RDDT 3: A fantasztikus Péterhida

Péterhida eddig sem volt ismeretlen a  dendrománok számára, hiszen Pósfai György  már 2003 óta végzi a méréseket ezen az egykori fás legelőn.  Most azonban az itt lévő fák fantasztikus növekedési ütemének és számos új gyertyánnak a felfedezése révén könnyen lehet, hogy első számú dendromán területté nőtte ki magát ez. Jelenleg csak helyi védettség alatt áll.

Helyenként hóvirágtengerrel fogadott. 4,8 km-t bolyongtunk a 79 hektáros legelőn.

Tavaly júniusban a legnagyobb tölgy megközelítése számomra fájó kudarcba torkollott. A szederindás, rózsabokros, kecskerágós, galagonyás dzsuva áttörése most sem volt egyszerű feladat. 

Nemcsak ez a kellemetlen, hanem az is, hogy a fára nincs a dzsuva miatt jó rálátás. Itt egy panorámás próbálkozást látni. 

Egy kis nyiladékot vágva ennyit sikerült  feltárni a fából. 

Pedig fantasztikus oldalágai messzire tekerednek. 

Megpihenve a sűrűben itt ebédeltünk. A nap is kisütött. 

A dzsuvából ennyi látszik. 

Nem messze tőle lassan egy társa is eléri a 700-at. 

Másik oldalán fantasztikus borostyán szövevény. 

Gigászi tölgyei ellenére a fás legelőre mégis a gyertyánok a legjellemzőbbek. 

Van itt 9 db listás 316-381 cm közt. 

Egy mezei juharral kiegészülve 15 listás fa van. 

A kisebb tölgyek is akadnak, amik néhány éven belül belenőhetnek a listába, nem is beszélve sok-sok gyertyánról.

Talán az ország leghosszabb kábelgyaloghídja a Rinya felett. Feltételezhetően a határőrök bejárási útvonal miatt építhették.  

A Rinya. 

Az egykori legelő egyik oldalán már a határ húzódik. 

Hatszázas tölgy, hátrébb kísérője. 

Itt is egy. 

Újabb szép gyertyán. 

Tankönyvi tölgy közel a 600-hoz. Ez is egy igen nagy növekedési ütemű tölgy, éves átlagos gyarapodása 3,73 cm. 

Tipikus. 

Tényleg egyetlen szépséghibája ennek a területnek, hogy az ország talán legszebb tölgye szinte megközelíthetetlen és lefotózhatatlan.  

 

Látható, hogy a nagyobbik péterhidai tölgy nagy növekedési ütemű. Pósfai György  2003-as "alulbecsült" mérését kivéve  is 4,5 cm/évet kapunk, aminél nagyobbat nem ismerünk. A másik tölgy 2,3 cm/éves növekedési üteme sem rossz. Ez azt jelenti, hogy bizonyítottan csak a bogdásai és a baki nagyobb péterhidainál, nagyon valószínű, hogy a borsodivánkai is, ha csak valami katasztrófa nem történt vele 2015 óta. Ez azt jelenti, hogy a péterhidai az ország negyedik legnagyobb tölgye lett. Növekedési ütemét látva azonban néhány éven belül valószínűleg felzárkózik  a bogdásai mögé. Koronája még hatalmas, egyik oldala azonban már odvasodik,  dőlése miatt bizonytalanná válhat egyensúlya,  így hosszabb távra nehéz jósolni. 
A másik három tölgy gyarapodás 1,58; 2,16 és 3,73 cm/év. Ez utóbbi jelentős értékét már érintettük. 

RDDT 2: A bolhói Domacsini-erdő

Mint neve is mutatja, a Bolhó melletti Domacsini-erdő erősen határszéli már. 13 listás fája van vagy volt, Pósfai György, majd Szél Győző derítette itt fel a terepet. Mi most erősen csak a lényegre törekedtünk, ami nem más, mint a 700-asok klubjába belépett tölgy, amiről nemrég Lukács Róbert tett fel inspiráló felvételeket. 

Azért erre a szilre rámértünk, ha már utunkba akadt. 

Az utóbbi 19 évben az évi 1,5cm-t sem érte el növekedésben, most 516 cm-nél tart. 

Egy biztató új  tölgy  is utunkba akadt 4,7 km-es gyalogtúránk alatt...

...de csak 470 cm volt. 

Erre az akácra is rámértünk, de csak 290 cm ez is. 

Mindenfelé rengeteg hóvirág. 

Kidőlt óriás.  

Nagy nagyítást készítve, elektronikusan "kiélezve", évgyűrűket számoltam egy levágott vastag ágvégről. Kb. 150-et kaptam. Az elején rendkívül gyors, majd nagyon lelassuló növekedéssel. 

Most 720 cm a nagy fa.

Elég sok potyadék hever már a lábánál. 

Magasan kétfelé ágazik, sok száraz ágvég. 

Fagyöngyös nyár. 

A nünükék az első tavaszi bogarak közé tartoznak. 

 

A növekedési görbe. Átlagos éves növekedés az utóbbi 19 évben 1,37 cm, ami nem sok, viszont nem mutat csökkenő jelleget. 

Rövid drávai dendromán találkozó (RDDT): 1. Útban odafelé

Gyakorlatilag csak egynapos  dendromán találkozót szerveztünk a Dráva mellé. A résztvevők balról jobbra: Lukács Róbert aki  a házigazda volt, jómagam, Pósfai György és Szél Győző. A bolhói tölgy előtt vagyunk, amiről  még lesz szó. 

Szállásunk felé tartva két rövid megállót iktattam be. A zengővárkonyi gesztenyésben...

...2017. áprilisában jártam legutóbb.

A kéregrák itt is pusztít,de ez a gesztenyés szerencsére rendkívül lassan hanyatlik. 

Ez persze messze nem jelenti azt, hogy ne lenne rengeteg letört, lecsonkolt ág.

Számomra mégis kellemes csalódás volt ennek a kis gesztenyésnek a rendkívüli életereje.

A legszebb fa. 

Félszemű.

Aggastyánok egymás közt. 

A  bal oldalon látható nagy hétszázas soha nem volt igazán egybe, és ez egyre inkább elmondható róla. 

Ennek a listás fának öt éve elkezdett a kérge hullni. Szinte biztos voltam benne, hogy ez a derékszögben kinyúló oldalága már nem lesz meg, de ebben is kellemesen csalódtam. 

Régen négy listás gesztenye volt itt, és ez a négy még mindig megvan. Pósfai György is járt itt, és újramérte  a fákat. 

Úgyhogy mindenképpen érdemes lesz majd az ő honlapját is felkeresni. 

 

Második megállóhelyem már erős szürkületben a Pécs határában lévő Égevölgyi-parkerdő volt a maga hangulatos tavával.

Legértékesebb látnivaló itt néhány bükk volt, aminek hatalmas gyökérzetét láthatóvá tette az erózió. 

Egy mutatós kocsánytalan tölgy is van itt. 

Újabb bükkgyökér-háló gubancolódik a vörös homokköves hegyoldalban. 

A hely legnagyobb bükkjére Lukács Robi néhány éve rámért, és akkor az csak olyan 360 körüli volt. 

A tó már több, mint 40 éves. 

Szálláshelyünk az erős vizuális ingerek iránt érzékenyek számára kínált élményeket, 

...több helyütt is.