2019. június 12., szerda

A Bärenschutzklamm (Medve-szurdok)

 
A magyar határtól nem is túl távoli népszerű kirándulóhely a Bärenschutzklamm, egyszerűsített magyar nevén a Medve-szurdok. A képen a szurdok látható távolról, a parkolóból. A parkoló ezres nagyságrendű autóinak (pünkösdvasárnap) legalább kétharmada magyar volt, így az volt az érzésem mintha a Budai-hegyekben lennék egy napos hétvégén.

A Mixnitz falu határában található szurdok a vízeséseiről híres. A szurdok elérése egy jó pár kilométeres hegymenetben történik, de ez a felfelé vezető út sem unalmas.

Ez a luc nálunk  listás lenne, tövében forráskút fakad.

A völgy legjellegzetesebb virága.

A parkoló 450m  magasan van, innen kell feljutni kb. 780m-re, ahonnan a szurdok indul.

A szurdok bejártánál lévő sziklák. Itt kell kifizetni a 3,5 eurós belépőt.

Kezdődik a pallózás. 350m méteres szintkülönbséget kell megtenni, 1400m-en.115 hídon megyünk át a Mixnitz-patak felett, 164 pallón (létrán) mászunk felfelé, 2900 lépcsőfokot végigjárva.

A pallók végig nagyszerűen kiépítve teljesen biztonságosak, nem olyan életveszélyes lélekvesztők, mint a Szlovák Paradicsomban, ahol egyébként 2,5 eurós belépőt kértek tavaly.

Ezt az utat már 1901-ben kiépítették.

A Nagy vízesés alja.

A víz habos, gondolom természetes okok miatt.

A nyelvészek szerint a Bärenschutzklamm elnevezés sajátos népi etimológiai félrehallás. A szláv eredetű "spriccelő patakot" értették félre a később idetelepülő osztrákok.

Egy újabb vízesés felülről.

Függőleges panorámával igyekszem befogni a teret.

A https://www.bergfex.at/ leírása szerint könnyű-közepes túra, 10,4km, 4óra 30 perc alatt teljesíthető.

Nekünk 16,1 km jött össze, és hat óráig tartott. A 777m-es emelkedés, majd az ugyanekkora süllyedés a Gemenchez és a Szekszárdi-dombsághoz szokott embernek egyáltalán nem kevés.

Ez a kép a Fecskefészek nevű kis üregből készült, ahol kicsit meg lehet pihenni.

A 24 vízesés közül az egyik.

Néhány nagy fenyő fennakadt ennél a vízesésnél.

A kijárat felé haladva szelídül a táj.

Az utolsó két vízesés.

A vége felé, 770m -ről indul az ember és 1120m-en száll ki.

Aztán egy kis erdőn mentünk felfelé, itt egy zerge kőszáli kecske  legelészgetett.(Köszönöm Torma Zolinak a helyesbítést.)

Aztán 1227m-ről elkezdődik az ereszkedés erdőkön-réteken keresztül.  Hivatalosan a túrának csak 1209m a legmagasabb pontja, de mi egy kicsit feljebb mentünk. Túl sok érdekes növényt nem láttam, ez valami vajvirágféle.

Van amiben azért a Völgység messze veri  Stíriát.

A környék legmagasabb csúcsa a Hochlantsch 1720m.

Kilátás.

Schweigeralm. (Alm az alpesi legelők neve.)

Az alpesi idill megkívánja, hogy legelésző teheneket is megörökítsen az ember.

Valahogy romantikusan úgy képzeltem, hogy csodálatos kosborok sokasága kíséri utunkat a havasi réteken áthaladva. A valóság néhány fehér madársisak volt, olyan szerény példányok, mint amiből a mi kis dombságunkban is bőven akad.

A végére egy abszolút bagatell.