2020. február 9., vasárnap

Eseménytelen ténfergés Bátaapáti körül

Tavasz jelei az erdőben, írhatnám, ha nem lennének már december-januárban hunyorok.

A "szubmediterrán kötelező" másik elemét, a szúrós csodabogyót is szépen teljesítik errefelé az erdők.

Több tucat ilyen ellenőrzőpontot talál az ember az erőben, ahol a radioaktív hulladékkezelő környékén vizsgálják a talajvíz mozgását,

A tegnapelőtti szélvihar nyomai is mindenfelé láthatók.

Hunyorok százával. Nem ide készültem eredetileg, de a kiszemelt mórágyi utamról a faluvég egy "jól szervezett" kutyafalkája erőteljes fellépéssel eltántorított. (Lásd az egyik dendromán csapást!) Hosszú percekig kellett gyalogolnom ezen a  bátaapáti "póthelyen", amíg a bosszankodás helyett elkezdtem élvezni azt, amit a Geresdi-dombság nyújtani tud: a csendet, és a szerény erdőt.

Egy nem vágásérett erdőn sétáltam felfelé, aztán egy tarvágás nyújtotta kilátást élvezhettem.

Itt az erdei utak is zúzalékkal felszórtak, jó állapotúak. Egy nem zöld terepjáró közelít. Ha zöld lenne azt mondanám erdész, így azt mondom atomos.

Hét év alatt ennek a táblának a jelentéstartama jelentősen megváltozott.

Nagy fakopáncs fán.

Dendromán szív, ha dobban...

Nagy fakopáncs földön.

Csuszka lop a vaddisznóknak kitett szóróból.

Ennyi volt.