A Nyéki-Holt-Dunánál

Már évekkel ezelőtt megroppant a holtág mellett álló hatalmas fűz, most már élet is alig van benne

A holtág is csendes. A tanösvény melletti kis kilátó lassan életveszélyesen inog. Szerencsére alacsonyabb, mint egy vadles, nem úgy, mint a csak engedéllyel látogatható nagy torony. 

Kezdődik a mocsári nőszirom szezon.

Az Alsó-Címer-fok. A vidékre azért látogattam ki csütörtök délután, hogy a szombati ECTF túra terepét felderítsem. Kerékpárral terveztem az  út végigjárását, de az váratlanul csütörtököt mondott, úgyhogy erőltetett menetben, helyenként futva teljesítettem a 14 km-t. Húsz éve nem futottam, meg is lett az eredménye, az izomláz még csak hagyján, de vérhólyag is lett a talpamon. 

Jön a Duna, fel is megy 500-ig a bajai mércén, úgyhogy más irányba kell vezetnem a túrát.

A szuláki tölgyet nem lehet kihagyni.Most ő a Gemenc legnagyobb tölgye, 640-es kerülettel

Mellette egyre szánalmasabban hever a gazban az egykori király, ami 2009-ben dőlt ki

Csatangolás a Címer-fok környékén

A Címer-fok felé

A Nyéki-Holt-Duna. Történetét itt foglaltam röviden össze.

A Nyéki-Holt-Duna környékén sok minden vízben áll

Nádasok a Nyéki-Holt-Duna környékén

Vadászemlék

A Nyéki-Holt-Duna partján álló listás fűz összes nagy ága letört már

A Felső-Címer-fok köti össze a Nyéki-Holt Dunát az élő Dunával

Roncsok a fok partján

Korábbról már ismert listás fűz

Piros fazekat nem találtam, de elhagyott cipő azért akadt, hátha jó lesz György gyűjteményébe.

Ezért nem tudtam beljebb menni. (Na nem a disznók, hanem  víz miatt)

A Gemenc legnagyobb tölgye, az egykor Szuláknak nevezett legelőn. A legelő már rég beerdősült, és mára csak ez az egyetlen élő példány maradt meg. ShG írta, hogy 660cm körülinek mérte, ami szinte hihetetlen, mert a növekedési üteme jól dokumentált. 2003: 630cm, 2006: 632 cm, 2009: 638. A fejlődési ütem alapján legfeljebb 644cm-t várhatnánk, de nekem sem sikerült 650cm-nél kevesebbet mérnem. Igaz, hogy a törzs furcsán ferde, és el kellett volna egy ember, aki a másik oldalon igazgatja a centit.

Az egykori gemenci tölgykirály megcsonkított törzse még mindig ott hever 

Furcsa alakú  a gemenci csúcstartó 

A Pandúr-szigeten

Vasárnap első utunk Györggyel a Címer-fok felé vezetett. ShG blogjában egy képen tekintélyes méretű nyárfát véltem felfedezni, de aztán kiderült, hogy a valóságban a fa egy szerény méretű fűz. A közelben talált listás fűzzel vigasztalódtunk.
Baján a jeles helytörténész és polihisztor, dr. Nebojszki László kalauzolt minket a Pandúr-szigeten, tölgyek, füzek, erdők, tavak, nádasok, gémtelepek, gólyafészkek, vidra lyukak és még megannyi érdekesség közt. Mindezt imponáló tudásanyaggal és kedvességgel. Gyaníthatóan nem utolsó közös utunk volt.

Reggeli fények Címer-fokon

A listás fűz

Ezt a vélhetően listáról lecsúszó tölgyet nem tudtuk megközelíteni, olyan magas volt a Címer-fokban a víz

László fogja a centi végét a szeremlei tölgynél

A fantasztikus tölgy

Egy fiatal ültetvény közt nagy tölgy sejlik

Aranyvesszős-gyalogakácos dzsumbujon átvágva éppen listásnak adódik ez a tölgy

Fekete-gólya fészek

34 fekete gólya a gémek közt. A gemenci fekete gólyák számát 40 párra becsülik.

Kócsagok

A sziget közepén álló hatalmas egykor bőven hét méter feletti fűz az elmúlt években nagyon megroppant

Útban egy újabb listás nyárfához

György az ismeretlen történetű hátrahagyott cipőket fényképezi

Gémtelep

Réti füzény

A Kalocsai-tó a töltés mellet

Szemközt a Gyuri-sziget

A panduri erdők legszebb tölgye

A pandúri erdőkben

A Címer-foki nyárfánál

Aki az alábbi beszámoló után arra fog gondolni, hogy nem vagyok egészen normális, az valószínűleg nem tudja mi az igazi dendromán szenvedély.
A Pörböly-Alsó-Címer-foki nyárfa régóta hiányzott már a gyűjteményemből. Arra gondoltam, hogy a hétvégére ígért nagy esők előtt pótlom ezt a kis hiányosságot. Műholdfelvételen a közelben egy másik nagy fa is mutatkozott, gondoltam ezt is becserkészem. Hajnalban keltem, az idő még biztató volt. Mire Pörbölyre értem, beborult. Utam folytatásaként kerékpárra pattantam. Nem számoltam viszont azzal, hogy itt előző nap nagy eső lehetett, mert a töltésen haladó földút kissé sáros volt induláskor, kicsit beljebb haladva már nagyon sáros, és amikor már olyan messze voltam, hogy nem volt érdemes már visszafordulni, addigra reménytelenül sáros.
A műholdról kiszemelt fa nem volt jelentős. A listás nyár nehezen megközelíthető helyen volt. Derékig érő, teljesen vizes csalánoson, a bokáig vízzel telt Címer-fokon kellett átgázolni a fáig. Közben elkezdett cseperegni az eső, sötét felhők úszhattak az égen, a sűrű bokrok és lombok közt szinte éjszakai lett a sötétség. A nagy fát szinte csak az utolsó pillanatban vettem észre, majdnem nekigyalogoltam. Úgy állt ott a sűrű, nedves szürkeségeben, mint aki valami távoli világból csöppent ide. Teljesen masszív egyenes törzs nézett velem szembe, tekintetemet koronájára emelve hideg esőcseppek csaptak az arcomba. Hihetetlen magasságból nőnek ki az ágai, semmi nyoma rajta a fekete nyárfák kócosságának, méltósága szinte már a tölgyeket idézi. Szépen gyarapodhatott az elmúlt években. 2003-ban György még csak 685-nek mérte, én most 706-nak. Egészségesnek tűnik, még sokra viheti.

Társam a szenvedésben

Itt kellett átkelnem, a Címer-fok vízzel volt teli. valaki viszont eléggé el nem ítélhető módon egy autógumit dobott itt ki, ezt használtam az átkeléshez.

A nyárfa koronája

Masszív, egyenes törzs

A lábánál