2017. április 1., szombat

A zengővárkonyi gesztenyésben


Pécs felé tartva egy rövid időre megálltam a várkonyi gesztenyésnél. Először a kertek közt tűnt fel egy-két száradó gesztenyekorona, de ezekhez nem tartozott vastag törzs, szép fa. Egy virágzó cseresznyefa viszont megállásra késztetett, mert még életemben nem láttam a házi cseresznyék közt ilyen vastag törzset. Kár, hogy alacsonyan ágazott szét.

Lassan pusztul a várkonyi gesztenyés, de szerencsére tényleg lassan. A gesztenyék sorvadásának sebessége nem mérhető pl. a bükkökéhez, akik váratlanul képesek feladni a létért való küzdelmet, és kidőlnek. A gesztenyék a megélt évszázadoknak megfelelően méltósággal múlnak ki, és még a gyorsan ölő kéregráknak is állva adják meg magukat. 

A jelenlegi országos második. Jegyezzük meg ezt az alakot, még találkozunk egy ilyennel.

A napfényes oldalról.

A terület összes listás gesztenyéje meg van még, persze mindegyiken vannak száraz ágak, nem is kevés.

Ez itt a kedvenc gesztenyefám, régebben nem hullott még a kérge ennyire..

A Kecskehát vonulata az egyik többtörzsűvel.

A listások közül talán ez van legrosszabb állapotban, de hamarosan kiderül, mennyi élet van még benne.

Régebben már jártam a Kocsid nevű részen is, akkor ott semmi értékelhetőt nem találtam. Most műholdképek alapján újult erővel vetettem be magam a rengetegbe. Ezt szó szerint kell érteni, mert hitvány erdőkön, szederindás dzsumbujokon átvágva találtam rá ehhez hasonló üde kis gondozott ligetekre. Fiatal gesztenyék voltak erre jobbára.

Aztán átvágtam egy szép völgyön.

A szederindák közt hatalmas csonk. Aztán egy öreg Zsiguli (úgy látszik, nem kell feltétlenül dzsumbujon átvágni ide)  meg egy idős pár. A terület gazdái. Hosszú, szokott ívű beszélgetés alakul ki, melynek főbb gócpontjai a következők: 1. Tudom-e, hogy ezek 1000 évesek? 2. A TSZ elvett mindent, nem gondoztak semmit, azért mentek tönkre 3. 1992-ben vagy 1994-ben visszavették (itt a házaspár rövid vitába kezdett az évekről), azóta gondját viselik. Ez a fa akkor még termést hozott 4. A gyereket már nem érdeklik a fák, ha ők meghalnak (a férfi 76 éves) szederindás dzsumbuj lesz minden 5. Lopják a gesztenyéket (itt egy nemzetiség megnevezése is megtörtént), még Bonyhádról is ide járnak lopni. 6. Az apja is meg a nagyapja is már gesztenyézett (ez az 1000 évre is döntő bizonyíték volt), Pestre vitték a termést egy zsidó cukrászhoz aki mindig  mondta, hogy a várkonyi gesztenyék a legfinomabbak, sokkal jobbak, mint a zalaiak, vagy az olaszok. 7. Tavasszal avart és száraz ágakat gyűjtenek, nyáron többször kaszál. 8. Itt jobb a talaj, mint a pécsváradinál (agyagosabb), itt azért is tartja még jobban magát  a gesztenyefa. 

Ennek jóindulatilag megadtam az 500-at, de kicsit alacsonyan nyílik.

Most kell felidézni a korábban már megjegyzett alakot.

A méretek is hasonlóak, 730-nak mértem a kerületét, úgy hogy az alacsonyan oldalra hajló ágat nem is mértem bele. Azt hiszem ez lesz a legnagyobb listás gesztenye, ami a Dendrománia című könyv megjelenése utáni korszakból datálható. 

Tavaly állítólag még egy mázsa termést is hozott, de nincs jó állapotban, az egyik letört ága helyén hatalmas odú alakult ki.
Egy másik, kissé már csonkított 590-es.

A Kocsid-völgy