2024. november 3., vasárnap

A tenger mélyétől ősi templomokon át a kopár sziklákig (Krk-sziget 2.)

Változatos volt a második napunk a Krk-szigeten.

A Vrbnik és Krk közt az út mellett áll ez a hatalmas keleti ostorfa, a sziget legnagyobb fája.

Lenyűgöző fa. A mellette lévő tábla - megszokott módon-  olyan horvát királyokat emleget vele kapcsolatban, akik még Könyves Kálmán előtt éltek. Itt is bőven mérik az évszázadokat, ha egy fáról van szó.  

Krk (olaszul Veglia, dalmátul Vekla) városához kapcsolódóan  több dolog is figyelemreméltó:
 I. "Sűrű" és folytonos  történelme van, ami a római kortól napjainkig kézzelfogható. (Elég csak megnézni a Szt. Mihály bencés apátság belső terét a fenti képen, ahol különböző római oszlopokra tették a  korakeresztény oszlopfőket, mindezt 16. századi kereszt és barokk oltárok egészítik ki.)
 II. A 2. világháború utáni Isztriai-Dalmát Exodus (az olaszok és a szlovének kitelepítése, genocídiumokkal tarkítva)  különösen sújtotta, hiszen a  város lakosságának több mint 90%-a olasz volt.
 III. Ez a városkörnyék volt az, ahol a legtovább fennmaradt a dalmát nyelv. Itt csak a 19. század elején szorította ki az olasz és a Ča nyelvjárás.
IV. A város és a sziget történelme során főként Velencéhez tartozott, de volt egy óhorvát és egy magyar korszaka is. Ez azonban nem nagyon számított, mert a 12. századtól lényegében a 18. század végi Habsburg korszakig egy család diktálta itt (és a sziget egészén) a történelmet, a 15. század végéig gyakorlatilag önállóan, majd velencei vazallusként.  Ez pedig a Frangepán (magyarul), Frankopan (horvátul) Frangipani (olaszul)  család, amelynek ősi fészke ez a sziget volt.  (Lásd később.)
V: Hat középkori temploma maradt fenn ezek adatait azonban össze-vissza keveri a horvát-olasz-magyar wikipédián. Most nagyképűen kijelentem, hogy a másik blogomban talán majd rendbe teszem egyszer a dolgokat. 

A  Szt. Mihály bencés apátság temploma (előtérben) és a ferencesek koragót temploma. Balra belelóg a képbe az általános iskola modern tornaterme.

Íme a tornaterem. Először arra gondoltam, valami kulturális központ. Szuper modern, de mégis történelmi környezetbe illő iskolába járnak a krki gyerekek. 

A város egyik főtere, a Kamplin-tér. A neve a latin campallusból (mező) ered.  Jobbra a Frangepán-vár.

A vár egésze.

A város katedrálisának egy románkori oszlopfője.

Maga a katedrális. 

Nyilván a Frangepánok közép-európai kultúrhatásának az eredménye ez a szép gótikus kápolna, ami a velenceieknél nem volt módi. 

A katedrális egybeépült a koraromán San Quirino templommal. Kár, hogy ide nem lehetett bemenni, pedig még nem láttam kétszintes román templomot.

A város tenger felől. Kimagaslik a katedrális tornya. Jobb oldalon a vár.

Jó darabon megmaradtak a középkori városfalak. Balra a bencés apácakolostor tornya, jobbra a bencés kolostor takarja el a ferences kolostor tornyát. 

Egy olyan hajóútra fizettünk be nem is mellbevágóan nagy összegért, ahol a hajó oldalán a vízszint alatt ablaksor húzódik.  Mivel a halak kapnak jutalomfalatot, kondicionálva vannak már. Így a turisták sem maradnak látvány nélkül. 

Íme a jutalomfalat osztás.

A "sűrű",  folytonos történelem maradványai egymás után: 1. Római sírkő töredéke beépítve a várfal tornyába.

Tőle nem messze középkori faragványok....

...és egy reneszánsz feliratos tábla 1558-ból.

A bencés apácakolostor. Ma is működik, akárcsak a ferences kolostor,

A zárda utcája. 

A Cetinics-ház is középkori eredetű, udvarán hangulatos kút pálmával .

 
A város főtere városháza toronyórás épületével. Furcsa, de az épület ablakai nem a főtérre néznek, ide csak egy órát mutat.
A katedrális előtti képpel búcsúzunk is. 

Egy óhorvát templom mellett haladunk el Punat határában. A sziget déli vége felé tartunk.

Stara Baška felé tartunk. Itt akárcsak az első napon felkeresett Baška falu környékén, a kopasz hegyek dominálnak.  Stara Baška sokkal kisebb, és nevével ellentétben sokkal újabb település, mint  Baška. Alig százan lakják, és idegenforgalmilag sem tud fejlődni egy szint fölé, mert kb. 2000 embernél többnek nem tudnak ivóvizet biztosítani. Pedig hosszú partja van, és a Krk-i Idegforgalmi Hivatal 18 strandként működő tengeröblöt említ környékén. A víz mellett még egy dolognak van híján, parkolóhelyeknek. 

A vízellátás érdekében a kopasz hegyek közé a Zala-szurdokba vízművet építettek, amit nagyon gondosan elzárnak a külvilágtól. A  hozzávezető úton egy darabig azonban felsétálhatunk.

"Vadnyugati"  táj. 

Keselyűket ezúttal nem látunk, pedig ilyen vidékre gondolná őket az ember. Igaz, felhős idő volt, nem voltak felszálló légáramlatok, amiket szeretnek kihasználni. 

A falutól nem messze a Szt. Jeromos-templom romjai állnak. 

A rom mellől szép kilátás. A kopár hegyek kőkerítésekkel, tengeröblökkel.

Tengeri kormoránok.

Teraszok.

Ennek a kis jelentéktelen szigetek neve is van: Galun.

Távol a parton a Velebit-hegység magasodik.


A kopár hegyek lábánál elszórva birkák legelnek, régi kerítések nyomai mutatják, hogy valamiféle gazdálkodás is zajlott itt régen. 

Egy csacsi is itt kint él. 

Sziklás kis öblök, kavicsos strandok.

Egy másik a 18 közül.

A nap vége.