2017. április 22., szombat

Ismét az Örjegben

Három nap alatt két évszakot lehetett megélni. Szerda délután 1 fok, viharos széllel szakad a havas eső két nap óta.

Ez persze nem a Bükk, ahol 90cm-es hó marad, még csak nem is a Mecsek 25cm-rel a, Szekszárdi-dombságtól ennyire futja.

Ma már tavasz volt, és leróttam egy régi adósságom, a Hajós környéki fák megmérését, amivel már több mint egy éve tartozok. Először Nemesnádudvaron, ebben a svájci tisztaságú és rendezettségű faluban  állok meg. A temetőben megmérem a korai juhart, valóban listás, 333 cm-es.

Aztán következik az Örjeg, annak is bemutatkozó fűzfája.

Csak tekeredik az a centi, nem is nagyon akar megállni, csak 895 cm-nél, mellmagasságban. De a képről látszik, hogy a talajszintél van egy szűkülete. Egyértelműek a Pósfai-szabályok, alul újramérem, tényleg sokkal kisebbet mutat, "mindössze" 835cm-et.

Nem messze tőle áll a másik óriás.

Botom 120cm-es, látható, hogy erről az oldalról magasan ágazik ketté. Alig hiszem el, 920-nál áll meg a ceti vége.

A másik oldalról már nem olyan impozáns, de szerintem még elmegy. Itt is leszúrtam  botom viszonyításnak.

Nem biztos, hogy jó ötlet volt egy kétnapos eső után idejönni. A területnek volt egy tőzeges része is, ahol simán térdig süllyedtem a mocsárba.Utána vizes kapcában caplathattam tovább, ami kicsit elvette a kedvem az egésztől.

Azért átvágtam a mocsáron, így akadtam erre furcsa szerkezetre. Vadászles? Madármegfigyelő torony? Másik oldalán sem volt létra, csak egy csapóajtó 3m magasan.

A sűrű bozótosban egy szürke nyarat is kiszúrtam.

710 cm lett.
Aztán a még nagyobb sűrűben egy még nagyobb korona.

Sok szenvedés után csak egy 580cm-es fehér nyár.

Tipikus. Végül a hatalmas területen 5,5km-et caplattam, nagy részét  lucskos kapcában. Bejárásnak kevés, maradjunk annyiban, hogy ez egy mintavétel volt az Örjeg-mocsarából.