Két tengerparti kastély

A Krk-szigetről kirándultunk át a Trieszti-öbölbe, ahol két híres kastélyt és parkját néztük meg.    Első megállónk a híres Miramare-kastély. A kastélyt  Habsburg Miksa osztrák főherceg rendelte meg maga és felesége, Sarolta belga királyi hercegnő számára.  Az inkább ipari tervezésekkel foglalkozó Carl Junker tervei alapján épült 1856 és 1860 között, isztriai fehér márványból.

Hogy, hogy nem,  ez a kastély elementáris hatást gyakorolt a hazai romantikus építészetre. Még Stann Jakab, itt Szekszárdon is ennek mintájára tervezte meg Augusz báró palotájának bővítését, persze nagyjából 20-ad akkora léptékben, és persze tenger a tengeri környezet nélkül. 

Az ilyen hegyek helyett Szekszárdon csak egy-két löszös domb magasodik. 

Szikla sem sok akad mifelénk, a Sió-part is más hangulatú. 

Miksa nem sokáig élt a kastélyban. Felkérték királynak Mexikóba, amit ő nagy bután elfogadott, de egy év múlva egy lázadás elsöpörte, őt meg kivégezték. Sarolta meg ebbe beleőrült. 

Nagyon eredeti megoldás ez az emeleti szökőkút, aminek üveg alját alulról is megcsodálhatjuk.
Ez a kastély persze szerencsére nem lett gyerekotthon vagy Tsz iroda, hanem a Habsburg család vette használatba Miksáék tragédiája után. Az I. világháborút lezáró "nagy területi osztozkodásban" Olaszországhoz került, ahol  puritán, a fasizmussal többé-kevésbő rokonszenvező olasz hercegek tulajdona lett, akik a legfelső szintet lakták.  Ma állami múzeum. 

A Habsburgok nem vitték túlzásba a használatát Miksa halála után. Például úgy lett Sissi-kultusz hely, hogy a királyné mindössze egyszer járt itt. Egyébként feltűnően sok magyar volt - az október végi időpont ellenére - a nagyszámúnak nevezhető látogató közt. 

A kastély szinte teljesen épen megőrizte belső berendezését is. 

Legimpozánsabb a Habsburg-család ősgalériájának terme. 

Miksa családfája az ősgalériák termében. 

A kastélyhoz hatalmas park is tartozik, ami némi csalódást is okozott nekem, mert gigantikus fákat is reméltem. A kép bal oldalán van az egyetlen fa, amihez odamentem, ezt külön jelezték is a térképek. Ez egy tengerparti mamutfenyő magas, de nem különösebben érdekes példánya.  

Görög szfinx a 2. századból a kastély mólójának végén.

Függőkertek.

Igényes részletek. 

A parkban számos díszkút és szobor van. 

A kikötőbe vezető díszlépcső. 

A Kamélia-ösvénynek nevezett pergolás rész. 

Gondozott, szép park. 

Kis tavacska Léda és a hattyú jelenetével. 

A Lótusz-tó aranyhalai. 

Labirintus kőfalakból. 

A kastély tornya. 

A park a mólóról. Itt is látszik, hogy a tengerarti mamutfenyő miként kimagaslik ki.

Tipikus. 

A kastély új helyszínünkről,  a Duinoi-kastély teraszáról. A háttérben Trieszt városa. 

A másik meglátogatott kastély a Duinói-kastély,  a Miramare teraszáról.

A Duinoi-kastély egy meredek, tenger fölé magasodó sziklaperemre épült. A kastély körül szép parkosított rész, remek kilátóteraszokkal. 

Talán osztrigákat tenyésztenek itt. 

Ez a kastély sokkal régebbi, mint a Miramare, és szerintem sokkal izgalmasabb is. Ennek ellenére itt feltűnően kevesebb látogató volt. Ez állandó állapot lehet, mert pl. kiépített parkolója sincs, nem úgy, mint a Miramare-nál.  A Wikipedia is csak 9 nyelven ír Duinoról, míg a Miramare 31 nyelven szerepel. A 14. században építette egy német nemesi család, majd a Német-római Birodalomban a postaszolgáltatások beindításával kulcsszerepet betöltő Thurn és Taxis család egyik ága szerezte meg. Ma is a hercegi család tulajdonában van, annak ellenére, hogy az aktuálisan éppen Olaszországhoz tartozó terület a történelemben többször országot váltott. A család ma múzeumként üzemelteti a kastélyt. 

A környéke is fantasztikusan izgalmas. Itt egy tengeri sziklán ősi várrom. 

A kastély másik oldalán a híres Duinoi-sziklák. 

A vár alatti egyik kilátóteraszon nagy becsben van ez a kő asztal.  A hercegi család vendégeként itt többször megforduló Rainer Marie Rilke az itt kapott ihlet hatására, ezen az asztalon kezdte el írni világirodalmi jelentőségűvé vált Duinoi-elégégiáit. 

Ihletadó, szép vidék. 

Sziklamászó. 

A park tava felől a középkori hangulat dominál. 

A főbejárat olasz reneszánsz stílusú. 

Tekintélyes szoboregyüttes. 

A bejárati kapu falában egy kis lapidárium,  befalazott domborművek a római korból és a középkorból. 

A kastély termeiben nem lehetett fotózni, bár ezt senki nem ellenőrizte. Izgalmas dolgok voltak itt is. Például ez a csigalépcső. Csak itthon olvasom, hogy ez bizony Palladionak, az olasz reneszánsz építészet egyik legnagyobb alakjának a műve. 

A kastély udvara az öregtoronnyal...

... és egy középkori oroszlánnal. 

Kilátás a kastély teraszáról. 

A kastély az egyik toronyból. 

Távoli sziklák. 

A sziklafalba a náci idők német tengerészete hatalmas bunkert épített. 

A  bunker egyik kijárat a a sziklafalban. 

Szerencsére  a bunker ellenére a kastélyt nem bombázták szét a II. világháborúban.