2019. január 1., kedd

Molyhosok közt

Az utóbbi időkben szép hagyománnyá váltak a kedves budapesti vendégeinkkel elkövetett szilveszteri túrák. Ezúttal a Geresdi-dombságba mentünk.
A nagyrészt spontán szerveződő utunk úgy alakult, hogy érintettük hazánk két legnagyobb molyhos tölgyét. Kétségtelenül a bátaszéki az ismertebb. Egész szép turistabarát környezetet alakítottak ki körülötte, a kápolnát is nemrégiben felújították.

Nem hagyhattuk ki a  geresdi/erdősmecskei gránitbánya tavat sem.

Minden időben más-más arcát mutatja.

Úgy tűnik, tulajdonosváltás volt itt, de a kirándulás, fotózás, túrázás továbbra is megengedett tevékenység.
 
Feked eddig csak a sváb építészet gyöngyszemeként volt ismert, de a templom mögötti hárs révén felkerülhetne a dendrománia térképére is.

A természeti látnivalók sorát a szebényi molyhos tölggyel zártuk. Ez kevésbé mutatós, mint a bátaszéki, de "szakmailag" legalább akkor értéket képvisel.

Érdekes, hogy két oldalának eltérő mintázata van. Nehezen szabadulok attól a gondolattól, hogy a bal oldali kocsányos/cseres jellegű, a jobb oldali molyhos. Elképzelhető, hogy ennek gigantikus méreteibe is belesegített egy kis hibridizáció? Ez  a bátaszékinél  is erősen vélelmezhető talán.

Mindenesetre a fa egész habitusa, környezete is nagy tetszést váltott ki pesti vendégeinkből is.  Szebény másik nagy fáját, a fél iskolaudvart betöltő tiszafát a romló és sötétedő időben már csak autóból látjuk.