Apró semmiségek erről-arról

Süni a kertből

Szürke gém Keselyűsból...

...még egyszer.

Menekülő család Sárosaljból.

Az Alsó-Telefonos.

Már említettem, hogy Pécsen a Tettyén a Mésztufa-barlangnak milyen jó a bemutatása. Most néhány kép erejéig visszatérünk a baralngba, ezúttal már jobb géppel.   A mésztufa egy égert is konzervált a barlang falán.

A barlangot a Tettye nagy forrása építette néhány évezred alatt, de geológia  értelemben nem öreg barlang. A Tettyeforrás egyébként fantasztikus vízeséssekkel ment a város felé, de aztán a 19.század végén a vizét bevezették  a csatornákba. Pl. itt látunk régi képet. 

A barlang szoros kapcsolatban állt mindig is a várossal. Például a múlt századfordulón lakták.

Egy szellőzőt egy malomkővel igyekeztek lezárni, úgy hogy bedobták a nyílásba. Nem igen sikerült.

A sárkány vetíti a filmet.

Telis-tele kudarccal, most éppen Villányban

Tipikus táj a Villányi-hegységből.

Mindenféle lepkéket fogunk látni, meg egyéb semmiségeket, pedig nem ezért mentem el 90km-re, hogy mályván csüngőlepkét fényképezzek.

Tipikus táj a Villányi-hegység lábánál.

A pécsi tévétorony, elég homályosan.

Az idei katasztrofális kosborszezonom ellentételezéseként kaptam egy koordinátát a legextravagánsabb orchideafajról. Még telefonos segítséget is kértem, de ez sem segített. Nem találtam meg a növényt.

Csalódottságomban mindenféle lepkéket...

...és gazokat fényképeztem...

...vagy a kettőt együtt...

...mint itt is.

A tájban is lehet némileg gyönyörködni...

...aztán visszatérhet az ember a szokott témához.

Aztán felkerestem az egyik leghíresebb kosboros domboldalt, ami májusban ilyen, de most csak ilyen hegyi len szerű unalmas dolgok vannak itt.

Az ember a tájban gyönyörködik, meg a siklósi vár látványában.

 

És persze visszatérhet az ember az aktuális témához...

...többször is.

Ez a kis fa-totem egy sűrű karsztbokorerdő közepén állatok dörgölőzőfája.

Kiszúrtam itt egy domboldalt, hátha itt talán van valami.

Korábban kellett volna jönni ahhoz, hogy ezt a vitézt még élete teljében lássa az ember.

 

Mégse egy múmiaszerű virággal búcsúzzunk. Mennyivel jobb dolog a fakeresés, mint a kosborozás. Ott ha kap egy koordinátát az ember, talál egy fát, vagy legalább egy csonkot, vagy legrosszabb esetben tuskót. Bár az sem túl vidám dolog.

Egy dunántúli mandulafáról

Gondolom mindenkinek a Janus Pannonius vers jut eszébe a bejegyzés címéről, még így nyár elején is.
Janus Pannonius: EGY DUNÁNTÚLI MANDULAFÁRÓL

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
(Weöres Sándor fordítása/átköltése)

Irány a pécsi Havi-hegy. Weöres Sándor fordításában, vagy ha úgy tetszik átköltéséből ismerjük a verset a mandulafáról. Elképzelhetjük a szelíd arcú költőt, aki magát siratja pécsi, meg nem értett magányában. A valóság azonban egészen más,  és nem csak az arcvonásokat illetően. (Költőként ismerjük, de évekig a királyi kancelláriát vezette, majd fontos egyházi posztok után a nagyon jól jövedelmező pécsi püspökség élére került "politikai állásba", mint a Mátyás által  "kinevelt" új hatalmas oligarchák egyike, aki természetesen származásának megfelelően, a szlavón báni címet is megkapta.Bukása sem volt éppen " szelíden költői": Mikor Mátyás a cseh hadjáratinak a finanszírozására benyújtotta az általa kinevelt oligarcháknak a számlát, akkor nagybátyjával, Vitéz Jánossal a lázadók élére áll. A bukás után a pécsi püspökség kincstárából magához vett javakkal Itália felé menekült, ám egy összeesküvő társának Zágráb feletti várában utolérte a halál.)   Ma már tudjuk, hogy a  Weöres-féle fordítás is kicsit más, mint az eredeti.

Rétfalvi Sándor keresztje annak idején nagyon "ütős" volt.

Van itt egy szelídebb és régebbi kereszt is, Kiss György a századforduló népszerű, Szászváron született mesterének alkotása.

Szép a kilátás innen.

És végre elérünk a mandulafához.

A fáról Lukács Robi tudósított először azzal, hogy  a pécsiek nevezik az "Év fája" versenyre.
Frissítés: Ezt a címet végül  el is nyerte, sőt az Európai Év Fája versenyben is első lett.

Könnyen elsétál az ember mellette, de ha megáll, és megszemléli, akkor látszik a kora. Gondolom. Mert igazság szerint nem sok ismeretem van a fafajról. Annak ellenére, hogy több száz éve itt van Magyarországon, nem szerepel a dendrománia.hu-n. A cseresznyékkel kéne megküzdenie, de szinte reménytelen, hogy a prunusok közé bekerüljön,  meglépve a 300 cm-es szintet.
Frissítés: Ma már az ország három legnagyobb mandulafája is számontartott, de ez a pécsi nincs közöttük.

 

Az ágai közé egy csokrot tettek, ezzel önkéntelenül is "megszentelték" számomra.

Amúgy is , eléggé szent a környezete is. Bartalits keresztjének Pietàja.

A Havi-hegyen persze nincs egymagába, sok kisebb, fiatalabbnak tűnő társa van. Annyit még sikerült megtudnom róla, hogy Janus idejében még más fajták voltak, nálunk akkor még csak díszfának ültették, és termésük nem érett be. Arról sem feledkezhetünk el, hogy ekkor az 1300-tól 1850-ig tartó kis jégkorszak leghidegebb periódusának idején vagyunk, és a befagyott Dunán választanak királyt, Janus pedig a befagyott Kőrösökön suhant szánnal Várad felől Budára. A 19.század végén a melegedő időszakban kezdték el ültetni azokat a fajtákat, amik termést is hoznak nálunk.Szinte biztos, hogy ez sem Janus korából maradt itt, hanem inkább  19.század végi.

Még egy kép Rétfalvi keresztjéről, háttérben a Mecsek.
Végezetül olvassuk el a verset az eredetinek jobban megfelelő, de kevésbé szép fordításban, Jankovits László verziójában, ahol nyomát sem fogjuk találni a tragikus zúzmarás rügyfagyásnak, inkább a diadalmas téli virágzást élteti a költő. A versből egyébként alig valamit fogunk érteni, mert Janus ezt pont úgy írta meg, hogy "összekacsintó módon", csak a borzasztó nagy antik műveltséggel rendelkező elit értse az utalásokat, áthallásokat.
(A címben én "dunántúli" helyett pannóniait írtam, mert Janus is ezt használta, és mint Engel Pál kimutatta a középkori Dunántúlról szóló tanulmányában,  az ő idején még nem nem volt ismert olyan fogalom, hogy Dunántúl.  Jankovits nem fordította le a címet a Jelenkor cikkében.)

Egy pannóniai mandulafáról

Hesperisek kertjében a Tíryns-béli se látta,
Alkinoosnál az sem, ki vezér Ithakán
ezt, ami boldog réteken is csodaszámba mehetne,
nemhogy Pannoniánk ritka hideg talaján:
hóban, fagyban e bátor mandula egyre virágzik:
lám, a tavasz rügyeit bontja ki zordan a tél.
Phyllis, Proknét kellett várnod – vagy valamennyi
késlekedést gyűlölsz Démophoónod után?

Püspökszentlászló és a Hidasi-völgy közt

A szépen felújított kastély Püspökszentlászlón.

25 éve járunk a Vörös Meteor Sportegyesület Bazsarózsa turistaházába. Nem csak az egyesület neve múltidéző, az épület komfortja - pontosabban, komfortnélkülisége- is az. 25 év alatt annyi változás történt, hogy bevezették a vizet az udvar közepéig, (az épületbe nem), kicserélték a padlót az emelet vaságyas közös hálótérben, és kapott két hűtőszekrényt. Jól összeszokott csapatunknak kedves szálláshelye ez, ahová milliónyi emlék köt.

Majdnem teljes csapatunk a turistaház udvarán álló tiszafa előtt.

Ezen a részcsoportképen az előző képről lemaradó Ráczék is rajta vannak.

Indul a 14 km-es túránk a Hidasi-völgy felé.

Erdei részlet.

A Kis-Tóti-völgyön haladunk Pusztabánya felé.

A völgy kis patakja is számos kis vízesésen bukik alá. 

A pusztabányai üveghuták maradványai. A wikipedia kissé elavult cikkét majd a másik blogomon pontosítom.

A Hidasi-völgybe a Betyár-forrásnál érünk be. A forrás vize az előbuggyanás után pár méterrel
kis vízesésen bukik alá, hogy megkezdje rövid útját a Hidasi-patak felé.

A Hidasi-völgyben.

A völgyben 2010-ben mértem meg ezt a bükköt, akkor 393cm volt. Most nem mértem újra, de szemmel láthatóan jó egészségnek örvendve bele kellett, hogy nőjön a listába.

Íme a fa egészében.

Fények játéka.

A völgy másik figyelemre méltó bükkje ez a "támpilléres."

A víz sok kis csorgón bukik alá.

A Hidasi-forrás környéke.

Ez már a Csurgó. A bal oldali rész.

A jobb oldali rész.

A két rész egyben.

A Hidasi-völgyből a Szikla-szurdokon keresztül indulunk el visszafelé. Eddig ebben a szurdokban nem jártam, de kis vize ellenére elég látványos.

A szurdok számos kis vízesése. Nem ilyen aszásos tavasz idején még látványosabb lehet.

Tovább a szurdok oldalában.

Még egy részlet.

Utunk növénysztárja a piros madársisak nevű védett orchideafajta volt. A legszebb példány.

A legszebb példány egy virágja közelről.

A 2. számú példány.

A 3.számú példány.

A 4.számú példány.

A másik megfigyelt orchideafajta a madárfészek kosbor a legkevésbé látványos a nemzettségben.

Még egy védett növény az utunkról, a turbánliliom.

Egyedszámot tekintve természetesen a baracklevelű harangvirágból volt a legtöbb.

Néhány rovar. A gyakori változékony csüngőlepke.

Ezt meg  kis színjátszólepkének nézem.

Akárcsak a szarvasbogarat...

...és a nappali pávaszemet.

A püspökszentlászlói  park újabban szépen gondozott.

A park mögött a Zengő.

Kis tavának lakói békák,,,

... és ékszerteknősök.