 |
| Még mindig nagyszerű meglepetéseket tartogat ez a kis dombság itt, városom mellett. |
 |
| Ma hirtelen ötlettől vezérelve kiugrottam Grábócra, mert itt van egy rövid turistaútszakasz, amin még nem jártam, és az idő is egy kis napos sétára csábított. |
 |
| Csak gyorsan felkaptam a gépem, már itt kint a terepen vettem észre, hogy alig van az aksiban energia, a tartalékaksi meg persze otthon. Egy-két képet mobillal is lőttem. Ezt például. |
 |
| A nyáj általa karbantartott dombok. |
 |
| Felértem a tetőre. |
 |
| Innen számomra új arcát mutatja Grábóc. |
 |
| Rengeteg egerészölyv. |
 |
| Kiszúrok egy tölgyes csoportot a turistaúttól kissé távolabb. |
 |
| A vadászok is kedvelik ezt a helyet. |
 |
| Itt akadok rá a Szekszárdi-dombság alighanem legnagyobb tölgyére, bár a Szálka melletti oberwaldi nem tudom most hogy áll. |
 |
| 492 cm-et mérek.Tömzsi, de szép fa. |
 |
| Aztán leereszkedek Hónigpuszta irányába. |
 |
| Van valami félelmetes az elhagyatottnak tűnő, de mégis használt majorságban. |
 |
| A Honig Albert vagyonos budapesti vállalkozó 1904-ben vásárolt Bonyhádon földbirtokot. Övé lett a város legszebb palotája is, ami ma Völgység Múzeumnak ad otthont. A majorság igényesen lehetett kialakítva, hiszen hatalmas dzsuvában még mindig látni annak a vadgesztenye fasornak a maradványait, ami a majorságot szegélyezte. |
 |
| Hónigpuszta ma halastavairól híres. A nagy kócsagok azonban inkább kimentek a tó melletti domboldalra. |
 |
| Ez egy rétisasos vidék. Most is 8 rétisas keringett itt a környéken. Igen bosszantó volt, hogy az aksim pont itt adta meg magát, pedig a rétisasok még hosszú percekig köröztek felettem. |
