2019. január 13., vasárnap

A Szálkai-tározó körül, dendromán szemmel is

A napfény ma délután a szabadba hívogatott minket egy rövid sétára. A véletlen úgy hozta, hogy a Szálkai-tározóhoz mentünk.

Már többször jártam itt ennek a rendetlen (milyen más lehetne egy akácos!)  akácosnak a szélén, egyszer elég precízen végig is mértem több fát(akkor 17-et találtam 3m felett) de csak a legnagyobbakat jegyeztem fel precízen, mert akkor a lista vége 350 cm körül volt. Sok minden változhatott itt azóta,  már láttam itt láncfűrészes embereket is, én is szigorodtam, a fák is nőttek.  Ma is csak szúrópróbaszerűen négy fát mértem meg közvetlenül az út mentén, mert nem akartam feleségem türelmével visszaélni. A kép bal szélén lévő fa 350 cm-es lett.

Az meg olyan 340 körüli.

Ez 360 cm.

Ez olyan 330 körüli.

Itt is egy 325-ös, mögötte meg még egy jó pár másik. Szóval meg merem kockáztatni, hogy a somogytarnócai után a legjelentősebb akácos területünk lehet, és becslésem szerint még ma is 10 felett lehet a listás fák száma.

Tölgy hagyásfák.

A nagy tó lihegője.

A nagy tó.

Most már csak jeges képek fognak jönni, amikhez nem írok már semmit, mert semmi nem jut eszembe, és még sok dolgom van. Válts nagy képekre, és gyönyörködj a jeges tó látványában!









Viszontlátásra!