Múlt héten nagy öröm ért. Kalotás Zsolt barátomtól megkaptam legutóbbi kötetét, amelyik a dunaszentgyörgyi láperdőt, helyi nevén a Brinyót mutatja be. Tavaly lett természetvédelmi terület ez a nagyközönség előtt szinte ismeretlen és megközelíthetetlen terület, amelyről én se sok blogbejegyzést készítettem eddig. Aki ismeri Kalotás Zsolt legutóbbi köteteit, az már tudja, hogy sokkal többet várhat, mint egy fotóalbum. Könyveit úgy lehet forgatni, mint egy verseskötetet. Most meg tényleg sokkal többet kap az ember ettől a kötettől. Először is, Kalotás Zsolt szinte a semmiből megteremtette a Brinyó monográfiáját. Másfelől, egy hihetetlenül tömény könyvet kapunk. Zsolttól tudom, hogy az így is 160 oldalas, nagy alakú könyv eredetileg sokkal vastagabbnak készült. A sok remek kép megmentésre az a legegyszerűbb ötlet született, hogy a fotók egy jelentős részét egyszerűen lekicsinyítették. Így sok oldalon négy kisebb kép is van, persze szakszerű kísérő szöveggel. Kicsit vesztettünk a kevésbé mutatós méretű képekkel, de nyertünk is, egy kifejezetten olvasmányos könyvet, ami már-már kézikönyvként is forgatható.
A Brinyó meglepően gazdag, szinte egy sűrített Gemenc, mezőföldi, dombsági hatásokkal. A terület statisztikája imponáló. Az itt fellelt védett élőlények száma a következőképpen alakul: 1 gomba-, 22 növény- 3 puhatestű-, 3 pók-, 38 rovar-, 2 hal-,11 kétéltű-,6 hüllő-, 92 madár- és 29 emlősfaj. Ez összesen 207 védett faj 332 hektáron! Ennél már csak az a lenyűgözőbb, ahogy ezeket Kalotás Zsolt bemutatja egy év gyűjtőmunka után.
A kötetet az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. adta ki, úgy tudom kereskedelmi forgalomba nem kerül. Az Atomerőműnek egyébként elég sok köze van a láperdőhöz, szinte a megmentőjének tekinthető. Az erőmű tőszomszédságában fekvő láperdőt az 1970-es 80-as évekig a Mezőföldről érkező Csámpa patak látta el vízzel, amelynek vize a Brinyón átfolyva felfrissítette a Fadd-Dombori-holtágat is. A Mezőföld általános kiszáradásával a patak elapadt, a láperdő száradni kezdett, a holtág - partján Tolna megye legnagyobb üdülőövezetével- gyors eutrofizációnak indult. A vízminőség romlott, a fürdést az ÁNTSZ betiltotta, az üdülőövezet sorvadni kezdett. Ebben a kilátástalan helyzetben jött a mentőötlet, hogy épüljön egy rövid csatorna, ami az erőmű hűtővizének egy részét a Csámpa-patakba vezeti. Ezzel megmenekült a Brinyó és a Fadd-Dombori-holtág is, az üdülőövezet ismét virul. Az Atomerőmű meg kiadhatott egy nagyszerű könyvet a kerítésszomszédjáról.
Az új kötettel annak kiadója is nagyon elégedett lett. Már készülnek a tervek is arra, hogy miként lehet folytatni ezt a kötetet az erőműtől északra eső látnivalók bemutatásával. Én biztos vagyok benne, hogy Kalotás Zsolt írásaiból és képeiből ismét egy lebilincselő fotóalbum fog születni.
A Brinyó meglepően gazdag, szinte egy sűrített Gemenc, mezőföldi, dombsági hatásokkal. A terület statisztikája imponáló. Az itt fellelt védett élőlények száma a következőképpen alakul: 1 gomba-, 22 növény- 3 puhatestű-, 3 pók-, 38 rovar-, 2 hal-,11 kétéltű-,6 hüllő-, 92 madár- és 29 emlősfaj. Ez összesen 207 védett faj 332 hektáron! Ennél már csak az a lenyűgözőbb, ahogy ezeket Kalotás Zsolt bemutatja egy év gyűjtőmunka után.
A kötetet az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. adta ki, úgy tudom kereskedelmi forgalomba nem kerül. Az Atomerőműnek egyébként elég sok köze van a láperdőhöz, szinte a megmentőjének tekinthető. Az erőmű tőszomszédságában fekvő láperdőt az 1970-es 80-as évekig a Mezőföldről érkező Csámpa patak látta el vízzel, amelynek vize a Brinyón átfolyva felfrissítette a Fadd-Dombori-holtágat is. A Mezőföld általános kiszáradásával a patak elapadt, a láperdő száradni kezdett, a holtág - partján Tolna megye legnagyobb üdülőövezetével- gyors eutrofizációnak indult. A vízminőség romlott, a fürdést az ÁNTSZ betiltotta, az üdülőövezet sorvadni kezdett. Ebben a kilátástalan helyzetben jött a mentőötlet, hogy épüljön egy rövid csatorna, ami az erőmű hűtővizének egy részét a Csámpa-patakba vezeti. Ezzel megmenekült a Brinyó és a Fadd-Dombori-holtág is, az üdülőövezet ismét virul. Az Atomerőmű meg kiadhatott egy nagyszerű könyvet a kerítésszomszédjáról.
Az új kötettel annak kiadója is nagyon elégedett lett. Már készülnek a tervek is arra, hogy miként lehet folytatni ezt a kötetet az erőműtől északra eső látnivalók bemutatásával. Én biztos vagyok benne, hogy Kalotás Zsolt írásaiból és képeiből ismét egy lebilincselő fotóalbum fog születni.
