2019. január 12., szombat

A Sárosalja-erdőben

Kora reggel Keselyűsben.

Beállt a jég a Holt-Sión.

A Sároson is.

Nagy a csend, mondhatnám szokásos szófordulattal, ám a távoli láncfűrészek zaja idehallatszik.

Jégformák.

Ma a Sárosalja-erdőbe mentem fakeresésre. A Sárosalja-erdő a Gemencnek az egyetlen olyan kistája,  ami eddig egyetlen egy fát sem adott még a listának, és várólistán is csak egy 520-as tölgy van. Pedig többször jártam már errefelé is, hiszen Keselyűssel szomszédos, közel van. Ma egy olyan részre indultam, amit csak sűrű lombok idején jártam. Gondoltam, ma csak találok itt valamit. A láncfűrészek zaja azonban eltérített a már többször bejárt Telefonos-tavak felé. Ekkor láttam meg ezt két szarvastehenet.

Aztán jött a rudli többi része.

Az egészen fiatal bikák közül többen még inkább a tehenekkel tartanak.

Mindig van egy -kettő, aki egy pillanatra megáll, és rám néz.

Tíz perc után egy másik tehén rudli, vagy ugyanaz mégegyszer.

A Felső-Telefonos-tó. A nyugalmat árasztó kép alapján itt is azt gondolhatjuk, hogy itt nagy  a csend. Valójában erős láncfűrész zaj volt, sőt még az M9-es hangja is erősen idehallatszik.

Jég.

Elindulok az Alsó-Telefonos felé. Ennek a partján egy jó 700-800-as roskatag, alig élő(?) fűzgnóm várja, hogy megmérjem.

Érkezés a tóhoz.

Befagyott a dagonya is.

Az egykor alig élő, roskatag fűz  kettéhasadva kidőlt.

Nád.

Kupacok.

A Sáros északnyugati sarkánál lévő kis lefűződött névtelen tavacska partján.

A tavacska maga.

A töltésen megyek vissza Keselyűsre. Őzek a vetésben.

Nekilódulnak. Összességében eléggé csalódtam az út eredménytelensége miatt, hiszen ez a két órácskás, "hosszú" erdőjárásom aligha ismétlődhet meg az elkövetkező hetekben, hónapokban.