Egy agyú az 1687-es csatából. A kápolna a 18. században újjászülető Mohács-eszme terméke. (Egy helyi
plébános magánalapítványából épült.) Akkoriban azonban még beemeltek a
köztudatba egy második mohácsi csatát is, ami 1687-ben zajlott innen
mintegy 15 km-re, a Szársomlyó-hegy lábainál.Augusztus 12-én, csaknem pontosan 161 év után, az
itteni csatában a Lotharingai Károly herceg, Badeni Lajos őrgróf,
Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Savoyai Jenő herceg vezette
csapatok megsemmisítő vereséget mértek a török főerőkre. A harcolók
számát tekintve még az első mohácsi csatát is jóval felülmúlta ez, de a
marginális magyar részvétel miatt a reformkorban átalakuló nemzeti emlékezet
kitörölte ennek a csatának a jelentőségét. (A csata sikerét amúgy nem sikerült kiaknázni, aminek két oka van. Egyrészt a különböző vezérek és nemzetek rivalizálása, másrészt- és ez a döntőbb- a franciák felrúgták a pápa által megvalósult Habsburg-francia tűzszünetet, és kiújultak nyugati fronton a harcok. Így az oszmánok visszaerősödhettek, és így tíz évvel később Zentánál megegyszer tönkre kellett verni őket.) A barokk nagy mestere, id. Stephan Dorffmeister (aki szerződéseit élete vége felé már Dorffmeister Istvánként írta alá) mindkét mohácsi csatát megfestette a második 100. évfordulóján a mohácsi
püspöki kastélyba, ahonnan a 19.század végén (amikor a püspökök lemondtak a kastélyról, és azt profanizálták) átkerültek ide ezek a képek. A kápolna
alig van nyitva, csak 2012-ben készültek róla nyilvános fotók. Úgyhogy a magyar barokk kiemelkedő képpára szinte alig ismerten egy kisváros szélén sínylődik.
|