Fák, erdők, parkok. Elbi blogja: 2025

Jó sorsom illusztrálására néha "egy sör a balkonon" tematikájú képpel indítom bejegyzéseim. Itt még csak várakozom a nedűre egy L-imdinai (az angol gyarmati időkben csak Mdina) múzeum teraszán, öntelten végigtekintve a városka háztetőin, írhatnám, ha lennének egyáltalán háztetők. De csak egyetlen egy van, az is a katedrális sekrestyéjén. A barokk székesegyház tehát egy alapvetően arabos megjelenésű városkára néz le, amelynek házai közé helyenként gótikus, és koloniális neogót házak vegyülnek, és mindezt a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend (röviden Máltai Lovagrend) által épített erőrendszer keretezi. A tetők hiányán kívül van egy másik furcsaság is a képen: a víztartályok.

A máltai fősziget a repülőgépről.
A két fő sziget együtt feleakkora, mint a szekszárdi járás, de csaknem tízszer annyian (kb. 560 ezren) lakják. A képen is jól látható, hogy a területének csaknem fele beépített, sokan városállamként is tekintenek rá. Európa egyik legsűrűbben lakott országa, népsűrűség több mint tizenkétszerese a hazainak. Nagy és kaotikus a forgalom, gyakoriak a dugók az utakon, nagy a tömeg a helyieknek ingyenes buszokon is, ahol a szegényebbek és a turisták egy része közlekedik.. A felvételen az is látszik, hogy a sziget alapvetően lapos, csak a déli részen emelkednek a sziklák 200m-es magasságig.

Tipikus máltai táj. Itt nincsenek erdőségek, fa sem sok.
A szigeten szinte semmiféle erőforrás nincs a kövön kívül. Nincs elegendő víz, energiahordozót nem bányásznak. (Régen nagy reményeket fűztek a partmenti olajkutakhoz, de ebből sem lett semmi.) A napelemes áramtermelés csak 4-5%-ot tesz ki az energiamixben, pedig Európa legnaposabb országa. Bár állandóan erős szél fúj, nincsenek szélerőművek. Nincsen olajfinomító, nem kötnek ki tankerek. Egy kis LNG kikötőt is csak néhány éve adtak át, földgázra állítottak át egy nagy erőművet. A soványka földeken az élelmiszerszükséglet ötödét tudják (vagy akarják) csak megtermelni. Ide mindent úgy kell méregdrágán szállítani, a benzin, a gázolaj, a kerozin már feldolgozottan érkezik, az áram 40%-a Szicília felől tenger alatti kábelen. Az ivóvíz felét tengervíz sótalanításával nyerik, szintén sok energiával, nagy költséggel.
Ez alapján azt gondolhatná az ember, hogy a nyomor Dél-Szudán szintjén van, de valójában az itteni egy főre eső GDP duplája a magyarénak. A magyarázat egyszerű, a GDP 85%-a szolgáltatásokból és a turizmusból származik.

Il-Qawra, Bugibba és San Pawl Il-Bahar összenőt települései a levegőből.
A települések neveiből is sejthető, hogy a helyi nyelv alapvetően arab eredetű, de latin betűkkel és néhány speciális karakterrel írnak az anyanyelvi írásbeliség óta. A mai szókészletük kb. 30% szicíliai olasz, 10% angol eredetű, a több jórészt arab. Szinte mindenki beszéli a máltai angolt is, amit viszont angoltanár felségem sem nagyon ért, különösen ha hadarnak. Az arabos kiejtés számos esetben ad okot a félreértésre, különösen a településneveknél, főleg ha a segítőkész, többnyire színesbőrű buszsofőröknél próbálkozik az ember megértetni magát. A busz az egyetlen tömegközlekedési forma. A Google Maps és a helyi BKK útvonaltervezőjét nem érdemes elindítani sem, még leginkább a buszmegállók felirataiban és a szerencsében bízhatunk. Egyébként jóval több a színes bőrű, ázsiai, indiai ember van az utcákon és buszokon, az éttermi és szállodai dolgozók közt, mint amennyit a hivatalos statisztikák sejtetnek.

Valletta és agglomerációja.
Az ország fővárosa hivatalosan csak 6500-as lakosságú, de valójában itt több tucatnyi jogilag különálló településrész egyetlen 300-350 ezres várossá nőtt össze. A félszigeten fekvő város előtt egy zöldebb elővárost látunk. Ezek Floriana erődjei, amit az angol gyarmati időkben parkosítottak. A kép előterében látjuk a sziget egyik legnagyobb összefüggő zöld foltját, amik krikett és golfpályák. Van egy hasonló méretű 30 hektáros erdejük is. Azt nagyon védik, állítólag ott már a rómaiak idején erdő volt. Balra mellette a lóversenypálya. A krikett, a golf, a lóverseny az angol gyarmati múlt örökségeként ma is népszerűek. Ennek ellenére nem egy sportnemzetről beszélünk. Bár 1928 óta önállóan részt vesznek néhány fős csapattal a nyári olimpiákon, eddigi legjobb helyezésük egy sportlövő 8.helye volt.

A lovagrend a 16-17. században számos erődöt épített a sziget védelmére. Itt a Marsaxlokk melletti Szent Lucián-erődöt látjuk, amely egyike a hat ún. Wignacourt-erődnek, amit a legendás nagymesterről neveztek el. Az erőd jelenleg egy kutató halgazdaság székhelye. A vízben láthatjuk is a tonhal tenyésztésére használt hálórendszert.
A turizmus számai valóban lehengerlőek. Az egy helyi lakosra jutó vendégéjszakák száma itt a legnagyobb az EU-ban. Tavaly 3,6 millió turista 3,3 milliárd €-t hagyott a szigeten. A turisták száma a helyi lakosságszámra vetítve itt 6,4 turista/ fő ( nálunk ez a szám 1,8/fő.) Ennek negatívumaként a túlturizmus nyomasztó jeleit észleltük Valletta és Mdina egyes helyein, már április végén is.

A Nagyboldogasszony plébániatemplom Il-Qrendiben tipikus példája a 16. század végi máltai "falusi" templomoknak.

Ha a szigeten valamelyik irányba messzire tekint az ember, akkor előbb-utóbb megakad a szeme egy hatalmas templomon. Málta Európa legkatolikusabb országa. A máltai alkotmány ki is mondja, hogy a római katolikus vallás államvallás. Minden közintézményben és az iskolák tantermeiben kint lóg a kereszt. Bár csökken az arány, de lakóinak csaknem 40%-a még mindig rendszeresen részt vesz miséken, ez a hazai arányszámnak legalább a négyszerese. Az iskolák java része egyházi irányítású, de állami fenntartású. A katolikus hittan elvileg kötelező tantárgy még mindenhol, de a gyakorlatban már megengedik, hogy polgári etikát is tanulhasson az, akinek szülei azt akarják, de ezzel a tanulóknak csak kis százaléka él. Nincs abortusz, a válást csak 2011. óta engedélyezik, amikor egy népszavazáson 54%-kal igent mondtak arra. Mindezek alapján egy ultrakonzervatív állam képe rajzolódik ki.

Ezzel szemben teljeskörűek az LMBTQ+ jogok, mi is többször láttunk Conchita Wurst-szerű, és egyéb hasonlóan "furcsa" öltözetű embereket Valletta utcáin. Nem tudom, hogy ezzel függ-e össze, de én Máltán nem találkoztam piszoárral sem. Négy tőig és 7g-ig teljesen legális a fű saját célra történő termesztése és fogyasztása. Európában az egyik legalacsonyabb a férfiak és nők közti bérkülönbség, 5% körüli. (Nálunk ennek a négyszerese van.) Az Economist demokrácia indexében is vagy húsz hellyel előttünk állnak. Úgyhogy furcsa ország ez.

Kiszáradt ideiglenes folyóvölgy Iz-Zurrieq mellett.
A szigeten legalább ezer éve nincs egyetlen egy forrás, egyetlen egy állandó természetes vízfolyás sem. Az évi 530 mm-es átlagos csapadék 80%-a télen hullik, gyakran nagy részük villámárvizek kíséretében. Az 530 mm is csak hosszú idők átlagaként jön ki, az egyes évek teljesen rapszodikusak. Évszázadokon át egyetlen egy lehetőség volt a túlélésre, a kevéske csapadék összegyűjtése. A máltaik több ezer éve küzdenek azért, hogy legyen elég vizük. Talán ezzel is magyarázható az, hogy ma is az itteni egy főre eső vízfogyasztás csak fele az EU-s átlagnak, és hogy a biztonság kedvéért mindenki igyekszik a háza tetején elhelyezni egy víztartályt. Itt nem látni autómosót. Feltűnő volt, hogy ottjártunk idején hány ember mossa vödörrel és kefével az utcán az autóját, és igyekszik eltüntetni a néhány nappal korábban az esőkkel érkezett szaharai por nyomait.

Az ember itt nagyon régen, több mint ötezer éve már magas kultúrát hozott létre, márpedig ehhez víz is kellett. A képen éppen az egyik legjobb állapotban megmaradt neolitikus együttes, Hagar Quim "templomának" belsejébe tartok. (A neolitikus emlékekről bővebben talán majd a másik blogomban.)

Hagar Quimtól pár száz méterre, de a turisták által már nem látogatott helyen egy mészkőfennsík van. Ez a Misqa Tanks néven ismert neolitikus emlék.

Nyolc darab hatalmas szabálytalan üreget vájtak itt a kőbe, ami évezredek óta gyűjti az esővizet. Szemmel láthatóan az utóbbi időkben sok eső lehetett, a tartályok nagy része tele. A szomszédos kiskertekhez a vizet ma is innen nyerik. Mint ilyen, szinte egyedülálló emberi alkotás: talán több mint 5000 éve rendeltetésszerűen használják.

Akad egy üres ciszterna is.

A lyukak közt csatornarendszer optimalizálja a vízelosztást.

Ezek talán valamiféle kultikus jelek lehettek.

Amikor a keresztes lovagok sikeresen visszaverték az oszmánok támadását és felépítették Valletta erődjét, kevés lett a víz az északi part városai számára. Ezért Alof de Wignacourt a lovagrend 54. nagymestere 1610-1615 közt 26 km-es vízvezetéket építtetett, ami a sziget belsejében lévő kutakból és ciszternákból napi 1200 m3 vizet tudott szállítani Valletta városába.

A vízvezetéket az 1900-as évek elejéig használták. Valletta falai előtt Floriana városában áll a harmadik vízvizsgáló torony, amit ma Wignacourt-víztoronynak neveznek, lényegileg tévesen, mert itt a torony szerepe nem a víznyomás biztosítása volt, hanem egy állandó őr felügyelte, hogy rendben érkezik-e a víz. A másik oldalán vályú is van a lovak itatására.

A felirata elmeséli, hogy ez a liliomokkal díszített torony hozza a vizet a városba, majd kijelenti magáról, hogy "megvizsgálom az éltető víz forrását". Aztán megörökíti a tervezőmérnök, a bolognai Bontadino de Bontadinis nevét, és az építés évét, az 1615-öt. Felettük a lovagrend és Wignacourt címere, ahonnan a liliom is származik. Nem akármilyen mérnöki teljesítmény volt ez, előtte többeknek nem sikerült megoldania a problémát. Bontandinot a befejezést követően egy bérgyilkos ölte meg itt Máltán. A gyilkosság indítéka ma is rejtély.

Az éltető víz után következzék a tenger. A sziget déli része magas falakkal szakad alá.

Itt áll a híres Il-Hnejja, a Nagy Ív, amit angol-olaszosan Blue Grotto-nak neveznek. A 95 méter magas sziklafalba 5-6 barlangot vájt a tenger, és létrehozta ezt fantasztikus ívet.

A szirti galamb itt őshonosnak számít.

Az agavé természetesen nem.

Csónakunk elhúz a Xutu-torny mellett. Jean-Paul de Lascaris-Castellar nagymester uralkodása idején 1637–1638-ban épültek ezek a tornyok. A Lascaris-tornyok építésének célja az volt, hogy őrhelyként működjenek és figyelmeztető lövéseket adjanak le a berber vagy oszmán kalózokra. Ez a torony a máltai szigetek partvédelmi hálózatának részeként éjjel tűz-, nappal füstjelekkel kommunikált a többi erődítménnyel. Viszonylag kevés fegyverzettel rendelkezett, az őrszolgálatot három- négy ember látta el.

A kezdetben még nem is túlságosan magas sziklafalak...

...hamarosan 95 m magasra nőnek.

Irány az első barlang.

Az a bizonyos csodás kék szín!

Kis rés.

Nagy Ív.

A legnagyobb barlang 90 m hosszú.

Sziklák ...

... és színek.

A nagy ív távolabbról.

Wied iz Zurrieq kis halászfalu volt egykor. Kikötőjét használják a Il-Hnejja felé induló hajók. A turisták hajókáztatása itt állami monopólium.

Zurrieq fjord-szerű öble fürdőzésre csábítana, ha nem fáznánk az április végi 20 fokban a hideg tengeri szél mellett.

Hagar Quim mellett néhány szabadon álló menhír és a csodás tavaszi színkavalkád rövid sétára csábított.

A mezőket az itt tömeges koronás margitvirág színezi sárgára.

A parton Sir Walter Norris Congreve emlékműve, aki az 1920-as években néhány évig a szuget brit kormányzója volt. A tengerben az aprócska Filfla-sziget szigorúan védett madárrezervátum.

A Filfla-sziget szenvedő zoommal.

A sziget éppen virágzó növényei lenyűgözőek. Olasz karvirág 1.

A távolban a Hamrija-torony. Ez az őrtorony volt az utolsó tagja a Martin de Redin-tornyoknak, amiket a hasonló nevű 58. nagymester 1657-58-ban épített a sziget fokozott védelme érdekében, mert a korábbi Lascaris-tornyok elhelyezkedését nem találta elég sűrűnek. Így a Lascaris, a de Redin tornyok és a Wignacourt-erődök rendszere már hatékony partvédelmet tudott biztosítani.