 |
| Tipikus táj a Villányi-hegységből. |
 |
| Mindenféle lepkéket fogunk látni, meg egyéb semmiségeket, pedig nem ezért mentem el 90km-re, hogy mályván csüngőlepkét fényképezzek. |
 |
| Tipikus táj a Villányi-hegység lábánál. |
 |
| A pécsi tévétorony, elég homályosan. |
 |
| Az idei katasztrofális kosborszezonom ellentételezéseként kaptam egy koordinátát a legextravagánsabb orchideafajról. Még telefonos segítséget is kértem, de ez sem segített. Nem találtam meg a növényt. |
 |
| Csalódottságomban mindenféle lepkéket... |
 |
| ...és gazokat fényképeztem... |
 |
| ...vagy a kettőt együtt... |
 |
| ...mint itt is. |
 |
| A tájban is lehet némileg gyönyörködni... |
 |
| ...aztán visszatérhet az ember a szokott témához. |
 |
| Aztán felkerestem az egyik leghíresebb kosboros domboldalt, ami májusban ilyen, de most csak ilyen hegyi len szerű unalmas dolgok vannak itt. |
 |
| Az ember a tájban gyönyörködik, meg a siklósi vár látványában. |
 |
| És persze visszatérhet az ember az aktuális témához... |
 |
| ...többször is. |
 |
| Ez a kis fa-totem egy sűrű karsztbokorerdő közepén állatok dörgölőzőfája. |
 |
| Kiszúrtam itt egy domboldalt, hátha itt talán van valami. |
 |
| Korábban kellett volna jönni ahhoz, hogy ezt a vitézt még élete teljében lássa az ember. |
 |
| Mégse egy múmiaszerű virággal búcsúzzunk. Mennyivel jobb dolog a fakeresés, mint a kosborozás. Ott ha kap egy koordinátát az ember, talál egy fát, vagy legalább egy csonkot, vagy legrosszabb esetben tuskót. Bár az sem túl vidám dolog. |
