|
|
Majd eljön az idő, amikor az ember már csak az emlékeiből él. Vagy még
abból se- Lassan másfél évtizednyi távolságból belém ivódott a fenti kép: Torcello ősi bazilikája mögött a messzi távolban a Dolomitok örök (pontosabban: korábban öröknek gondolt) hóval fedett csúcsai. Nyilván a závodi templom mögött a Völgység dombjai, vagy a szálkai templom mögött a Szekszárdi-dombság a helyi analógia, mégis mindenki érzi, hogy bár az élmény hasonló, a lépték más. Sok képet megnéztem a neten a bazilikáról, és most már tudom, hogy kivételesen szerencsés időt fogtunk ki akkor ott augusztus végén, amikor a 80-100 km-re lévő alpesi csúcsokat is láttuk . |
|
|
A Velencei-lagúna minden kategóriában, így a természeti környezetben is
a világöröség része. Ennek jogán került ebbe a blogba, de nyilván a
másik, műemlékes blogban is lenne helye. Talán majd a régmúltos
blogomban is teszek fel képeket a műemlékekről. Ide most azok kerülnek, amik főként vaporettoról, azaz vizibuszról készültek. A lagúna felülete mintegy 500 km², amelynek 80%-a többé-kevésbé vízzel borított árapálysíkság és sós mocsár. 8%-a a szárazföld, ezen 62 kisebb-nagyobb sziget osztozik, a legnagyobb a mesterségesen megnövelt Velence, amely több mint 5 négyzetkilométeres. Körülbelül 11%-a tartósan víz alatti rész, vagy állandóan kotort csatorna. A maradék 1% a Velencét és a partot összekötő vasúti- és autópálya töltés területe.  Torcello volt a lagúna első jelentős települése, miután a hunok és más, a rómaik szempontjából barbárnak számító népek támadása elől ide menekült Észak-Itália legjelentősebb városának, Altinumnak és környékének a lakossága. A honfoglaló magyarok még jurtákban laktak, amikor ezen a szigeten már tízezres ( a becslések 3000 és 30.000 közt ingadoznak) város állt, tucatnyi templommal, még ennél is több kolostorral, Bizánchoz kötődő élénk kereskedelemmel. A város kikötője azonban eliszaposodott, tombolni kezdett a malária, így a lakói elköltöztek. Az építőanyagban szegény vidéken a házakat, sőt még a templomokat is lebontották, a téglákat, köveket pedig felhasználták új lakhelyük, főként Velence és Murano építkezéséhez. Ma csak a bizáncias mozaikjairól híres Mária mennybemenetele bazilika és épületegyüttese áll a szigeten, aminek 20-30 állandó lakosa van. |
|
| A lagúna három legismertebb városa közül Burano a legkisebb. Fénykorában, a 18. századig kb. 8000 ma kb. 2400 fő lakja. A Szent Márton templom tornyának ferdesége ékes bizonyítéka annak, hogy milyen nehéz az alapozás a mocsaras vidéken. |
|
| A városban a férfiak halásztak, a nők csipkét vertek. A 18. századig Európa szerte keresett termék volt az itteni csipke, aminek kultusza a 19. század végén, már a turizmus hatására lendült fel ismét. |
.jpg)
|
| A Burano melletti fekszik Mazzorbo meglehetősen nagy területű, Buranonál kétszer nagyobb szigete, ami Torcellohoz hasonlóan, csaknem teljen elnéptelenedett. A képen a Scarpa farm 19. században épült kerítése és a Szent Katalin templom tornya. Ma a sziget szőlőültetvényeiről és gyümölcsöseiről híres. |
|
| A középkorban ennek is több temploma és kolostora volt, de csak a Szent Katalin templom maradt meg. Mellette egyetlen fennmaradt házsora. 1980-ban egy mintalakótelepet tervezett itt a neves olasz építész, Giancarlo De Carlo. Ennek lett volna a feladata, hogy újra élettel töltse meg a szigetet, de ez is csak mérsékelt sikert aratott. Ma a szigetnek kb. 250 lakosa van. |
|
| Murano. A három torony balról jobbra haladva a következő templomokhoz kapcsolódik: Szent Máté templom, a Szűz Máriának és Szent Donátnak szentelt bazilika, végül a deszakralizált Szt. Péter templom. Ez utóbbit ma egy üveggyár "üvegkatedrálisaként" hirdeti, és egy bemutatóterem lett. |
|
| Muranóban ma is 250 kisebb-nagyobb üvegmanufaktúra működik, ami a város összlakosságának egynegyedét, mintegy 1200 embert foglalkoztat. |
|
| A lagúna legtöbb szigete csak egy ilyen kis apró földdarab, mint ez, a Madonna del Monte. A középkorban ezen egy kis bencés apátság működött. |
|
| Velence felé haladva elhajózunk a 15-16. századi Szent András- erőd mellett, amely a várost védte az Adria felől. |
.jpg)
|
| Velencébe érkezni tényleg a tenger felől érdemes. Ez sokkal nagyszerűbb élmény, mint az autópálya töltésen robogni az óriási parkolóházak felé. |
|
| Velence gazdagságának és hatalmának alapja az Arzenál volt. Itt készültek a gályák és hajók. Az Arzenál a 15-16. századi épületei város területének mintegy ötödét tették ki. Ma is folyik itt még kis léptékű hajógyártás és karbantartás, de a terület nagy része a Velencei Biennálénak a helyszíne. |
|
Az Arzenál tengeri bejárata, háttérben a San Francesco della Vigna (Szőlős Szent Ferenc) templom tornya. Ez volt Velence kisebbik ferences temploma, amit a 13. század közepén egy egykori szőlőültetvény helyére építettek. A torony melletti kupola a domonkosok hatalmas gótikus templomának, a Szent János és Pál bazilikának az éke. Az Arzenál a kapitalizmus előfutára volt. Már a 14.században itt gigantikus gyár volt, amit Dante az Isteni színjáték poklában is megénekelt eképpen (természetesen Babits fordításában): "Mint szívós kátrány és szurok ha forrnak télen a velencei arzenálban, amivel rossz hajókat orvosolnak, ha nincs hajózni jó idő s a gyárban egyik új deszkát ácsol, régi bordát foldoz a másik, mely már járt az árban, egyik a gálya farát, másik orrát kalapácsolja, evezőt faragja, kötelet fonja, varrja a vitorlát..." |
 |
| A Szent Ilona-kolostor az ágostonos kanonokrend kolostora volt a város szélén az Arzenál mellett. A templom a velencei gótika tipikus alkotása. Ez is egyike volt annak a sok templomnak, amiket Napóleon deszakralizált. Ma a szervitáké. A megsüllyedt torony helyett 1928-ban kellett újat építeni. |
|
| A lagúna építkezései elválaszthatatlanok a vörösfenyőktől. A hajózható útvonalakat is ezzel jelölik ki, de elengedhetetlen volt az alapok megerősítésében is ez a magas gyantatartalmú, vízálló fa. Nemcsak Velence épületeinek alapozásához használták ezt az értékes fenyőfélét, még a mi Parlamentünk alapjait is levert vörösfenyő oszlopok erősítik. Túlnyomórészt a tömérdek vörösfenyő kitermelése az oka annak, hogy az Isztriától Dalmáciáig kopaszak az Adria szigetei és part menti hegyvidékei. |
|
| A Szent Márk tér harangtornya és a Dózse-palota, Velence központi része. |
A Riva degli Schiavoni rakpart.
|
 |
| A rakpart a Santa Maria della Pietà templommal egy augusztusi hétköznapon. Először 1989-ben jártam Velencében, ekkor még várakozás nélkül bejutottunk a Szent Márk bazilikába is. 2007-ben már elviselhetetlen tömeg volt a Szent Márk téren és a rakparton. Velence is azon városok közé tartozik, amik a túlturizmustól szenvednek. A Covid előtt évente 30 millió turista érkezett az ötvenezres lakosú Velencébe, most ismét kezd helyreállni a régi állapot. Korábban 2022-től akartak bevezetni átfogó korlátozásokat, A lakosság száma pedig folyamatosan és meredeken csökken. Ötven évvel ezelőtt még 150 ezren laktak a városban. Így szinte természetes, hogy rengeteg az elhagyott, üresen álló ház a városban. |
 |
| A Szent György-sziget a bencések hatalmas templomával, Palladio mesterművével. |
 |
| Velencei közlekedési eszközök. |
 |
| A Mária Mennybemenetele, ismert nevén a Frari ("testvérek") bazilika tornya mintha dombon állna, úgy magasodik a házak fölé. A ferencesek 1250 körül már a harmadik templomukat építették ide, és mire befejezték a 14. század közepén, ez lett a város legnagyobb temploma. Az alacsonyabb torony a Szent Moisè templomé, amelynek barokk oromzata hátulról látható. |
 |
| A Lido 12 km hosszú gátsziget. A sziget történelmi magja a bencések Szent Miklós-kolostora. Mivel Szent Miklós a hajósok védőszentje, és itt őrizték egyik ereklyéjét, ezért igen fontos szakrális központ volt. A Lido a 19. század végén lett divatos tengerparti nyaralóhely. A Lido Jesolo felől autós komppal is elérhető. Itt 20 ezer ember él, és hangulata a tengerparti nyaralóvárosokét idézi, azaz itt már semmi különlegességet nem érezhetünk. Széles utak mentén unalmas apartmanházak sorát láthatjuk, előtte parkoló autókkal. |
