2014. április 13., vasárnap

A Bezerédi-síkon

Ma kora reggel ismét kinéztem a Bezerédi-síkra

A nagy tölgy és egy szarvas

A nagy tölgy és több szarvas

Több szarvas, de a nagy tölgy most már nincs a képen, mert az arrébb van. (Valójában sem a tölgy, sem a szarvasok nem mentek arrébb, sőt még én sem, csak ráeresztettem a szarvasokra a harmincszoros zoomot. Természetesen semmi les, vagy ilyesmi, sőt még terepi ruha sem volt rajtam, csak a szokásos " Na erdőbe ez is jó lesz!" stílusú, leginkább a hajléktalan ruházatra emlékeztető felszerelés, aminek domináns része egy vitatható ízlésű piros-fekete, fényes szabadidő ruha, fényvisszaverő csíkokkal. De úgy látszik a szarvasok legalább  színvakok. Vagy ledöbbentek a látványtól, vagy egyszerűen csak tetszettem nekik.)

Deres levélke. Hideg volt a mai reggel. Remélem szétfagytak a szúnyoglárvák. (Ez tudom önző felvetés, mert a szúnyogoknak is megvan a maguk szerepe az ökológiai rendszerben)

Kihagyhatatlan téma

Az utolsó pocsolya

Koszlott 

Egy nagy csepp harmat

Most nem húzott el réti sas, sem fekete gólya, csak két szürke gém

Még egy deres kép búcsúzóul. Ezen a héten rendesen megnyomtam, csaknem mindennap voltam egy órácskára valahol.  A jövő héttől viszont mással kell foglalkoznom, nem tudom mennyit sikerül majd terepen lennem. Pedig kezdődne a kosbor-szezon. Nem baj, majd talán jövőre.