"Jó, hát akkor itt fogunk élni." A Megáll az idő híres mondata jutott eszembe, amikor a szedresi Holt-Sárvíz meredek partoldalának tetejéről szétnéztem a múlt hétvége gazdag élményei után. Mint ahogy a filmben is egy hosszabb lelki történés eredménye és előzménye a fenti mondat, ugyanúgy bennem is hosszabb lelki történés eredménye ennek beidézése. |
Kezdődik a szitakötőszezon, mondhatnám, ha február végén a Nagyharsányi-hegyen nem láttam volna már egyet. |
Mezei nyúl |
Molnárkák |
AZ Ős-Sárvíz |
Alighanem szürke gémet egymagában többet fotóztam már, mint minden más egyéb madarat összesen. És még nincs vége. |
Hegyi len a Széptölgyesi-tavak melletti domboldalban |
A Széptölgyesi-tavak legjellegzetesebb madara a búbos vöcsök, de szerintem ezt is leírtam már párszor |
Ilyen a merülés előtti testhelyzet |
Alkonyi fények a tavak körül |
Aztán elhúz egy fekete gólya. Többször látok mostanában fekete gólyát, mint fehéret |
Alkony a tavak felett |
Keselyűs felé egy belvizes tavon hattyúk, tőkés récék |
Híres alföldi szikeseket idéz meg ez a belvizes folt a sok billegető cankóval |
A keselyűsi töltésoldalban lassan nyílnak a vitéz kosborok. Egyelőre még nem sok van belőlük |
A 100.000 Ft-os eszmei értékű pókbangóból soha nem láttam itt még ennyit. Persze ez igazi rejtözkődő szépség, és lehet attól tartani, hogy egyszerűen csak letaposódnak a gazban. |
Mindenféle színvariációban akad. |
Ebből egy pigmenthiányos lesz? |
Van olyan négyzetméternyi folt, ahol 6 db-ot láttam |
A beígért szürke gém, természetesen a Sárosról |
Szinte sasként lecsapva fogott halat. |
Majd felszállt... |
...és elhúzott előttem a torony magasságában |
Billegetőcankó a Sároson is van. |
Egerészölyvek |