Ma négyen, Pósfai György, Lukács Róbert, Torma Zoltán és jómagam Gyuri meghívására Bédára látogattunk Szél Győző fáinak mérésére. A szunyog-szigeti fűz előtt vagyunk a képen, ami most 1125 cm-es kerületével a Pósfai-lista országos második legnagyobb kerületű fája lett. A fát én már korábban láttam, Zilai János több mint négy éve megmutatta, amikor Bédán jártunk feleségemmel. A bejegyzésemben akkor annak adtam hangot, hogy a fa nincs igazán egyben. |
Indításnak a Nagy-Réten néztünk körbe. Itt már jártunk Szél Győzővel, de újabb fák adatait is megkaptuk. Elsőként egy tölgyet mértünk meg. |
A sűrűben újabbak is akadtak. |
Az első hatalmas fűz, még sok lesz belőle. Béda a nagy füzek hazája. |
Már januárban is megcsodáltuk a Nagy-Rét hatalmas füzeit, most újabbak kerültek sorra. |
Egy eldugottabb részen, amit Győző valahogy kihagyott, egy új 700-as fűzet is találunk. |
A makró is teljesen rendben van. |
A legtipikusabb kép a mai napról. |
Pofás kis vadászház (?) listás szürke nyárral. Ismét szembesültünk azzal, hogy a Nagy-Rét milyen hatalmas kiterjedésű. |
Tavasszal réti iszalagok nyílnak errefelé. |
Hibátlan nyárfa, egy-két év múlva ez is listás lesz. |
Januárban a magas Duna nem engedett be minket a Szúnyog-szigetre. most ettől nem kellett tartanunk. Egy szép kőris a sűrűben. |
Ezt a Pál-gödre melletti nagy nyárfát Győző kb. 90 fokkal elfordítva látta. |
A Pál-gödre. |
Győző egy fantasztikus nyárfát is kiszúrt a sűrűbe. Ez az alja... |
... és ez a teteje. |
Aztán elérkezünk a Nagy-Csukás- tótól nem messze álló mélyülethez, ahol tíz listás füzet mérünk, köztük az 1125-öset is. |
Nem ismerünk még egy ilyen területet az országban. |
Egy romos 800-as. |
Vadászérdekekből számos nyiladékot kaszálnak. |
A nagy fűz. |
A nagy fűz mellett egy vadles van. |
A Nagy-Csukás-tó. |
Ebben sincs most sok víz. |
Volt olyan pillanat, amikor tíz rétisas körözött felettünk. Most jól jött volna a 30-szoros zoom. |
Soktörzsű kőris. Amikor Zilai János erre vitt minket az UAZ-zal megörökítésre érdemesnek találtam, de megmérésre nem. |
Ahol nincs kőszórás, sorra dőlnek a folyóba a part menti fák. |
Kőszórás a Külső-Béda torkolatánál. A kép jobb szélén már látszik az iszapban heverő uszályroncs, ami a Duna alacsony vízállása miatt mostanában valóságos "sztárrá" válhatott. Sokan látogatják is. |
A roncs közelebbről. |
A Külső-Béda ezen a kis csatornán keresztül kap vizet, szerencsére most nagyon alacsony volt a víz |
A Külső-Béda. |
Próbáltuk megfejetni, hogy ez a roncs miétrt van így kikötve. A legértelmesebb ötletnek az tűnt, hogy pecások halbölcsőnek szánják. |
Furcsa gnóm. |
Hatalmas nyár a Farostlemezgyár horgászatanyája mellett. |
Robi éles szemmel kiszúrt egy jégmadarat, Gyuri ügyesen becserkészte. Én csak vaktában lövöldöztem a kis kompakt gépemmel. Itthon vettem észre a nagyításban, hogy mit kellett volna látnom. |
Visszafelé a Duna partján mentünk, főként több törzsű szürke és fehér nyárfákat mértünk. |
Íme. |
Itt az előtérben egy listás fekete nyárfa is van. |
Reményteli szil. |
A Pál-gödre visszafelé. Lassan már besötétedett. Nagy nap volt. 13 km-t gyalogoltunk, autóval is mozogtunk egy kicsit. |