2025. május 15., csütörtök

Mátrában 2.

Két tehetséges tanítványommal további rövid túrát tettem  a Mátrában. 

 

Tipikus mátrai "kőfolyás." Ennek neve is van, Kőhalom. 

A Kékesről a Mátrabérc ismert útvonalán indultunk el. Kedd délután volt, az egész körúton senkivel nem találkoztunk. A Mátrát nem sutja ilyenkor a túlturizmus. 

Gabihalála ismert tájékozódási pont. A neten számos elképzelés kering arról ki volt Gabi: a) favágó b) betyár c) ló  d) eb e) szerelmes férfi f) szerelmes nő g) egyéb

A Kékestető felé tartó utunkon az izgalmakat az jelenti, hogy a Mátrabérc egyes pontjain "kövekre" tudunk kimenni, amik remek kilátópontok. Ezek a kövek: A Disznó, a Sas és az Erzsébet nevet viselik. Hogy melyikről készült az aktuális kép, azt már nem tudom. Ez talán a Disznó-kő.

Ezt talán Parád.

Egy kő peremén.

Távoli rét.

Ez talán a Sas-kő.

Ez meg talán az Erzsébet-kő. 

Galyatető.

A távolban Salgó-vár. 

Egy figyelemreméltó kőris. 

A Visontai-erőmű. 

Gyeprészlet árvácskákkal.

A Bükk a Bél-kő sebhelyével. 


Hazánk talán legkevésbé méltányolt túraterületei közé tartozik a Heves-Borsodi-dombság. Pedig itt olyan látnivalók vannak,  mint a képen is látható Nagy-kő homoksziklája. A szociálisan is roppant hátrányos vidék "természetvédelméről"  így ír a Wikipédia:  "A védettség ellenére- távédelmi körzetről van szó-  mértéktelen erdőirtások, tarvágások folynak ezen a tájon, tönkretéve az egykor dús rengetegekkel borított, vadregényes vidéket. A letarolt cserfaerdők, gyertyános–tölgyesek, bükkösök, fenyvesek helyén mindent elborít az akác. Eltűnőben van az ó-bükki völgyek, rétek, sziklagyepek különleges biodiverzitása is." Csekélyke tapasztalatai összecsengenek ezzel.


Végül egy pillantás a gyöngyösi kastélypark listás törökmogyoróára.