Szálka és Grábóc közt

Ma ismét Szálka környéke volt a célpont. Indulásnak a
templom körüli fákat néztem meg, de nem volt jelentős

A Napfény utca  "beverly hills" és "toszkán erőd" stílusú házai  (gazdagabb szekszárdiak költöztek ide) után
egy szép eperfa fasor következik, ami Grábóc felé kanyarodik el.

Nem mindegyik él már.Az időjárásnak még a tegnapi formáját is
sikerült alulmúlnia.

A tetőn állnak a legnagyobbak.

Ez a legnagyobb. 380cm.

Aztán elindulok Grábóc felé. Az eperfasor tető utáni tagjait szisztematikusan
kivágták. Szinte mind odvas volt már. Grábócot a kolostornál érem el.

A szerb kolostort nem triviális irányból közelítem meg. A templomba
most nem megyek be, bentről férfi énekhang szól, ami meglep, mert itt
korábban apácák voltak, de télvíz idején visszamentek Szentendrére. Minden
jel szerint most lakják.

A katolikus templom a kálváriával. A szerbeket a 19.század derekára
már jelentősen felülmúlta népességszámban a németség.

Szt. Vendel, jellegzetes németes viseletben

Kereszt

Nagy legelő, sok tehénnel. Ez nem egy tölgyfás legelő.
Keresztbe átvágok vissza Szálkának, sokat szenvedek a kökénybokrok közt.

Utolsó pillantás vissza a kolostorra. Akit érdekelnek a templom belső
képei is az kattintson ide.

A Szekszárdi-dombság tölgykirálya

Ma reggel borzasztóan szürke időben Szálkáról indulva egy eddig általam
be nem járt útvonalon indultam a Szekszárdi-dombság belseje felé. Az út
elején egy mesterséges horgásztó. Szálka jól ellátott horgászvizekkel, hiszen
a másik irányban itt van a hatalmas tározó is.

Az út eleje rögtön kellemes meglepetéseket kínált. Eddig eléggé fitymáló
hangnemben beszéltem a Szekszárdi-dombság fáiról, és erre minden okom
megvolt. Itt viszont sok szép tölgyet hagytak meg a fiatal szálerdőben.

Finom dérfoszlány

A faluból a vadászház felé vezető út mentén sok  vadgesztenyefát ültettek
egykoron

A vadászház előtt a fenyves mellett egy különösen szép formájú, erős
300-as tölgy.

Aztán a sűrűben feltűnik egy minden eddiginél nagyobb tölgy is.

Impozáns tölgy. A fa ugyan nem listás, csak 488cm, de most már a
Szekszárdi-dombságnak sem kell szégyenkeznie, hogy egy tisztességes tölgye
sincs. Ha  szerencséje van, még listára kerülhet idővel, bár kissé odvasodik, és a
kéreg is elkezdett hullani róla.

A nap képe

Két hete már a napot se láttuk. A városra ráült a szmog és ha az utcáról
bejön az ember, olyan bűzt hoz, mintha kocsmából jött volna. Lélekölő
ez a ködös szürkeség és főként a bezártság. Jóleső érzés egy kora nyári
mező látványa, talán másnak is.

Mecseki szurdokvölgyeim

Kisiskolás és gimnazista koromban -több, mint harminc éve- gyakran
bolyongtam a Mecseknádasd körüli erdőkben. Így fedeztem fel magamnak
Nádasd és Óbánya közt két szurdokvölgyet, amiket akkoriban csodálatos
helyeknek gondoltam. Most már az eredeti német nevüket is tudom, hála
Schraub tanár úr gyűjtésének. A képen a Kappenwassergrabe.

A Kappenwasser-árok emlékeimben úgy élt, mint egy gigantikus
kanyon. Ma már szelídebbnek látom, de tulajdonképpen nem csalódtam
benne. A hely ugyanúgy elvarázsolt, mint harminc éve.

Helyenként meredek, borostyánnal befutott sziklafalak

Egy kis erecske csörgedezik a völgy mélyén, ugyanúgy, mint harminc éve.

Gomba (lepketapló)

Az első jégcsapom  ebben az  idényben.

A második

Némi kis karsztosodás nyomai, mint az óbányai Csepegő-sziklán

A Turnackerschgrabe. A Mecsek turistatérkép ezt a részt
Bánszállásnak nevezi. Az eredeti német neve Baumgarten volt.
A kép jobb szélén az itt tömeges védett gímpáfrány.

A szurdokvölgy végén kis vízesés, lehet vagy 2 m magas. Harminc éve
se volt bő vizű, most alig csordogál alá némi víz az avar alatt.
A gímpáfrányok és borostyánok zöldre színezik a sziklákat.

Gímpáfrány aranyos fodorkával

Szép bükk a szurdokvölgy bejáratánál.

A Szilágyi-fok és a Bárány-fok közt

A Szilágyi-fok északi irányba is erősen kiterjedt. Ez adta az ötletet, hogy
megvizsgáljam, hogy van-e kapcsolat a két fok közt, ami esetleg
megmagyarázná a névcserét is, amiről már többször értekeztem. A képen
a Szőke-kobolyának nevezett kis tavacska. 

A két fokrendszer közt ma kapcsolat van, ezt az egykori Duna-töltés
kubikárka biztosítja. Az itteni töltés már Bezerédj 1844-es térképén is
szerepel, igen régi lehet tehát, de nyilván a töltést később, még az 1970-es
években is erősítették. De vajon van történelmi kapcsolat a két fok közt?
A kubikárok jó részét bejártam, de egyértelmű választ nem tudtam adni.
Minden estre egy szép nagy füzet találtam a kubikárok partján.

Egy kis tavacska Szilágyi-fok rendszeréből.

Tipikus kép -némi köddel- a Duna-erdőből.

Őszi köd a Duna-erdőben.

Ismét a Tolnai-Holt-Dunánál

Ma is a Tolnai-Holt-Duna egy eddig még be nem járt részére mentem ki,
természetesen nagy füzekben reménykedve. A kemény fagy segítette az
effajta nádasokon az átkelésemet. A nádasban disznókat riogattam. (Vagy
inkább ők riogattak engem.) A helyszín jellege és hangulat már ismerős.

A nádas közepén találtam a legnagyobb füzet, de ez is csak 550-es volt.

A nádason átvágva egy "szigetre" értem, ahol gyönyörű füzes állt.

Szép 500-as fűz.

Lassan a Nap is magasra hág

Őzsuta

Ezeken a részeken intenzív erdőgazdálkodás folyik a legmélyebb területnek
számító ősfüzes kivételével. A telepített erdőket a holtág partjáig tarra vágják.
Egyetlen egy fűzsor marad csak meg a parton.

A Holt-Duna part pusztuló füzese

Nádas és füzes a felkelő Nap ragyogó fényében

A régi Duna töltésen elindultam Tolna felé. Egyes helyeken igen romantikus
a holtág partja.

Kárókatonák, tőkés récék

Nagy kócsag

Kárókatona

Dér