Tegnap munkám megint az Alföldre szólított, és végezvén kicsit körbenéztem a Kalocsa környéki sváb falvakban és határukban. |
Egy ilyen terület a Hajósi-kaszálók és löszpartok Természetvédelmi terület. Ez persze mára már jelentősen kiszáradt, és mint neve is mutatja inkább kaszáló, mint láp. Nemrégiben még legeltettek is ezen a vidéken. A magaspartról ilyen ez a vidék. |
Meglehetősen magas is. Egyik ága nemrégiben törhetett le. |
Újabb füzek, különösen a bal oldali biztató. A terület hatalmas, de ingoványos. Nekem meg se normális lábbelim, sem időm nem volt részletes vizsgálódásra. |
Újabb nagy füzek. |
A meredek löszpart oldalában epergyöngyikék... |
...és pusztai meténg. Mindkettő védett. |
Itt itattak régen. |
Ennél a fűznél fordultam vissza, azzal hogy egyszer ide még visszatérek, centivel, gumicsizmában. |
Következő megállóm a császártöltési tanösvény eleje volt. Itt is először felmentem a magaspartra, ahol megint rengeteg epergyöngyike termet.
|
Itt is csak a tanösvény elejét volt időm bejárni. |
Kilátópontként állítólag kiváló, de nem szemerkélő esőben. |
A beigést növényritkaságokról jobb nem is beszélni. A legjelesebb növény itt az ernyős sárma volt, amit nem ritkaság. |
Nemesnádudvar gondozottsága szinte Svájcot idézte. Feked óta nem láttam hozzámérhető falut. A temetőben a kálváriát jöttem megnézni, de egy korai juhar is megállásra késztetett. |
Szép fa, listásnak érzem. |