2018. november 17., szombat

Egy dendromán nap Bédán, országos másodikkal

Ma négyen, Pósfai György, Lukács Róbert, Torma Zoltán és jómagam Gyuri meghívására Bédára látogattunk Szél Győző fáinak mérésére. A szunyog-szigeti fűz előtt vagyunk a képen, ami most 1125 cm-es kerületével  a Pósfai-lista  országos második legnagyobb kerületű fája lett. A fát én már korábban láttam, Zilai János több mint négy éve megmutatta, amikor Bédán jártunk feleségemmel. A bejegyzésemben akkor annak adtam hangot, hogy a fa nincs igazán egyben.
Indításnak a Nagy-Réten néztünk körbe. Itt már jártunk Szél Győzővel, de újabb fák adatait is megkaptuk. Elsőként egy tölgyet mértünk meg.

A sűrűben újabbak is akadtak.

Az első hatalmas fűz, még sok lesz belőle. Béda a nagy füzek hazája.
Már januárban is megcsodáltuk a Nagy-Rét hatalmas füzeit, most újabbak kerültek sorra.

Egy eldugottabb részen, amit Győző valahogy kihagyott, egy új 700-as fűzet is találunk.

Szerintem ez lesz a mai gyűjtemény legszebb fényképe. A Nagy-Réten valami invazív gaz megsárgult tövein szóródik a reggeli napfény. A kép előterében még deres a fű. Technikai okokból ma a régi kis kompakt gépemet hoztam el. Meg vagyok elégedve most ennek a gépnek  a képeivel, szép napfényben jól teljesít, bár nagyon hiányzott a bridge gépemnek a nagy zoomja néhány esetben.


A makró is teljesen rendben van.

A legtipikusabb kép a mai napról.


Pofás kis vadászház (?) listás szürke nyárral. Ismét szembesültünk azzal, hogy a Nagy-Rét milyen hatalmas kiterjedésű.

Tavasszal réti iszalagok nyílnak errefelé.

Hibátlan nyárfa, egy-két év múlva ez is listás lesz.

Januárban a magas Duna nem engedett be minket a Szúnyog-szigetre. most ettől nem kellett tartanunk. Egy szép kőris a sűrűben.

Ezt a Pál-gödre melletti nagy nyárfát Győző kb. 90 fokkal elfordítva látta.

A Pál-gödre.

Győző egy fantasztikus nyárfát is kiszúrt a sűrűbe. Ez az alja...

... és ez a teteje.

Aztán elérkezünk a Nagy-Csukás- tótól nem messze álló mélyülethez, ahol tíz listás füzet mérünk, köztük az 1125-öset is.

Nem ismerünk még egy ilyen területet az országban.

Egy romos 800-as.

Vadászérdekekből számos nyiladékot kaszálnak.

A nagy fűz.
 
A nagy fűz mellett egy vadles van.

A Nagy-Csukás-tó.

Ebben sincs most sok víz.

Volt olyan pillanat, amikor tíz rétisas körözött felettünk. Most jól jött volna a 30-szoros zoom.

Soktörzsű kőris. Amikor Zilai János erre vitt minket az UAZ-zal megörökítésre érdemesnek találtam, de megmérésre nem.

Ahol nincs kőszórás, sorra dőlnek a folyóba a part menti fák.

Kőszórás a Külső-Béda torkolatánál. A kép jobb szélén már látszik az iszapban heverő uszályroncs, ami a Duna alacsony vízállása miatt mostanában valóságos "sztárrá" válhatott. Sokan látogatják is.

A roncs közelebbről.

A Külső-Béda ezen a kis csatornán keresztül kap vizet, szerencsére most nagyon alacsony volt a víz

A Külső-Béda.

Próbáltuk megfejetni, hogy ez a roncs miétrt van így kikötve. A legértelmesebb ötletnek az tűnt, hogy pecások halbölcsőnek szánják. 

Furcsa gnóm.

Hatalmas nyár a Farostlemezgyár horgászatanyája mellett.

Robi éles szemmel kiszúrt egy jégmadarat, Gyuri ügyesen becserkészte. Én csak vaktában lövöldöztem a kis kompakt gépemmel. Itthon vettem észre a nagyításban, hogy mit kellett volna látnom.

Visszafelé a Duna partján mentünk, főként több törzsű szürke és fehér nyárfákat mértünk.

Íme.

Itt az előtérben egy listás fekete nyárfa is van.

Reményteli szil.

A Pál-gödre visszafelé.  Lassan már besötétedett. Nagy nap volt. 13 km-t gyalogoltunk, autóval is mozogtunk egy kicsit.