2019. december 22., vasárnap

Év végi visszatekintés

Először felidézem az év számomra legemlékezetesebb momentumait:

Az idei januárban még nem volt semmi különös, hacsak az nem, hogy Hátfőn végre ismét egy nagy nyárfát találtam. 
Február elején Pósfai Györgyék Szekszárdra látogattak, és néhány környékbeli fát kerestünk fel két nagyszerű napon.
Még februárban egy felejthetetlen túrára mentünk feleségemmel a Somlóra... 

... és a ködös Ság-hegyre. 
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKulwDzpcCg0BO40TmuMalWAwZLbWwtcFcmyNtPEI5dPcjLjJDtW6JFe-k6T9Z3Phf8NNudd1-m40bLaIKDnp3IGYwLKoD4ms9oHReT2D2LtSKJk28o62Vfsl6j_DJWYoHB8oyPSSR53_1/s1600/fertod03.jpg
Márciusban kezdtük sok-sok külföldi utunkat. Bécs felé tartva Fertődön álltunk meg.

A mozgalmas áprilisban volt mecseki kosborozás és bazsarózsázás is...
...de azért a csúcspont a Zempléni Dendromán Találkozó volt, a magassági rekorderrel.

Májusban csak a szokásos helyeken kosboroztam, gémeztem, disznóztam.
Új osztályomat is megpróbálom a természet szeretetére beoltani. Nagy akác Balatongyörökön.
A rendkívül mozgalmas június egy nagyszerű tolnai kosboros hely felkeresésével indult.
Ebben a hónapban egy másik hétvégén az Őrségben, Körmenden és az...
...osztrák Medve-szurdokban jártunk.
De még korántsem ért végett a június, mert egy "bakancslistás" kosborral folytatódott a Balaton környékén...
https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRw8AtH1xquug1h4wRRZVdv5YvdfVtZx64NDYxrRVJw5my_NYHhm8yxYVAoRwwn3PKKS_U8bKEK1L9Z8xfUzFlh1_IuwmemOK2vWYAT9O14KZENJpnnSNiWJPfEb539qkeeH1lwcXf2fTp/s640/ormansag27.jpg
...és egy igen emlékezetes ormánsági "fázással" fejeződött be,  Pósfai Gyurival és Lukács Robival, a hírhedt P.lázi-tölgyet is érintve. 
A július is igen mozgalmas volt. A Beregben és Szatmárban kezdtünk...
...de a Zemplénbe is visszatértünk.
Aztán Horvátország következett, fantasztikus helyekkel.
Augusztus pár napos balatoni kempingezéssel kezdődött.
Majd a Vajas-fokon kánikulai motoros kenutúrával folytatódott, hála Rizner Józsi barátomnak.
Aztán egy osztrák gleccser következett,  a Vajashoz képest  40 C fokkal alacsonyabb hőmérsékleten  és 2700m-rel magasabban.
A külországi kalandok után egy szép gemenci túra zárta az élménydús augusztust.
Szeptember nem volt olyan szerencsés, mint tavaly. Hamar véget ért az indián nyár, az őszi szálkai fürdőzés néhány napra szorítkozott.  A bárányfoki bekötőút lezárásával  kezdődtek a veszteségek...
...és a geressdi Gránitbánya-tóval folytatódtak, hiába  nyújtott új élményeket ez a kis rög.

Október ismét nagyon mozgalmas lett. Püspökszentlászlón egy rókás estén véget vetett baráti társaságunk a Bazsarózsa-turistaházas korszakának, hogy valami más kezdődhessen.
Ebben a hónapban Tolna megye leglátványosabb kilátóját avatták Bátaapátiban.
Rizner Józsi barátommal is újabb motoros kenutúrát tettünk, ezúttal a Sió gemenci szakaszán.
Október csúcspontja azonban mégiscsak a nógrádi hétvége volt  sok-sok kirándulással.
De október még nem ért véget, mert új élményeket kínált kis dombságunk ...
...és a tavalyihoz  hasonlókat az alacsony Duna.
Az októberi veszteséglista a Kutyás-tölgy kidőlésével ért véget.
November csendesen, de nem unalmasan telt környékbeli kisebb túrákkal.
A december is a környékbeli dombságokban tett kisebb túrákkal telt. A Gemenctől való megállíthatatlan távolodásom szép példája, hogy lassan két hónapja nem jártam már ott. Igaz, ehhez a Gemenc Zrt. tiltásai is hozzájárulnak.
Az idén eddig 120 bejegyzésnél járok, még egy-két összejöhet az év végéig. Ez a korábbi évekhez képest jelentős növekedés, és már-már a régi legendás éveket idézi. Ugyanakkor először csökkent jelentősen az éves látogatottságom. Hiába érzem én úgy, hogy nagyon érdekes, változatos évem volt, blogom olvasói ezt nem igazolták vissza.   A tavalyi 67 ezerről az idén 53 ezerre esett vissza a látogatottság.  Az idei bejegyzéseim közül  alig volt olyan, ami jelentős érdeklődést váltott volna ki. Jellemző az is, hogy a sok-sok külföldi bejegyzés (pl. Horvátország fantasztikus folyóiról, vagy Ausztria vízeséses szurdokvölgyeiről) szinte teljesen érdektelen volt.  De a hazai bejegyzéseim fogadtatása sem volt jobb: A zempléni magassági rekorderről szóló beszámoló még Facebookos megosztással sem tudott néhány száz látogató fölé menni. Még mindig egy-két gemenci bejegyzés vezeti az idei toplistát. Viszont ahogy lassan kikopok a Gemencből, úgy lesz a blogom is egyre érdektelenebb.
Dendromán fronton nem volt áttörés az idén. Az év jó indult a hátfői nyárral, emlékezetesek még a felső-gemenci kőrisek, aztán két új fa szerény dombságunkból, egy hatalmas akác Balatongyörökről, a Duna mentéről egy-két nyár, és nagyjából vége is.
Boldog karácsonyt és új évet kívánok minden olvasómnak!