Kidőlt a Kutyás -tölgy

Ma reggel- kihasználva órarendem rendkívül szerencsés mivoltát- kiugrottam Keselyűsbe. Itt a Kutyás-nyiladékon elindulva mély megdöbbenéssel vettem észre, hogy a Gemenc egyik leghíresebb fája, a Kutyás-tölgy kidőlt.

Most néhány képet idézek fel erről a híres fáról. Ezt 2011 telén készítettem.

2009-ben így nézett ki az a kis zománctábla, ami révén a nevét kapta. Kácsor László 1976-os Gemenc könyvében így írt róla: "Tövében vadászkutyákat temettek el, innen kapta a nevét. Wartho, Walko és Waldi – három hannoveri véreb – ott pihen az öreg évszázados tölgy gyökerei alatt. Nagy vadászatok négylábú hősei voltak. A kis táblát, amelyre érdemeiket jegyezték fel, lassan beforrja a fa kérge. Lehet, hogy egyszer az öreg tölgy is kidől a sorból, de az állatszeretetnek ez az emléke még sokáig megmarad. A nyiladékra és a fára emlékezni fog az erdész, vadász egyaránt. " Én 2009-ben láttam a fát először. A Kácsor-féle leírás és a fenti állapot közt némi ellentmondás van, hiszen a táblán nem szerepelt sem Walko, sem Waldi neve, és 2009-ben inkább már csak a szentlélek tartotta a táblát, nem a "fa kérge forrja be". Szombathelyi Gergelytől azt is megtudtam, hogy a fán korábban vadles is volt. Én 2009-ben ennek már nem láttam nyomát. Annyit sikerült még kiderítenem, hogy az 1930-as évek egyik vadászbérlőjének, Beöthy Zsigmondnak a kutyái nyugszanak a fa alatt. Beöthy Zsigmond Gemenchez való kötödését mutatja az is, hogy a keselyűsi csárda előtti keresztet is ő állíttatta.

A fát 2011-ben a Gemenc Zrt. nevezte az "Év fája" versenyre, de nem ért el különösebb sikert.

2018-ban észrevettem, hogy a tábla eltűnt a fáról. Szombathelyi Gergely azonban megnyugtatott, hogy a régi táblát az erdészek elrakták, kiállításra kerül, és új tábla készül. Ez valóban el is készült, és némileg alacsonyabb helyre rá is került a fára. Megbecsült fa volt ez, még ha nem is lett listás. Úgy emlékszem 454cm-ig jutott.

Az idén áprilisban fotóztam utoljára. Ekkor egyik ágán még sok zöld hajtás volt.

Az ember nem sirat meg fákat, de nekem hiányozni fog. Kácsor Lászlót így egészíteném ki: A nyiladékra és a fára emlékezni fog az erdész, vadász, dendromán egyaránt.

Aztán mentem tovább.

Szép formás, csenevész zöld juhar.

A Hosszúvölgyi-nyiladék listás fűzfája nagy ágainak zömét már ledobta.

Sárga gévagomba, de már beszáradt, taplós.

Biztató 580-as fűz, sudár termettel. 

Távolról még egy-két bika bőgött, de hangjukat messze elnyomta az erdő felett köröző repülőgép zaja.

Még mindig kell néhány centi ennek a tölgynek ahhoz, hogy átléphesse az 500-as listahatárt.

Ez  tölgy is esélyes, de sem időm, sem formám nem volt kerítésmászáshoz.

Ennyit a vadakról.