néphiedelem szerint két összenőtt példányból állt össze" - olvasom innen, ahonnan azt is megtudni, hogy "a 20. század közepén kidőlt a fa, amely a patakra dőlve segítette az átkelést. Olyannyira, hogy annak idején még fakorlátot is kapott... 2013-ban az addig többé-kevésbé épen maradt, noha már korhadó törzs egy csapadékos időszak után nem bírta tovább, és több darabra tört."

A völgyben egy másik tölgy is megállásra késztetett. Egyik része lehasadt,  így már nem éri el a Pósfai-kritériumokat.

Helyenként látványos fasor közt kanyarog a patak. 

Emléktábla egy sziklán. 

Valahol itt sejtettük Sobri Jóska barlangját. Nehézkes mászással felmentünk a morzsalékos sziklán, de nem találtuk. Lefelé még nehézkesebb volt az ereszkedéssel 

Kudarcunk nem rettentett el másokat. Mindent szépen kitábláznak a völgyben, kivéve azt, hogy hol kell felmenni a barlanghoz. Gondolom nem akarja a Vega Zrt. (a terület kezelője), hogy az emberek oda felmenjenek, mert összetörik magukat, és akkor majd őket hibáztatják, miért nincs lépcső meg kapaszkodólánc. 

Tipikus. 

Egy balsikerű turisztikai létesítmény mellett elhaladva felkapaszkodunk a völgy felső peremére, ahonnan helyenként szép kilátás van a völgyre.

Tipikus.

Kilátás Balinka felé.

Az előző szikla távolról.

Inforatív felirat a Károly-kilátóban. 

Balra zoomal.

Jobbra zoommal.

A kastélyprogramunk keretében az Iszkaszentgyörgyöt néztük meg a közelben.

Ha nem tájékozódunk előre, akkor kellemes meglepetésként érhet minket a kastély és a park monumentalitása. 

Kellemetlenként, hogy nincs nyitva, bár valószínűségi alapon ez az elvárható egy magyar kastélytól, hacsak nem országos hírű. 

Egyik részében még iskola működik, de most már javában tart a nyári szünet. 

Panorámaképpel sem lehet befogni. 

Neobarokk tobzódás. 

A finneknek is van közük hozzá. 

A lovasudvar hiányos felirata. 

Negédes neobarokk. 

Még több ablakrács. 

Itt minden lényeges információ megtalálható róla. 

A neobarokk kastélypark hatalmas. Töredékét jártuk be, és nem kerültem dendromán izgalmi állapotba. 

Ennek a saroktoronynak a tetőzetét nemrég felújították. Mi lehetett ez egykoron? - tettem fel magamnak a kérdést.

A várszerű, majdnem zárt udvar másik kapuja. 

Jégverem. Válaszoltam néhány percel később magamnak. 

A parknak van egy kis urbexes vagy inább villex-es jellege, hogy a magyar falvak elesettségének felfedezésére is alkossunk kifejezést.

Ezen a felvételen a fotós azt kívánta megörökíteni, hogy az egyik kapun belát, a másikon meg ki, közte meg egy szép hárs.

Várfalnak is elmegy a kastélykerítés. 

Díszfasor. 

Teraszos parkrészlet.

Főhomlokzat.

Ennyi.