2019. június 16., vasárnap

A Keszthelyi-hegységben

Jó sorsom ezúttal a Keszthelyi-hegységbe vitt.

A Keszthelyi-hegységről felszínes ismereteim alapján az a kép alakult ki bennem, hogy páratlanul gazdag kosborokban. És tényleg. Egy erdei úton megálltam, és 3 percen belül kosborokba botlottam. Ezeket tornyos sisakkosbornak azonosítottam, de nem ezekért a kétségtelenül szép virágokért jöttem.

Hanem ezekért. A hazai orchideák kétségtelenül szép és változatos virágok (néha meg  szinte tökéletesen egyformák, lásd pl. mocsári és pompás kosbor, vagy mecseki és Norden nőszőfű)  de közülük is kiemelkednek  a sallangvirágok, amiket egyszerűen abszurdnak tartok. A Keszthelyi-hegységben az adriai él, és kb. 1 perccel a tornyos sisakkosborok után meg is találtam 8 tövet.

Csak csodáltam, hogy miként tud ez ekkora mézajkakat növeszteni.

Teljesen valószerűtlen növénynek tartom, fel is vettem már tavaly a "bakancslistámra " őket.

Ha nem "romantikázza" el az ember a fotót, akkor ilyenek ezek.

Érdemes azért közelről megnézni őket.

Egy 10mx10m-es területen 8 tő volt.

Nem kellett még 20m-t sem arrább mennem, újabb 3 tövet találtam.

  Ilyen sok kosbort, ilyen kevés erőfeszítéssel még soha nem találtam.

Búcsúzóul még egy adriai sallangvirág...

... és még egy tornyos sisakkosbor trió.

Ez valami vajvirág féle.

Ez meg valami közönséges gaz, de nevét nem tudom.

Ez meg közönséges kigyószisz, még közönségesebb káposzta lepkével.

Két hely van az országban, ahol nívós keresztek tucatjait találhatja az ember, ez a vidék az egyik.

Ez a szép tölgyes már Rezi vára előtt van.

A vár maga.

A Tátika-hegy. Távolról jól látszik, hogy a hegy másként "bolyhosodik", mint a többi erdő. Ez egy védett ősbükkös.

Tátika vára szenvedő zoommal, ennek a képnek a párdarbja.

A legmagasabb falmaradvány.

Zalaszántó a magasból.

A tanúhegyek.

Búcsúzóul még egy szép panoráma.