Prágai zöld: 1. A Vrtba-kert

Családi nyaralás Prágában. Nem először jártunk Prágában, de először néztem a városra zöld szemmel is, persze csak mellékesen.  Ezekről következik egy-két bejegyzés. A Vrtba-kert is inkább művészeti, mint természeti emlék. 

A kert az egyszerű reneszánsz utcafronttal rendelkező Vrtba-palota hátsó udvarán van, egy Atlasz-szobros kapun keresztül közelíthető meg. 

A kastély Sala Terrana terme. Itt még  a szó eredeti jelentésének megfelelően,  ez a kertre nyíló terem. 

Előterének dekorációja már a kerti hangulatot idézi. 

Az olasz reneszánszban kialakult hagyomány szerint a Sala Terranaból lehetett a hangversenyterembe lépni. Ez itt is így van, ennek a teremnek a freskóját látjuk.  (A freskókat a jónevű Wenzel Lorenz Reiner készítette el.)

A kert építője Vrtba (teljes németes neve Johann Joseph von Wrtby) gróf korának befolyásos és műveltnek számító politikusa volt.  Még Vivaldival is kapcsolatban állt, és a jó lantjátékos hírében álló gróf számára a nagy olasz mester két művet is írt prágai tartózkodása idején. (Bár vannak akik kétségbe vonják prágai tartózkodását.)  

A kert helyén korábban szőlők voltak. Wrtby a nagy cseh építészt Franz Maximilian Kaňka-t bízta meg a kert terveinek elkészítésével. 

A kert 1715-20 közt épült ki, és lényegében változatlan formában fennmaradt, illetve az 1990-es években növényzete rekonstruálható volt. 

A kertet a legnagyobb cseh barokk szobrász, Matthias Bernhard Braun szobrai díszítik. 

Jupiter és Merkúr. 

Az 1990-es években induló rekonstrukció előtti időkből csak ez a két tuja (talán keleti) és néhány fiatalabb fa vészelte át az elmúlt évszázadokat. 

Kilátás a Belvedere-ből a kertre.

A Belvedere-re vezető lépcsősorról a Szent Miklós templom Herkulessel...

.... és a vár Diannával. 

A Belvedere. 

Sellők a Belvedere falán.  

Az egyik szomszédos kert Schönborn-kert. Ennek Belvedere-n az USA zászló leng, mert ma a Schönborn-palota az amerikai nagykövetség. 

Kiterjedt kertje még az ősi időknek megfelelően gyümölcsös. 

A Belvedere-ből nem csak a városra látni, hanem a szomszédos Vratislavski-kertre is, ami szintén az amerikai nagykövetséghez tartozik, nem látogatható. 

Kilátás a Belvedere-ből a Szent Tamás templom felé. 

Kilátás az óváros felé, előtérben a johanniták templomával. 

A barokk kertek kedvelt része volt a madárház is.

Ékes papagáj.

...és zebrapintty.

 

A Karmelita-kolostor egy vázával. 

A barokk kert allegóriája. 

Kisvárosi fák

Híre ment, hogy Kalocsán végre elkészült a főtér. 

A hír nem bizonyult teljesen igaznak, így még mindig nem tudja az ember teljes szépségben megcsodálni az ország egyik legszebb barokk terét.  

Kalocsa annak ellenére, hogy itt van a híres  Érsekkert, még mindig nem került fel a dendromania.hu katalógusába.  

A Vajas az Érsekkert szélén. 

Sulyom a Vajason.

A Vajas szélesebb része. 

Az Érseki-kastély udvara.
Innen rálátni arra a kertrészre is, ami a nagyközönség elől elzárt. Az érseki palotának csak a könyvtári része látogatható, a többi része (pl. a Maulbertsch freskóival ékes termek és kápolna) nem. Így meglehetősen hátul kullog ez a palota az egyházi intézmények  látogathatósági versenyében. 

Az érseki palota előtt minden apostol mögött egy-egy tiszafa. 

A János mögöttinek van meg leginkább az esélye arra, hogy végre Kalocsa neve is felkerüljön a dendromania.hu-ra. 

A másik kisváros Mohács. II. Lajos emlékműve mögött tekintélyes ostorfa.

Az ostorfa oldalról.

A temetőben a Csatatérinek is nevezett kápolna mellett jeles korai juharfa.

Meg vannak számlálva évei. 

Ha nem is egy Fiumei úti temető, de azért mutatós gesztenyefasor itt is van.

Egy agyú az 1687-es csatából.
A kápolna a 18. században újjászülető Mohács-eszme terméke. (Egy helyi plébános magánalapítványából épült.) Akkoriban azonban még beemeltek a köztudatba egy második mohácsi csatát is, ami 1687-ben zajlott innen mintegy 15 km-re, a Szársomlyó-hegy lábainál.Augusztus 12-én,  csaknem pontosan 161 év után,  az itteni csatában a Lotharingai  Károly herceg, Badeni Lajos őrgróf, Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Savoyai Jenő herceg vezette csapatok megsemmisítő vereséget mértek a török főerőkre. A harcolók számát tekintve még az első mohácsi csatát is jóval felülmúlta ez, de a marginális magyar részvétel miatt a reformkorban átalakuló nemzeti emlékezet kitörölte ennek a csatának a jelentőségét. (A csata sikerét amúgy nem sikerült kiaknázni, aminek két oka van. Egyrészt a különböző vezérek és nemzetek rivalizálása, másrészt- és ez a döntőbb- a franciák felrúgták a pápa által megvalósult Habsburg-francia tűzszünetet, és kiújultak nyugati fronton a harcok. Így az oszmánok visszaerősödhettek, és így tíz évvel később Zentánál megegyszer tönkre kellett verni őket.)   A barokk nagy mestere, id. Stephan Dorffmeister (aki szerződéseit élete vége felé már Dorffmeister Istvánként írta alá) mindkét mohácsi csatát megfestette a második 100.  évfordulóján a mohácsi püspöki kastélyba, ahonnan a 19.század végén (amikor a püspökök lemondtak a kastélyról, és azt profanizálták) átkerültek ide ezek a képek. A kápolna alig van nyitva, csak  2012-ben készültek róla nyilvános fotók.  Úgyhogy a magyar barokk kiemelkedő képpára szinte alig ismerten egy kisváros szélén sínylődik. 

A kápolna egyúttal a Kálvária.kápolna szerepét is betöltötte, de a 19. század végén statika okokból átépítették, és a hármaskereszt a lábánál került elhelyezésre. Mögöttük egy hatalmas hárs. 

Temetői részlet.

Végül két kép a szőlőhegyekről: Kenderike. Elterjedt fajként írják le, de nekem mégis csak most sikerült először fotóznom. 

Idilli fekvésű présház, szekszárdiasan" tanya."

 

Tikkasztó hőségben

40°C körüli volt a hőmérséklet, mire kis sétánk dél körül véget ért a Sötét-völgyben.

A szinte halotti csöndet csak egy dámborjú panaszos hangja törte meg. 

Talán anyját kereste, mikor meglátott minket, besétált a sűrűbe. 

Alig van virágos növény most a sisakvirágot leszámítva. Az erdő szélén néhány tő kis ezerjófű érdemes egy fotóra. 

A Haramia-forrás felé most is tömeges a farkasölő sisakvirág. 

Védett. Erősen mérgező, innen eredhet a neve. 

Egy idő után rájöttem, mi az, ami furcsa az erdőben? Nem szóltak a kabócák. Nemrégiben a Gemencben újdonságként hatott a kabócák "éneke". Itt, kis dombságunkban ilyentájt tömeges szokott lenni. A fák törzsén viszont most csak hangtalan poloskákat láttam. (Egész pontosan vöröslábú címerespoloskát, köszönöm Horváth Balázs segítségét.)

Következzék még néhány kép a farkasölő sisakvirág hatalmas állományáról. 

Íme. 

Ilyent sem láttam még. A Haramia-forrás csővén  egyetlen egy csepp víz sem jön ki. 
A középkorban itt a forrás környékén terült el Bat település. Az oszmán hódoltság második felében elnéptelenedő településen a 17-18. sz. fordulóján balkáni rácok telepedtek meg, akiknek valószínű életmódjára utal  a forrás elnevezése is.

Tömeges a nagy gyöngyházlepke. Védett.

Bagatell. 

Még néhány kép a sisakvirág rengetegről. 

Íme. 

Volt itt énekes kabóca rajzás, ha nem is tömeges. 

Egerészölyv hűsöl az erdő mélyén.  

A Fekete-forráshoz is kinéztünk. 

Itt a csövön azért csöpög a víz, ha nem is túl meggyőzően. 

Énekes kabóca tetem az út porában. De vajon miért nincs az idén? Egyetlen egynek hallottuk csak a hangját. 

Csuszka az itatón. Nyár eleje óta két itatót szereltem fel a keretben. Eddig csak rigók (énekes, fekete) és galambok látogatták. Az utóbbi időkben megjelentek a csuszkák is.

Az itató szélén. 

Jól esik egy kis fürdés is. 1. 

2. 

3. 

Ezt a fiatal zöld küllőt már egy pesti parkban fotóztam. 

Gyönyörű, és felénk meglehetősen ritka madár ez.