2019. június 27., csütörtök

A P...lázi tölgy és társai. Az Ormánságban és a Dráva mentén

"Akkor ez férfias kaland volt". Így kommentálta egyik lányom a tegnapi túránkat, amikor Pósfai Györggyel röviden felvázoltuk a nap fontosabb történéseit vacsorázás közben.Lukács Robival kiegészülve hárman lehettünk a férfias kaland részei.

Utunk során számos természeti elemmel kellett megküzdenünk. Első a sár, és a mocsárrá változott vidék. A földutakra nem tudtunk behajtani, gyalogolni kellett, gumicsizmában. Pósfai György beszámolója itt.

Második a tikkasztó hőség. Itt egy frissen kaszált réten megyünk déltájban. Egy kisebb allergiás, szénanáthás  rohamot is kaptam a P...lázi tölgy felé tartva.

Szúnyogok. Természetes lett volna árnyékba menekülni, de ott irgalmatlan mennyiségű szúnyog volt. Gyuri lábán nehéz elkülöníteni, hogy mik a csípések, és mik a  gazok által kiváltott allergiás reakciók okozta vörösödések.

A dzsuva. A május-júniusi esők hatalmasra növesztették a gaztengert az eleve elhanyagolt vidéken. (Szél Győző: ligeti seprence)

A gazok persze nem csak ártatlan simogatók.

Reggeli szitakötő. 1.

Reggeli szitakötő 2. (Szél Győző: kisasszony-szitakötő nősténye és hímje.

Bikák a sumonyi vetésben.

Sumony határában egykor egy szép fás legelő feküdt, de ennek jelentős részét már felszántották.

Magányos óriás a vetésben.

A törzs.
 
A dendromán hét csapás közül a hangyákat, darazsakat még nem is említettem. (Szél Győző : rezes virágbogár és az agresszív tölgyfahangya küzdelme.)

A Körcsönye-csatorna, balján sűrűben listás kőris.

Kákicson is , mint szinte minden ormánsági faluban,  fás legelő van a határban.

Pusztuló óriások.

A legelő nagy részét itt is beszántották.

Már szinte sehol nem legeltetnek.
 
Utunk során Torma Zoli fatalálataiból válogattunk, és más, híres fákat mértünk újra. Ezek közül kétségtelenül a sellyei vasútállomás melletti császárfa volt a legkönnyebben megközelíthető. 

A híres P..lázi-tölgy pedig a legnehezebben. Ezek szerencsére nem keselyűk, hanem hollók.

Egyikük közelebbről.

A hazánkban  rendkívül ritka vörös kánya is felettünk körözött.

Sok-sok szenvedés után elértük a P...lázi tölgyet. Azért valahol le kell írnom, hogy a teljes neve Picsalázi tölgy.  A Baranya megye földrajzi nevei szerint, a sellyei vásárba igyekvőknek volt itt megállóhelye, a folklórja pedig ez: "valamikor a vásárok alkalmával bort mértek, ill. pajzánkodtak a fánál."  Rég nem jár már errefelé senki, Sellyén se túl híresek már a vásárok. Mi most nem bort ittunk, hanem több liter vizet. A pajzánkodásról meg annyit, hogy én a p...-ba kívántam már a fát, amikor egy  meghágott vadvédelmi kerítés tetején, a hőguta közelében, allergiás prüszkölések közepette egy kiálló drót odaszúrt, amivel a férfiak a pajzánkodást elkövetik.

Függőleges panorámával próbáltam  ez az impozáns 600-as fát befogni.

Alig látszik ki a sűrűből.

A p...lázi kaland után ez a szocigrafikus mélységű panoráma kívánkozik. A tikkasztó hőségben,  visszaérve kiinduló helyünkre, a sósvertikei  (beszélő név!) egykori áfészboltot szerencsére nyitva találtuk. Sőt behűtött víz, kóla és kőbányai is volt a boltban. A kocsma már évekkel ezelőtt bezárt.  A falu egy árnyas parkjában gondoltuk elfogyasztani italainkat, de a szúnyogok rohama visszazavart minket a bolthoz.  Ekkor a boltos hölgy megszánt minket, és hogy ne kelljen a falusi alkeszek  stílusában a falat támasztanunk, kinyitotta a bolt melletti "raktárhelyiséget", amit egy nejlonozott szék, és két tuskó tett lakályossá.  Gyuri szerint életében most ívott meg először egy húzásra egy félliteres kólát, (nyilván ő volt a sofőr)  Robival mi is nagyon tudtuk most becsülni a hideg kőbányait. A sósvertikeiek kedvenc itala a kőbányai lehet, mert a bal oldali zsákokban gyűlnek a laposra taposott dobozok.

Kinéztünk a bogdásai tölgyhöz is.

781 cm-es kerülettel, erőtől duzzad hazánk legnagyobb tölgye.
Teljesen méltatlan környezetben van, Robi szinte elvész a fát körbevevő dzsuvában. Önkormányzat, Duna-Dráva Nemzeti Park?

Pár méterre tőle illegális szemétlerakó nyomai. Ha már úgyis Ausztriát akarjuk utolérni, akkor idemásolom a sógorok legnagyobb tölgyének környezetéről készült panorámát okulásul. Íme.
 
A bogdásai temető hársfája még nem éri el a listás méretet.

A sűrűben újramérjük a híres tótújfalui tölgyet is. Kéreghullás miatt már csak alig van 7m felett.

Impozáns fa.

A potonyi tölgy 550 cm körüli kerülettel szép fa, környezete is gondozott. Ide tett ismertető táblát is a DDNP.


A hőség elől a Drávában kerestünk menekvést. (Lukács Robi felvétele, )

Barcson egy zárt intézetben áll egy másik 700-as tölgy, ezt teljesen befutotta már a borostyán.

Végül a bélavári erdei fenyőre vetettünk néhány pillantást.

Búcsúzóul egy szép virág a vízvári erdőből. (Szél Győző: hegyi kék csillag )