Fák, erdők, parkok. Elbi blogja: Az Alcsúti Arborétum

Ilyen volt 15 éve, amikor az egyik osztályommal jártam itt.

Most újra megnéztünk, kicsit alaposabban is mint akkoriban. Érdekes gyertyán.

Ilyen amikor két összenőt egyed közt hasadás történik, felszakadnak még a hajszálerek is. Ez most nem egy párkapcsolati tragédia szimbolikus megfogalmazása akart lenni, de annak is jó.

"A kankalin sötétben virágzik" jutott eszembe egy régi klasszikus idézet gyermekkoromból.

A pusztuló fák nagy része itt is bükk.

15 év alatt annyi változás történt a József nádor kastélyának maradványaiban, hogy kivágták mögüle az erdővé gyarapodó dzsuvát, ami persze újra elkezdett dzsuvásodni.
1944. december 23-án a községet és a kastélyt elfoglalták a szovjet csapatok, 1945 áprilisáig a községen át húzódott a frontvonal. Ebben az időszakban a kastélyban tűz ütött ki, az épület a könyvtárral, levéltárral és a kápolnával együtt elpusztult. A gazdátlanul maradt romok maradékát a helyi lakosok fosztották ki, majd pár év alatt széthordták a romokat.

Az egykori melléképületből kápolnát építettek a 19. század legvégén, Storno Ferenc tervei szerint. Ezt az 1980-as években helyreállították. Most zárva van, be van állványozva, felújítják, az odavezető út el volt zárva.

A portugál király kertek nagyon magasra tették az arborétumok iránt elvárásainkat. Vácrátót, és korábban ezt Kámon simán megugrották. Alcsút ilyen szempontból már rezgőléces. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne lenne csodás hely.

Pusztán arról van szó hogy azt gondoltam hogy a Puskás Akadémia által 2010 óta üzemeltetett park ugyanúgy csillogó-villogó, szépen karbantartott és ápolt lesz, (különösen, hogy 2021-ben egy híres esküvő is volt itt) mint a futballpályák. Persze ez nem azt jelenti, hogy bántó elhanyagoltság uralkodna mindenfelé, sőt a park nagy része igen szépen karbantartott és a folyamatos fejlesztés is látható.

A nagy rét, a "pleasure ground" szélén álló japánakác, távolról.

Az Oroszlános-kút.

A Mély út az alpinétum felé visz, háttérben a kápolna.

A Gyermekkert a nemrégiben szépen felújított babaházzal, még József nádor idejéből származik. a kastélypark nagy része azonban fiának, József Károly főhercegnek műve.

Egy szép pergola, kár hogy nem zöldül még.

A park nagy része természetközeli aljnövényzettel bír, sok a keltike is.

1882–1883-ban József Károly főherceg állatkertet építtetett a kertben, ahol ez a medveház is felépült az itt tartott barnamedve számára

Az alpinétum a 19. század végén a parkok kedvelt kelléke volt, ahol a magashegyi flórát imitálták. József Károly főherceg 1880 körül a Vértesből hozatott sziklákkal és a Kárpátokból hozatott növényekkel kívánt ilyen hangulatot létrehozni itt. A 20. században kapta a hely a Mária szobrot.

A hely mikroklímáját egy kerti tavacska hivatott javítani.

József nádor idején már szokás volt, hogy minden családi eseménynek "lenyomata" lesz a kertben. Az István-halom József elsőszülött fiáról kapta nevét, aki viszont nem sokat élt itt. István - számára nehéz időkben - 1847-48-ban volt nádor, és az 1848. szeptemberi események után örökre elmenekült/száműzték Magyarországról. A halom tetején a gloriette viszont sokkal újabb, semhogy István nádor innen szemlélhette volna parkját.

A park egy érdekes és egyben listás fája ez a japán akác.

Érdekesen odvasodott. Valószínűleg az első hazai japán akác példányok egyike.

A kastélykert története sem az arborétum honlapján, sem a Wikipedián nincs tisztességesen leírva, ezért azt főként két forrás alapján ( Erdős-Kelemen: Alcsútdoboz; Szécsi- Ombódi- Remeczki- Fatsar: Kerttörténeti tudományos dokumentáció-Városliget) és a helyszínen lévő ismertető táblák alapján megteszem majd.

A park egy másik dendromán sztárja az óriás tuja.

A talajt fellazították körülötte, nem közelíthető meg.

Két parkrészlet mellé jöjjön akkor a történet, a fent említett források összeollózásával:
József nádor (1776-1847) 1795-ben érkezett Magyarországra. Amikor 1819-ben Alcsút birtokosa lett, felkérte Pollack Mihályt, hogy tervezze meg a kastélyát. 1820-ban kezdődött a kastély építése, ami hét éven át tartott. A kastélyt övező klasszikus tájképi kert kialakítását a kor neves kertépítészeinek, a Tost dinasztia tagjainak bevonásával végezte. Az apa, Joseph Tost Schönbrunn, majd Schlosshof császári kertjében tevékenykedett, és mind a négy fia az ő mesterségét folytatta. Örökébe a legfiatalabb, Albert Tost lépett, a másik három fiút József nádor 1808-ban Magyarországra hívta. Tost Antal a budai vár, Tost Károly a Margit-sziget és Alcsút, Tost Vencel pedig a lágymányosi Nádorkert kertésze lett. József nádor – neveltetése részeként polgári foglalkozást is tanulnia kellett – így mesterségének a kertészetet választotta. Botanikai szenvedélyének nemcsak a kertek létesítése tudható be, hanem az is, hogy 1817-ben 7000 forintért megvásárolta Kitaibel Pál, a budapesti egyetemi füvészkert igazgatójának herbáriumát és botanikai kéziratait, amelyek neki köszönhetően kerültek a Magyar Természettudományi Múzeumba. Jókai szerint József nádor birtokba lépését megelőzően mindössze három fa állt a későbbi park területén. A gazdag növényzet megteremtéséhez és gondozásához a feltételeket a parkot érintő két vízfolyás, az Acsai- és a Váli-víz teremtette meg. A kastéllyal szemben dísztavat alakítottak ki. A Tost dinasztiát az 1830-as években Puskovics János főkertész követte, majd a következő évtizedben már Müller a főkertész, akit korábbi segédje, Fuchs Emil követ 1844-ben. Fuchs Emil idején kerül Vajda János költő is Alcsútra, aki 1846-ban egy évig itt volt gazdasági gyakornok. Vajda így írt a parkban szerzett benyomásairól: „...úgy tetszett, mintha az új Magyarország napja kelne ott előttem, ahonnan egy szebb jövendő korszerű művelődésének fénye sugárzik szerteszét a hazára”. Alcsút a nemes fafajok szaporításával is kitűnik, szinte minden budapesti parképítéshez – pl. a Városligetbe és a Margitszigetre – innen hozzák a csemetéket a Tostok idején.
. József nádor halálát követően az uradalmat elsőszülött fia, István Viktor főherceg (1817–1867) örökölte, aki 1847. november 2-tól 1848. szeptember 25-ig Magyarország utolsó nádora volt.

István nádor távozását követően Alcsút birtokosa József Károly főherceg (1833-1905) lesz, aki ha lehet, még atyjánál is nagyobb figyelmet fordított a park szépítésére. Mivel a két természetes vízfolyás vízhozama az öntözésre nem volt elegendő, 1867–1868-ban Zsigmondy Vilmossal, a híres bányamérnök-geológussal 185 méter mély artézi kutat fúratott, majd elkészült a kert vízvezeték-hálózata is. Víztároló kőmedencét építtetett, amelybe a parkon kívül elhelyezett gőzgép nyomta fel a vizet. Innen biztosították az 1880 körül megnagyobbított tóban kialakított szökőkút vízellátását is. A tóba hosszan benyúló és nyolcas alakúra alakított félszigetet feleségéről Klotild-szigetnek nevezte el, és mocsári ciprusokat ültetett ide. 1871–1872-ben a jobb oldali kastélyszárny mellett hatalmas pálmaházat építtetett József Károly Ybl Miklós tervei alapján, amely akkor az országban a legnagyobb ilyen jellegű építménye volt, ma már csak szerény romjai vannak meg Ebben az időben a híres Jámbor Vilmost alkalmazta főkertésznek. 1880-ban Zednik Pál, 1884-ben Bárányos az alcsúti főkertész. A korábban már bemutatott állatkert és az alpinétum is ekkoriban létesült.

József Károly fia és örököse József főherceg (1872-1962) idején már nem folytak jelentős fejlesztések, de park továbbra is gondozott. A Zsigmondy által fúrt kutak vízhozamának esése miatt 1902-ben Hatos János főkertész alatt új kutak fúrására is sor került. Az ő idején lett két Mária-szobor elhelyezve itt, az alpinétumban és Klotild-szigeten. Az 1945-ös háborús pusztulások után a park hanyatlani kezdett. A park fejlesztése csak az 1970-es években kezdődött el és még ma is tart.