A denrdomán találkozók és összejövetelek kronológiája

Dendromán találkozók

 1. Mecseknádasd, 2011. március

Az első találkozót mecseknádasdi "bázishellyel", saját vidéki házamba szerveztük. Így visszatekintve, nagyon "nomád" viszonyok voltak még, lényegében egy szobában aludt mindenki, öt emberre jutott egy fürdőszoba.
Az első napi résztvevők balról: Pósfai György, Lukács Róbert, szerénységem, Tóth István Zsolt  a Keleti-Mecsek természetvédelmi őre; Gerner László, a Szászvári Erdészet vezetője  és Jandala Attila. A második nap Zombori Zoltán váltotta az erdészet vezetőjét.   Az eseményről két bejegyzést készítettem az első ide kattintva tekinthető meg, a második nap a lap alján az "újabb bejegyzés" feliratra kattintva érhető el. A soron következő bejegyzésfüzéreknél is célszerű így eljárni.

Az első nap a Zengő környékén jártunk, legemlékezetesebb a hatalmas bükkös feltérképezése volt. Második nap a  Lukács Robi földjére, Dél-Baranyába és Somogyba látogattunk. Főként öreg fás legelők maradványait néztük meg hatalmas tölgyekkel, vadkörtékkel.  
Ha ezekre a régi időkre visszagondolok, akkor jövök csak rá igazán, hogy mennyi mindent kaptam a "dendromán mozgalomtól" és annak alapítójától,  mennyit gyarapodtam emberileg, érzelmileg, világképileg. Igen szerencsésnek tartom magam, hogy ehhez a nagyszerű csapathoz csapódhattam és az befogadott.

2. Kerkaszentkirály, 2012. április

Hatalmas minőségi ugrás volt a következő találkozó, különösen a szállás terén.  A résztvevők balról jobbra: ifj. Baranyai László, Pósfai György, id. Baranyai László, szerénységem, Vissi Géza  a Zalaerdő mérnöke, Szanyi János, Jandala Attila, Szél Győző. Sok helyszínes, gazdag program volt, amelyről 11 részben számoltam be, némileg elaprózva a dolgokat. Az első bejegyzés itt van, majd a lap alján az "újabb bejegyzés" feliratra kattintva érhető el a többi. 

3. Salgóbánya,  2012. október

 Ezúttal Jandala Attila gyermek és ifjúkorának helyszínére látogattunk.  A résztvevők balról: ifj. Baranyai László,  Molnár Bence, Lukács Róbert, Pósfai György,   szerénységem, Jandala Attila és felesége,  végül Drexler Szilárd a Karancs-Medves Alapítvány elnöke. Ködös, borongós időben is fantasztikus túrákat tettünk. Én annyira beleszerelmesedtem ebbe a vidékbe, hogy feleségemmel kétszer is visszatértem ide. Ekkor is elaprózva, összesen 9 bejegyzésben számoltam be a találkozóról, az elsőt itt találjuk. 

4. Porva, 2013. október

Az 1. bakonyi találkozóra ismét Jandala Attila földjén, Zirc környékén került sor. A szálláshelyünk Porván volt egy kényelmes motelben. A résztvevők balról jobbra: Gyurman Csaba (Ajka), Jandala Attila,  Sütő Krisztián (Tótvázsony), Szanyi János és felesége, Pósfai György, szerénységem térdelve, id. és ifj. Baranyai László, Molnár Bence, Lukács Róbert. Ezúttal is sokhelyszínes túra volt, hatalmas bükkösökkel. Itt szerettem bele Alsóperébe, ahová feleségemmel még visszatértünk. Itt is 9 rész van, ez az első. 

5. Gemenc,  2014. május.

Találkozó szálláshelye Baja-Dunafürdőn volt. A résztvevők a 12m-es mellett, balról jobbra:  Roel Jacobs (Belgium), Sűtő Krisztián  Tóth Gábor , Jandala Attila, Pósfai György, Molnár Bence, Lukács Róbert és szerénységem.  A találkozó megszervezéséhez a végső lökést Roel bejelentkezése adta, akit a 12 m-es híre arra sarkalt, hogy arra kérje Györgyöt, hogy kalauzolja végig hazánk legnagyobb fái közt. Nemcsak a nemzetköziség, de az is újszerű volt, hogy a szállásadónk (Barkúti Balázs) is aktív résztvevővé vált. Hat részben tudósítottam, itt az első. 

6. Zirc,  2015. december.

A második bakonyi találkozó zirci helyszínnel került megrendezésre, de mindössze négyen szálltunk meg egy magánszálláson. A résztvevők: Jandala Attila, Sütő Krisztián, Tóth Sándor, szerénységem Attila Kópé nevű vizslájával, id. és ifj. Baranyai László, Pósfai György. A Bakony fagazdagsága ismét lenyűgöző volt, és számomra különös élmény maradt a második napi Gella-patak menti kirándulás. Az éjszakai fakeresésre is sokáig emlékezni fogok.  Öt részben készült beszámoló, itt van az első. 

7. Szigetvár, 2016. április.

Ez volt az első olyan találkozónk,  ami igazán családi jelleget öltött a négy feleség részvételével. A 13 fővel amúgy is rekorder lett.  Lukács Robi vidékére mentünk, a Dél-Zselicbe és az Ormánságba. Újszerű volt az is, hogy kerékpárokat is vittünk.  Résztvevők a kép bal oldala felől: id. és ifj. Baranyai László, Pósfai Mihály és felesége. Középen az egyik főszereplő, a rétfalui nagy nyár. Jobb oldalon, balról jobbra haladva: szerénységem, Lukács Róbert, Szanyi János és felesége (guggolva), Varga Anna, feleségem (guggolva, takarásban) Jandala Attila,  Pósfai György és felesége (guggolva).  Két részben számoltam be, itt van az 1. rész. 

8. Szegedi darvas,  2016. november

Öt fős minitalálkozón élvezhettük Pósfai Gyuriék vendégszeretetét a darvak vonulásának idején. Én már korábban Gyuri hatására nagyon megkedveltem az alföldi pusztákat, de most is rengeteg újdonságot láthattam. Természetesen jó pár nagy fát is felkerestünk,  de a szakadó eső idején még Gyuri intézetét is megnézhettük. A résztvevők rajtam kívül,  Jandala Attila és felesége, Lukács Robi és természetesen a vendéglátóink.  Két napra bontva készült beszámolóm, itt van az első. 

9. Ágneslak, 2018. április.

2017-ben nem volt nagy találkozónk, viszont több összejövetelt tartottunk. Ezek után ismét családi jellegű, viszonylag népes találkozóra került sor Somogy déli részén és környékén Pósfai Gyuri kezdeményezésére. A résztvevők: Pósfai Gyuri és felesége, Lukács Robi, Baranyi Laci és felesége, Szél Győző, Jandala Attila és felesége és mi ketten.  Kisérőinkkel 12 főre is felduzzadt a létszámunk. Sok helyszínes, változatos túra volt ez is, akkoriban még ezen a vidéken gondoltuk a legmagasabb fákat is.  Öt részben készítettem beszámolót, itt van az első. 

10. Bózsva, 2019. április.

A következő évben hírét kaptuk annak, hogy  Zemplénben még az iharosberényinél is magasabb duglászfenyők vannak, így Gyuri ide hirdette meg az ez évi tavaszi találkozót. Két új résztvevőt is köszönthettünk ezen, ők vannak az álló sorban: Teket Attila és Torma Zoltán, mellettük Lukács Robi áll. A földön Jandaláék, Pósfaiék és mi. Ez volt első zempléni túrám, tehát ilyen okból is igen emlékezetes lett ez a találkozó számomra. Öt részben tudósítottam, itt van az első. 

11. Szigetköz, 2021. november.

A Covid-év után Szél Győző javaslatára a Szigetközben gyűltünk össze.  Győző hatalmas mennyiségű és minőségű fát gyűjtött be erről a vidékről, ezek egy részét néztük végig. Az első napon Lukács Robi, Szél Győző, Teket Attila, Pósfai György és én vettem részt, a második napon Teket Attilát Jandala Attila váltotta.  Számomra a Szigetköz eddig teljesen ismeretlen terület volt, nagy élmény volt itt kalandozni. Erről is öt rész készült, itt van az első.   

12. Porva, 2023. november.

Egy év kihagyás után ismét Porván gyűltünk össze családi jellegű találkozón. Főként Teket Attila és Jandala Attila kalauzolt minket, változékony időjárási körülmények közt. A résztvevők balról jobbra: Jandaláék, feleségem elbújva, Pósfaiék, Szanyi Janiék, Teket Attila és Lukács Robi. Emlékezetesek maradnak a hosszú séták a hatalmas,  facsoportokkal tagolt bakonyi legelőkön, a Hajag sziklái és egy felhagyott szovjet katonai létesítményt is érdemes volt egyszer megnézni.  A három nap három részletben van a blogon. 

13. Bózsva. 2024 november

Erről lásd előző bejegyzésem.

 

Egyéb dendromán összejövetelek, amin én is részt vettem

Definíciók: Az összejövetel szerintem annyival kevesebb, mint egy találkozó, hogy rövidebb ideig tart, tehát nem három napos. Az összejövetel  több mint egy páros fázás, ehhez legalább három dendromán kell. Így a két fős fázásakot nem tekintem összejövetelnek, a Pósfai Györggyel tett számos közös túrámat sem,  bármennyire is emlékezetesek ezek,  még úgy sem, hogy feleségeinkkel voltunk, akár több napon keresztül. 

1. A Decsi-Nagy-Holt-Dunánál, 2012. augusztus

Akkoriban élénkebb kapcsolatban voltam dr. Kalotás Zsolttal, a neves tolnai természetfotóssal és természetvédelmi szakemberrel, akitől szintén rengeteg mindent tanulhattam.  Ő invitált meg a Gemenc belsőbb területeire, Pósfai Gyurival vettünk részt ezen a kiránduláson. Délelőtt még hárman voltunk, délutánra csak ketten maradtunk Gyurival, szinte egész nap a Gemencet járva, három rész lett belőle a blogomon.
[LINK]

2. A Dunaszetgyörgyi-láperdőben, 2013.február

Kalotás Zsolt hívott minket erre a vidékre is, mert egy természetfotós társa, Vincze Bálint rekorder méretű fűzfát talált. Pósfai Gyurit Szanyi Janiék is elkísérték, így hatan róttuk ennek az ismeretlen erdőnek az atomerőmű felé eső peremzónáját egynapos túránkon. Az akkoriban országos fűzrekorder volt a fő attrakció. 
[LINK]

3. A Pörbölyi Titán hitelesítése, 2013. szeptember

A később Pörbölyi Titánnak elkeresztelt 12 m -es nyárfa hitelesítése jelentős eseménnyé nőtte ki magát, amin sokan részt vettek a Gemenc szerelmesei közül is. Többségük ismerős volt, de olyanok is akadtak, akiket se előtte, se azóta nem láttam. A dendrománok közül Baranyaiék, Pósfaiék, Lukács Robi, Szél Győző, Tóth Gábor, Szombathelyi Gergelyék voltak ott. 
[LINK]

4. Gemenci fázás,  2014. január

Tóth Gábor mutatta meg hatalmas fáit ezen a túrán, Pósfai Györggyel és Kalotás Zsolttal néztük ezeket. Délelőtt a Gemenc déli, délután az északi részén jártunk. Annyira jó idő volt, hogy Gyuri rövidujjú trikóban volt egy darabon. Két bejegyzés lett a kimeríthetetlen Gemencről.  
[LINK]  

5. Nemzetközi Dendromán Találkozó, 2015. május

A Nemzetközi Dendromán Találkozón 22 fő jött össze a világ  8 országából. Közülük csak 8 fő volt magyar: Takács Márton, Baranyai László, Pósfai György és felesége, Szanyi János és felesége, Tóth Gábor és jómagam.  Jó hangulata volt, de azért mégiscsak más, mint egy hazai találkozó. Az egészből egy kicsit ki is maradtam, mert én nem aludtam a keselyűsi vadászházban, és akkor a nyelvi korlátokat még nem is említettem.
[LINK]

6. Karapancsa, 2017. március

Torma Zoli jóvoltából került sor erre az egynapos összejövetelre, amelyen Tormáék és Pósfaiék mellett én is részt vehettem. Érdekes lovaskocsis túra volt, a "migránsválság" közepén, a sűrűn használt "zöldhatár" vidékén.   Egy hónap múlva ezt egy második lovaskocsikázás is követte, még fantasztikusabb fákkal, ezen azonban már nem tudtam részt venni. 

[LINK]

7. Abaliget, 2017. június

Gyurival délelőtt gemenceztünk, majd délután Lukács Robival kiegészülve az abaligeti ősbükköst mértük fel, majd hosszan gyalogoltunk egy bejelentés okán egy "szublistás" tölgy után.  Két bejegyzés lett  blogban. 
[LINK]  

8. Kádár-sziget, 2017. július

A Gemenc Zrt. jóvoltából elég népes mezőny gyűlhetett össze a Kádár-szigeti  erdőrezervátum megtekintésére. Csoportképet nem készítettem, több kép alapján sikerült rekonstruálnom a résztvevők listáját: Pósfai György, Lukács Róbert, Jandala Attila és felesége, Sütő Krisztián, Tóth Sándor,  Torma Zoltán,  Tóth Gábor.  Rajtam kívül még a Gemenc Zrt. három munkatársával együtt 12-en voltunk.    Tikkasztó hőség volt, a sziget kis csalódás.  Lukács Robival és Pósfai Gyurival délután dunai fürdésre menekültünk.
[LINK]  

9. Baranyai, somogyi fázás, 2017. december

Az év utolsó napjainak egyikén Lukács Robival és Pósfai Gyurival mentünk Robi vidékére. Nagyszerű idő, izgalmas kalandok, hatalmas fák, gumicsizma pereméig érő mocsár. 

[LINK]  

10. A Duna mentén, 2018.január

Szél Győző kezdeményezésére, találatait újramérve egy rendkívül eredményes napot töltöttünk a Duna árterében, több mint 20 fa listára vételével. Délelőtt Harta környékén még csak hárman voltunk: Szél Győző, Pósfai György és én, délután Bédán már Lukács Robi is csatlakozott hozzánk. Két részben van a blogomon.
[LINK]  

11.   Veránka-sziget,  2018. július

Torma Zoli szervezte le  a Gemenc Zrt.-vel, hogy a rejtelmes szigeten két napon át mérhettük a hatalmas fákat, ráadásul igen hatékonyan, lovaskocsival. Hárman voltunk dendrománok, Pósfai Gyuri, Torma Zoli és én. Esti közös borozgatás,  közös szállás viszont nem volt.  

[LINK] 

12. Béda, 2018. november

Pósfai György, Lukács Róbert, Torma Zoltán és jómagam mentünk Bédára, Szél Győző fáit megnézni. itt is minden összejött egy nagyszerű naphoz, többek közt az országos fűzrekorder. 

[LINK]  

13. Ormánság, 2019. június

Ismét Gyurival és Robival mentünk, fő célunk a rejtélyes P...lázi tölgy megtalálása volt. Meglett, rendkívüli kalandok közepette, számos ormánsági fa kíséretében. A sósvertikei ÁFÉSZ-bolt raktára is örökre felejthetetlen lesz számomra. 
[LINK] 

14. Szigetvár,  2022. február

Majdnem teljesértékű találkozó lett, de csak egy éjszakát töltöttünk szálláshelyünkön. Négyen voltunk: Lukács Robi, Szél Győző,  Pósfai Gyuri és én. Azt a keserűségemet akartam feledtetni, hogy a péterhidai tölgyet előző nyáron nem tudtam megközelíteni, de ennél sokkal többet kaptam. Ennyi csodás nagy fát egy nap alatt még soha nem láttam.  Négy rész lett a blogban.

[LINK]

A 13. Dendromán Találkozó Bózsván

Jellemző kép a szombati napról. Mi Baranyai Laciékkal  csak este érkeztünk Bózsvára,  végigrobogva vagy csak araszolgatva az ország nagy részét, úgyhogy "terepi aktivitásunk" csak a szombati napon indult. 
A 13. Dendromán Találkozó sok szempontból rendhagyó volt. Először voltak a körülmények téliesek. Másrészt,  a nagy találkozók közül most voltunk a legkevesebben, talán a nagy földrajzi távolság miatt is. Harmadrészt,  2019-ben az itteni találkozón vett részt Torma Zoli, és ezúttal ezt az összejövetelt egy kicsit az ő emlékére is rendeztük. Pósfai György beszámolóját itt találjuk. 

Szállásunk másodszor is a Senyői-vadászházban volt, ami ideális helyszín effajta találkozókhoz. 

Szombat reggel a Bózsva-patak völgyében kerestünk fákat, köztük  Torma Zoli fáit, főleg égereket. 

Ezt a cseresznyét talán Zoli még egészben látta, de a megmaradt csonk is listás. 

A telkibányai út mentén.

Gyönyörű hegyi patak ez a Bózsva. 

Egy patak melletti rét.

Az égerek különösen hajlamosok a többtörzsűségre. A listán szereplő égerek java része ilyen. 

Megfontolt átkelés a Bózsván egy tipikus listás éger mellett. (Én inkább lendületes stílusban tettem ugyanezt.)

Ez a nagyszerű kőris már halott és töredezett.

Fajának ékessége volt. 

Gombák siettetik lebomlását. 

A legnagyobb éger túl az 500-on. (503 cm)

Nagyjából így látná egy szalamandra, ha nem aludna most. (Ez persze hülyeség, mert nem hiszem, hogy emberszerű látásuk  van.)

Erdő absztraktban.

Feltörekvő tölgy.

Kocsányos vagy kocsánytalan mivoltáról volt egy kis diskurzus, végül nem került fel a listára.  

Éles kanyar. 

 Le sem mertem eddig írni, de a patak völgyében  egy térkép egy Csöcs-völgyi-forrást tüntet fel, nem is messze ettől a ponttól. Ez alapján a Bózsva-patak völgyének neve a Csöcs-völgy.  

Egykori hagyásfa. 

Asszonyok a tölgynél. 

Laci egy listaközeli vadkörténél.

Téli világ 1. 

2. 

Újabb szép tölgy. 

A Királykút környéke a banális szépilonkás-mátyásos kellékek ellenére is izgalmas helyszín, a gondosan lezárt tárnák ellenére is. Itt a környéken legalább 80 vágatot nyitottak az előző 600 évben. A képen a Mátyás-kút és felette a Jégbarlang. 

A Jégbarlang ajtaja alatti résen keresztül csaknem egy percet exponálok bele a sötétbe, de nem túl sok érdekesség tárul fel. Valójában ez is egy tárna, a 17.században nyitották ércek után kutatva, de 23m után felhagytak a további kutatással. Rendkívül hűvös mikroklímája miatt késő tavaszig jegesedést mutat még napjainkban is.  

Egy másik lezárt tárna bejárata. 

Miközben a B időt kerestem a fényképezőgépemen, véletlenül monokrómra állítottam azt, így ennek  a mezei juharnak és...

...ennek a listás égernek a megörökítése csak fekete-fehérben történt.  

Szerencsére a telkibányai temetőben már felismertem ezt a hibát.

A temetőbe ezért a listás 422-es hársért jöttünk. 

Kis szín a téli tájban.

A Kemence-patak völgyébe is benéztünk, Kishuta felé.        

Mohás sziklák.

Aggódva tartunk már minden bükkóriáshoz. Erről is fányi ágak hullanak. 

Törzsén több pörköltnyi gomba tenyész. 

Még így is lenyűgöző fa. Valószínűleg nem lesz már 600-as. 

Egy listás mezei juharra is akadunk. 

A gyors ebédet már a Bodrog-parton kapjuk be. 

Aztán elindulunk a töltésen a csaknem 3 km-re lévő  talán már 800-assá nőtt Mária-fa felé. 

A töltés mellett vékonyka galériaerdő helyenként mutatós fákkal.

Az újhelyi Sátoros-hegyek.

Azt gondoltam, végig puhafás ligeterdőben gyalogolunk, de aztán kellemesen csalódtam a Long-erdő változékonyságában. A Waldbott bárók uradalmi erdejébe jutottak mindenféle fák, még simafenyők is. A képen egy listásnak bizonyult példány.  

A Long-erdő egy szép részlete a Kapronca-ér környéke. Itt tölgyes-gyertyános erdők vannak.

Itt már víz is van az érben. A terület természetvédelmi terület. A hivatalos szövegek ódákat zengenek erről a vidékről, mint a hegyvidéki és alföldi társulások csodás szintéziséről. 

Egy térképeken nem szereplő,  és alig  jelzett turistaút is vezet itt. 

Gyertyános. 

A Kapronca-ér a legszebb gemenci fokokkal vetekszik. 

Nagy csalódás, a Mária-fa kidőlt. Egyik legszebb és fehér nyárfánk lehetett. 

A gévagombából hoztunk haza, de nem jól sikerült amit belőle csináltam. 

Éva érdekes mohákat mutat. 

Lefényképezem ezeket.

Tipikus. 

Most ezt a listás fehér nyárfát keresztelték  át Mária-fának. Nevezték is az Év fája versenyre, de ez is halott már.  

A területen a simafenyőből egész fasor áll.  Mindenféle fákat, fasorokat ültettek a Waldbott báróék annak idején, amiket gyakran családtagokról neveztek el. Az utolsó neves családtagot, Kelement ma is becsülik  erdészeti tevékenységéért.

Álmodni sem mertem, hogy egy ártéri erdőben simafenyő fasor van. Ez volt az István-fasor.

Visszafelé egy listás nyárfa még összejött.  

Vasárnap reggel kellemetlenül csípős időben indulunk Tarcal felé a híres bányatóhoz. A Szt. Teréz-kápolna mellől nézünk rá a tokaji Kopasz-hegyre.... 

...és a híres szőlőkre. 

A kápolna. 

A bányatavak rideg valósága.  

A vörös levek,  a megfagyott rókavér, a hollók által kirángatott belek és az általuk ütött sebek, a fájdalmas vonszolódás nyomai a havon, megannyi drámaiság. 

Szürke andezit falak. 

A sziklák közt. 

Mintha ha egy tengerbe érő alaszkai gleccser vége lenne.  

Panorámakép a tóról. A bányát nem tudom miért, Citrom-bányának nevezték. Kicsit keresgéltem, mikor zárhatták be, de semmit nem találtam róla.

A sziklafal feletti vékony löszrétegben Gyuri gyurgyalagokat figyelt meg. 

Nekünk itt véget is ért a Találkozó.  Tiszanagyfaluba nem követtük a csapatot, várt minket a szörnyű vasárnapi pedagógusdélután.