2019. október 13., vasárnap

"Jön valaki, ja, csak egy vaddisznó!" - A Bezerédi-síkon

 
Kihasználva a remek időt, tegnap a Bezerédj-síkhoz sétáltunk ki.


Csak egy kicsit kellett más úton mennünk, és máris gyönyörű, nekem új fákra akadtam. Itt egy listagyanús tölgy.
 
Ez a hatalmas hármas törzsű kőris túl lehet az 500cm-es kerületen is. A Pósfai-kritériumoknak maradéktalanul megfelel, de a Jandala-féle elvárásoknak nem.
Egy újabb kettős törzsű tölgy. Ez már a Pósfai-kritériumokkal is hadilábon áll.
Érkezés a síkra.
Tölgyek adják ennek a hatalmas terültnek a legmarkánsabb látnivalóját.
Alakulnak az őszi színek.

A gyep nagy részét kezelik. Amit nem, ott elburjánzik az aranyvessző.

Listás tölgy itt kevés van, de rengeteg a szép 400-as.

Itt a nagy tölgyek is lábon halnak meg, nem láncfűrésztől.

A sík legnagyobb tölgye egy vadászlessel él szimbiózisban. Már Bezerédj Pál is nagy vadászatokra használta az akkoriban még legeltetett területet. Több díjnyertes bikát lőtt itt 1892-1918 közt, amikor errefelé volt vadászbérlő.

Az unalmas Vonal-út helyett egy ezzel párhuzamos déli nyiladékon jöttünk vissza.

Telepítés.

Így érintettük a kidőlt Kutyás-tölgyet is.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a sorsa. És vajon hova tűnt a zománctábla róla? Gondolom az erdészek eltették.