A Gemenc föld- és vízrajza

A Duna a Szent László hídról nagy víz idején

A földtani múlt

A Gemenc létét főként Dunának köszönheti. Ha tehát a vidék geológia régmúltját kutatjuk, akkor Duna múltját kell vizsgálnunk. A Duna kb. 3 millió éve (a pliocén végén) jelent meg hazánk nyugati területein. Mintegy 2 millió évvel ezelőtt (a pleisztocén kezdetén) már nyugatnak futott a mai Visegrádi-szoros irányába., majd onnan a mai Szeged irányába tartott. Az elkövetkező évszázezredekben fokozatosan rakta le a Szigetköz kavicsrétegeit és a Kiskunság homokját, miközben a pleisztocéni szél nagy mennyiségű löszt hozott térségünkbe.

A pleisztocén utolsó korszakában, kb. 30 ezer és 10 ezer évvel ezelőtti időszakban (az úgynevezett würm eljegesedésének idején) az Alföldre érkező Duna medre tektonikus mozgások miatt a Visegrádi-szoros után délnek fordult, kialakítva a mai Duna medret. A Sárköz a Gemenccel lesüllyedt, így elvált a Mezőföld északabbi részeitől.

Tízezer évvel ezelőtt a Duna és a Sárvíz már a mai helyükön folytak, nem számítva persze későbbi természetes medermozgásaikat. A jégkorszak végét kísérő felmelegedés hatalmas özönvizekkel és áradásokkal párosult. A bővizűvé váló folyó kanyarogva völgyét szélesítette, hatalmas üledékrétegeket terítve szét. Az üledékréteg vastagsága 20-50 méter közt változik. A terület tengerszint felett magassága ezzel az üledékréteggel együtt 80-90 m közötti. A múltbéli „kacskaringózás”-szaknyelve szólva -meanderezési folyamat következtében a mai Gemenc felszíne kissé egyenetlen. A legmagasabban területek az egykori övzátonyok tetején találhatóak. Ezeknek az övzátonyoknak az anyaga lösszel elegyes homok vagy kavics, ami gyenge termőképességű talajt eredményez. A sárközi népnyelv ezeket a hátságokat göröndöknek nevezte. A göröndök alkotta árvízmentes hátságokon jöttre létre a települések. A göröndök mentén lévő mélyebb területeken a folyó hordaléklerakó munkájának köszönhetően többségében humuszos öntéstalaj, kisebb arányban nyers- és réti öntéstalaj található.

Éghajlat

A Gemenc a kontinentális éghajlat erdős sztyepp klímaövébe tartozik, némi szubmediterán jelleggel. Az évi napfénytartam 2000-2050 óra körül alakul, magasabb az országos átlagnál. Az évi átlaghőmérséklet 10,8-11,1 °C közt mozog, az átlagos csapadékmennyiség 600-640 mm. Telente sokévi átlagban 30 napig borítja hó a talajt, a hótakaró 20 cm-nél nagyon ritkán vastagabb. (Az utóbbi hat évben azonban a havas napok átlaga a 20-at sem éri el.)  Az uralkodó szélirány az északnyugati, utána leggyakoribb a déli szél. Ez a vidék hazánk egyik legszélsőségesebb időjárással rendelkező területe. Az abszolút hőingás maximumában Baja az országos rekorder a maga 75,1 °C-ával. (-34.1°C és 41.0°C 1942. január 24. és 2007. július 20). A Gemencnek mindezek mellett jellegzetes mikroklímája is van. Ártéri jellegéből adódóan a szomszédos területekhez viszonyítva a magasabb itt a páratartalom, illetve a nagy víztömegek hőkiegyenlítő hatása is érvényesül.

Vízrajz

A Gemenc környékének mai vízrajza a 18. század közepétől meginduló szabályozási munkálatok révén alakult ki,ennek részleteit a Gemenc történeténél ismertettük, itt most nem térünk ki rá. Ugyancsak külön tárgyaljuk a holtágak és Duna-ágak sokaságát. A jelenkori állapot a 19.század második felének vízrendezési tevékenységére épül. (Lásd a Gemenci holtágak címkét.) Több helyütt láthatjuk is a Monarchia korának nívós vízügyi építményeit. Ilyen a Deák-zsilip Bajánál, vagy a szivattyúházak Bátán, Érsekcsanádon és Baján. Lassiban a két háború közti időkben létesült a szivattyúház, ez is szép műszaki emlék. Az 1970-es évek létesítményei közül említésre érdemes a Sió árvízkapuja Keselyűsnél, a Vajas-toroki zsilip, és bajai Duna-völgyi-főcsatorna vízátemelője.

A lankóci szivattyúház dízelmotoros szivattyúi 

A Gemenc meghatározó folyója a Duna. A gemenci szakaszon a Duna lassú folyású, az esése mindössze 4-5 cm kilométerenként, átlagos sebessége 0,8 m/s. Paksig stabil meder jellemezte régebben is, lejjebb viszont a lelassuló folyó évezredeken keresztül váltogatta medreit. A folyó ezen a szakaszon alluviális jellegű, vagyis a saját maga által lerakott hordalékba vájt mederben folyik. A Duna mai medrének jellege 1898-ra alakult ki, a mai töltései az 1969-74 közti megerősítés révén jöttek létre. Ezen a vidéken azóta sem lépett ki a Duna a védtöltéseken túlra. A meder vonalát sarkantyúkkal, ruganyokkal, kőrézsűkkel, kotrással stabilizálják. A Duna vízjárásában bizonyos szabályszerűségek észrevehetők. A legfőbb jellemező, hogy a Duna őszi és téli vízhozamai lényegesen kisebbek, mint a tavasziak vagy a nyáriak. Így árvizek leginkább tavasszal és nyáron fordulnak elő.

A bátai fagázas szivattyúház

Duna vízjárásában az éves minimális és maximális vízhozamok sokéves átlaga 1170 és 5000 m3/s közt változik,Bajánál átlagosan 2680 m3/s. (A továbbiakban minden vízszintet a bajaihoz képest adunk meg.) Az eddig észlelt legkisebb és legnagyobb vízhozamok 834 és 7790 m3/s voltak. A bajai vízmérce a legkisebb vizet 2018.október 27-én mérte 27 cm-rel, a legnagyobb vízszintet az 1956 március 13-án, 1037 cm-t, ami a jeges ár miatt volt. A vízügyi szakemberek nem ezt szokták nyilvántartani, hanem a normál lefolyású árvizek szintjeit. Ebben az 1965 június 19-ei 976 cm-es tetőzés a legnagyobb érték egészen 2013. június 12-ig, amikor is 989cm-rel új rekordot döntött a vízállás. Az átlagos vízszint 345 cm körül van, ötven éve még 400 cm körül volt. A csökkenés okai alapvetően nem klimatikus okokra vezethetők vissza, hanem ahogy azt említettük, a folyó a szabályozások révén felgyorsult, és egyre mélyíti medrét. A talajvízszint a Sárközben többnyire 2–4 m mélyen húzódik, a talajvíz nagyon kemény. A Duna felé haladva a talajvíz is egyre magasabban jelenik meg. Az artézi kutakkal általában 100 m körüli mélységből hoznak a felszínre nagy vastartalmú és szintén nagyon kemény vizeket. A gemenci Szomfovához nagyon közeli Bogra-pusztán az 1950-es években 42 °C-os, sós hévizet találtak. Még a hetvenes évek elején felmerült a Szekszárdtól 10 km-re lévő meleg víz hasznosítása egy termálfürdő kiépítésével, de ezt később a megyei önkormányzat a vélhetően csekély vízhozam és az alacsony hőfok miatt elvetette, és helyette Dombóvár határában, Gunarason épült ki megyei támogatással a meleg vizes fürdő. Amíg Bogra-pusztán álltak az uradalmi épületek, addig ott egy nagy betonteknőben ezt a vizet felfogták, és fürdőzni is lehetett. Bogra-puszta lebontása után ezt a nagyobbacska betonteknőt Cserencre szállították, ma itt tekinthetjük meg, immáron víz nélkül.

A cserenci betonteknő egy impozáns nyárfa társaságában

Árvizek

A bárányfoki tanösvény bejárata a 2010-es júniusi árvíz idején

A Gemenci-erdő túlnyomó része nem árvízmentesített területen fekszik, így az árvizeknek ma is kitett.A Gemenc-erdő területének 40%-át elönti egy 650 cm-es bajai vízszintű ár, ez még nem hátráltatja érdemben a Gemenc életét. A területen haladó Alföldi Kéktúra turistajelzés úgy lett kitűzve, hogy ekkora víz esetén még járható. (Ma már nem, az új nyomvonalat ellepi a víz ekkora szintje.) Természetesen a belvizek és a Sió vízállása ezen valamennyit módosíthat. A leginkább árvíznek és belvizeknek kitett két útvonal a K+ a Malomtelelőnél és az Alföldi Kéktúra a Borrév után, közvetlenül a Sáros tó előtt. A K+ jelen a gondot az okozhatja, hogy a töltéshez közeli oldalon egy mély fok húzódik, ami feltöltődhet vízzel. A Kéktúrán a Borrév környékén a vasúti töltésen tudjuk a mély szakaszt kikerülni A Nyéki-Holt-Duna tanösvény holtág felőli része is járhatatlanná válhat egy kb.600 cm feletti víznél.

Szinte teljesen elönti a területet és komoly anyagi károkat okoz az erdei infrastruktúrában, haszonvételben és a vadállományban egy 800 cm feletti víz. A lakosságra is veszélyt jelentő harmadfokú árvízvédelmi készültség elrendelési szintje 900 cm. A gemenci falvak közül Báta van leginkább kitéve az árvizeknek. 1965-től vizsgálva 45 év alatt 11 olyan év volt, amikor a 8 m feletti víz előfordult, volt olyan év (1981, 2002) amikor két árhullámmal is. Ez azt jelenti, hogy átlag 4 évente lehet jelentős áradással számolni. Az utóbbi fél évszázadban az árvizek száma és vízszintje némi emelkedést mutat, a Duna vízjárása tehát a szélsőségek felé tolódik. Az árvizek egyre magasabb szintjeinek okairól Schweitzer Ferencnek jelentek meg az utóbbi időkben olyan cikkei (pl. itt és itt) amelyeket mindenképpen érdemes lenne megszívlelni, és amelyek a régi fokgazdálkodás tanulságait is magukban foglalják.

Rádi József könyvében 1735-től 1947-ig -212 év alatt- 79 árvizet említ. A korai adatok azonban eléggé bizonytalanok. Az áradások nagy része ekkoriban még jeges ár volt. Ma már különösnek hangzik, hogy rendszeresek voltak a karácsonyi áradások.

Alapvetően három fajta árvizet különböztetünk meg a Dunán:

1. Télen és kora tavasszal alakulhat ki jeges ár. Ilyenkor alacsonyabb vízállásnál a zajló jég hatalmas torlaszokat képes építeni az olyan éles kanyarokkal tarkított folyószakaszokon, mint amelyen pl. a Kádár-szigetnél van. Évszázadokon keresztül ez volt az egyik legrettegettebb árvízfajta. A 20. században ilyen volt az 1940-es (március 21, 893 cm), az 1945-ös (február 16., 958 cm) és az „évszázad árvize”, az 1956-os is, 1037 cm-es tetőzéssel. 1956 márciusának elejére a viszonylag szűk bogyiszlói átvágásban és a szekcsői kanyarban hatalmas mennyiségű jég torlódott össze, ami a vizet felduzzasztotta. Az árvíz során lényegében Faddtól délre összefüggő hatalmas vízfelület alakult ki, ami magába foglalta a teljes Mohácsi-szigetet. A Duna déli szakaszán 30 ezer ember, 20 község, 8 és fél ezer ház szenvedett árvízkárt. Víz alá került 135 ezer ha termőterület. Gemenc is, aminek következtében a mintegy 3000-3500 szarvasból csak 500 élte túl a katasztrófát. Szerencsére az utóbbi időkben ez a típus már nem jellemző, és az eltelt több mint 50 év alatt nem fordult elő több ilyen pusztító árvíz a Dunán. Ennek nem csak az enyhébb telek az okai, hanem a Bajánál állomásozó jégtörő flotta is hathatósan akadályozhatja a jég beállását.

2. A második típus is kora tavasszal alakulhat ki a vízgyűjtő terület hóolvadásához és csapadékmennyiségéhez kapcsolódóan. Ilyen volt a 2006-os április eleji (953 cm) árhullám, ez a szarvasborjak és vadmalacok vagy 90%-át elpusztította. A part menti üdülőkben, horgászházakban, a gemenci kisvasút töltéseiben, erdészeti létesítményeiben is tetemes kár keletkezett.

A 2006-os árvíz Keselyűsnél

3. A kora nyári esőzések hatására alakul ki a zöldárnak nevezett árvíztípus. A 20.században ilyen volt az 1926.évi, ami július 3-án 875cm-rel tetőzött, de csaknem három hónapig tartott. Ennél is sokkal nagyobb volt a 2010-es júniusi árvíz a 945 cm-rel, de ez szerencsére hamar levonult. Ez ugyan nem teljesen öntötte el a Gemencet, hiszen az úgynevezett nyári gátak közti részt Nagy-Rezétben, Veránka-szigeten, Gógán hősies munkával sikerült megvédeni, de így is kb. 400 vadmalac és 150 szarvasborjú pusztult el.Különösen kedvezőtlen esetekben a kora tavaszi áradás késése a zöldár korai érkezésével egymás hatását erősítheti. Erre példa az 1965-ös áradás, ami főleg a Duna felső szakaszán okozott katasztrofális helyzetet, (1965. június 19., 976 cm,) de a legnagyobb valaha mért legnagyobb bajai vízmagasságot (2013.június 12, 989 cm) is ez az árvíz okozta.Az 1965-ös évben majdnem négy hónapon keresztül, meg-megújuló hullámokkal támadott a Duna. Ennek az árvíznek a hatására készült el a Gemenc környékén a töltésmagasítás, a gógai és a pörbölyi szakaszon az új gát, majd a Duna Siót visszaduzzasztó hatásától is óvó árvízkapu Keselyűsnél, amelyek a 2013-as rekordmagasságot is biztosan állták.

Természetesen vannak nem tipikus árvizek is. Ilyen volt a 2002 augusztusi (943 cm), amikor az Alpokban lehullott nagy mennyiségű csapadék okozott árhullámot.
Érdekes, hogy a 2013-as nagy árvizet követő években elmaradtak az árvizek, és azok jelen sorok írásáig nem tértek vissza, inkább a negatív rekordok dőltek meg az elmúlt években. (2020.03.10)