Csörge-tó

Ez a tó sem lesz már a régi.Nyilván lesz továbbra is Csörge-tó, sőt az illetékesek szerint mostantól lesz csak igazán.Csak számomra nem lesz ez már ugyanaz, mint volt.Ma kitekerve a tóhoz, meglepve láttam, hogy hatalmas munkálatok folynak itt. Olyan munkák, amelynek főszereplői a láncfűrészek és földmarkolók.

A part menti 50-80-as éves fehér nyárakat kivágták, gondolom valami sétaút-félének kell a hely, vagy csak úgy"civilizálni" akarják a partot.Nem tudom mi a cél. Talán valami gondozott parkerdő lesz itt.

Egy kép tavalyról. A tóval semmi különösebb baj nem volt némi eutrofizáción kívül, de ezt sem láncfűrésszel szokás kezelni.Az persze baj volt, hogy a szekszárdiak ide hozták ki szemetüket,de azt is egyszerűen lehetett volna megoldani: egy sorompóval a tó előtt 200m-rel. Volt viszont egy romantikus, ökológiailag is értékes élettér.

Egy hangulatos szeglet a tóval, ugyancsak tavalyról.Az öreg nyárfa helyén a sétaúton majd valami szép fiatal díszfa lesz, gondolom.

Még 2009 nyarán készítettem egy kis beadványt az önkormányzatnak, amelyben Szekszárd természeti értékei közül többet helyi védettségűnek javasoltam. Egy 3 hónappal később érkezett udvarias hangú, de lényegileg "kisebb dolgunk is nagyobb annál" értelmű levélen kívül nem is történt semmi. Akkor az általam védelemre javasoltak közt is szerepelt a tó. Most már mindegy.

Végezetül következzék egy kis írásom a tóról, amit még tavaly vetettem bitekbe.

---

A Csörge-tó

A csörge szó régies köznyelvi alakjában azt jelenti, hogy kicsi. Ezzel névvel a tó méretére utaltak. A kis tó valószínűleg egy régi Sárvíz meder darabkája lehet.
A Csörge-tó Szekszárd kultúrtörténetében méretét meghazudtolóan fontos szerepet tölt be. A Szekszárdon született költőóriások mindegyike említi. Garay János (1812-53) Csörgető címmel hosszabb romantikus elbeszélő költeményben dolgoz fel egy a tóhoz kapcsolódó mesés mondát, miszerint a tó mélye egy kalandos körülmények közt elsüllyedt várat rejt.
A mű első versszakában így írja le a tó környékét:

Szegszárd alatt, hol Sár vizének
Kanyargó parti délre térnek
Mint őszi égnek légköre,
Mely tiszta, mégis bánatos, –
Félig mosolygó, fél zajos
Egy puszta tónak, Csörgetőnek tüköre.
Körűle lenge nádberek.
Sás és bozótság termenek,
Oly árva pusztán s néma holtan,
Miként ha volna kárhozottan
Örök borúra bús ege,
S a halhalászó csillege
Elnyelje még azt a kis éltet,
Melyet halaiban még tenyésztet.
A szél is, amely erre jön,
Itt, vagy leszáll a part közön,
Vagy nyögve fú,
Mint a haláldal szomorú.

Babits Mihály ide helyezi a Halálfiai című életrajzi elemekkel fűszerezett regényének egyik jelenetét, és pontos leírását adja a 20.század első feléből.(Regényében Babits Szekszárdot itt Sótra változtatta.)

„A Csörge-tó apró kis pocsolya volt a Sót melletti lapályon, egyik részén a lovak és tehenek itatója; itt meneteles volt a part és a parasztok szekerestül hajtották bele gebéiket a sáros vízbe, víg ugrándozással szaladván utánuk a csengős csikó; parasztfiúk és cigánylányok szoktak fürödni itt; a fiúk, parasztszemérmükben, a Medici Venus mozdulatával takargatva kényes részüket, szaladtak bele az iszapba, a lányok ellenben szemérmetlenül csillogtatták barna testüket a napon. Sötétzöld nádbokréták és vén fűzek adták a hátteret ehhez a mitológiai képhez, melyet lopva bámultak meg egy-egy pillantással a másik oldalon fürdőző illedelmes úrilánykák, viaszkosvászon fürdőkalapjaik alól. A sótiak kocsikkal szoktak ide kirándulni, amikben két-három família is volt összezsúfolva, a fürdőház néhány fakabinból állott s mellette a parton nagy halászcsárda nyúlt, sok híres nagy murinak színhelye. Egy csörgetói nap szép és nagy dolog volt.”

Baka István egyik 1990-ben íródott költeményében már, mint egy eltűnt, idilli világ képe jelenik meg:

….újra tó a Csörge-tó
halott vizének jégkérge alatt,
a régi házban verset ír Babits,
Liszt zongorázik Augusznál,…

Baka nem véletlenül ír róla így, mivel az 1960-as évektől kezdődően vízszintje csökkent, majd a tó teljesen kiszáradt. Szekszárd vízellátását ugyanis a Sió part közelében nyitott nagy teljesítményű kutakkal oldották meg, és az erőteljesen népesedő város megnövekedett vízigénye miatt a talajvízszint leesett. Az 1990-es években a tó kiszáradt medre legendás „rock-maratonik” helyszíne lett. A környékbeli kutakat az 1990-es évek második felében fokozatosan kikapcsolták, aminek eredményeként a tó ismét feltöltődött. Azóta a tó környékén visszaállt a természetközeli állapot. Az utóbbi években azonban a tó az eutrofizáció bizonyos jeleit mutatja, 2006 óta szemmel láthatóan nőtt a növényzettel borított rész, csökkent a vízszint.

Jelenleg úgy tekinthetjük, mint a Gemencre jellemző növény- és állattársulások egyik legnyugatibb „előszigetét”. A Nemzeti Ökológiai Hálózatnak is része, mint ökológiai folyosó. Érdekességként megemlíthető az is, hogy a gemenci hód visszatelepítési program egyik párja is a Gemencből messze elvándorolva itt talált lakhelyre, de aztán valószínűleg kóbor ebek végezhettek itt velük. Még ma is látható a tó nyugati partján egy fehér nyár a jellegzetes hódrágás nyomaival.

A tavat főként fehér nyár ligeterdő szegélyezi, de a korábbi évek parkosításának az eredményei is láthatók,vadgesztenyesor hársfákkal.

Érdemes megnézni a többi képet is amiket a Csörge-tó címkéhez rendelt beírásokat is, amin további információk vannak a tóról.