Májusi körkép, főleg a Dél-Mezőföldről

Tipikus táj a Dél-Mezőföldön, Szedres határában. Sok szántóföld, szigetszerű foltokban a Sárvíz galériaerdői, rétek.

Szedres határában a Tarkasáfrányos-rét természetvédelmi terület sarkában van egy kis füzes. Ide jöttem nőszirmokat nézni, fákat mérni. Nőszirom sehol, a fákhoz még mindig nem tudok bemenni, mert a zsombékosban bokáig süllyedek a vízben. 

Lila ökörfarkkóró most itt a legjellegzetesebb virág. 

 

Ez a kép is tovább erősíti azt a sztereotípiát, hogy az őz (avagy egyenest őzike) szelíd, jámbor, kedves állat. Pedig nem is.

Tipikus.

Sűrű, erdei részekre is benézek, hátha látok valami érdekeset, de csak sűrű, erdei részeket látok.

Néhány nappal korábban szintén erre jártunk alkony tájékán.

Néhány "hangulatos" alkonyi kép készül... 

...az egyébként közönséges lila ökörfarkkoróról.

Még találunk tavaszi héricset is.

Sőt, kifejezetten sokat. 

Fűszernövényként is nagyon kedveljük a kakukkfüvet. 

Tolna és Szekszárd közt is egy nagy területű természetvédelmi terület fekszik, a Kapszeg-tó.  Ha leírást olvas róla az ember, pl. ilyent, akkor valami gyönyörű dologra gondol. Az ott leírtaknak azonban legalább egy állítása hamis. Nem a szabályozások révén keletkezett, hiszen már az I. katonai felmérés térképén ott találjuk, tehát természetesen. évszázadokkal korábban lefűződött morotva tó. Én úgy hallottam, hogy a gémtelep is elköltözött innen, nagyjából az M9-es átadása környékén. 

Ritkán járok erre, mert a terület nehezen megközelíthető, sok szenvedéssel, és kevés gyönyörrel jár. Most is elhatároztam, hogy  majd néhány év múlva nézek ki ide legközelebb.

Keselyűsben most is sok a vitézkosbor. 

Más orchideafajt viszont az idén nem találtam itt. 

Fehér színváltozat

Megint bóklászás Szekszárd határában

Tegnap a madarászok rendezvényén voltam. A  Tolna megye helyi  védettségű területeinek állapotairól hallhattunk beszámolókat Kováts Lászlótól és Tóth István Zsolttól, rendkívül szakszerűen, érdekesen.  A tavaly végzett átfogó felmérés eredménye -természetesen- kiábrándító. Az évtizedekkel ezelőtti régi gyepeket, legelőket felverik a dzsuva, a tavakon tombol az eutrofizáció, az erdők java kivágva, letarolva, a parkok kicsit- de inkább mégse- gondozva. Van viszont egy nem védett lápos hely a megye közepén, ahol százával költenek a gémek és egyebek. Többek közt a Kapszeg-tóról is ide költöztek a madarak, legalábbis egy részük. A Kapszeg-tóról eddig nekem sem volt túl jó véleményem, éppen a héten jártam ott, és megint nem történt semmi. Ma arra gondoltam, hogy adok még egy esélyt a tónak és egy másik irányból is megközelítem a területet. Az igaz, hogy most nincs még idénye a gémeknek, de hátha összejön valami. Hát nem jött. Persze nyilván egy ilyen hatalmas, régi nádtengernek meg kell hogy legyen a maga értéke, csak az nem adja könnyen magát.

Gaz

A náddal teljesen benőtt tavat szántóföldek szegélyezik.  Egy árva egerészölyv,  nyúl vagy őz sem tudott  az objektív elé kerülni.

"Vigasztalásul" kinéztem megint a Gemencbe. Itt megint nem kellett csalódnom, sőt! A Bárányfoki-tanösvényt jártam végig, és indításnak mindjárt egy mókus fogadott.

A Gemenc nagy része most március közepéig le van zárva az agancsgyűjtők miatt. Csak a tanösvények járhatók engedély nélkül. Nekem meg nincs engedélyem. Az agancsgyűjtők kíméletlenségéről itt egy cikk, ebben éppen zalai szakember nyilatkozik, de akár gemenci is lehetne.  Járják is a töltéseket a rendészek. Erre mivel fogad a tanösvény? Egy fiatal bikákból álló nagy rudli tagjai néznek rám az egyik nyiladékból. Minden agancstolvaj álma lenne egy ilyen találkozás. 

Majd szépen elsétálnak előttem

Még szinte mindegyiknek a fején ott van az agancs. 

Én továbbra is békésen sétálgatok tovább, erre megint keresztezik utamat. Kár, hogy pont szemből sütött a Nap.

Ilyen most a Szilágyi-fok

Bagatell moháról és piros bogyóról.

Csapongás a környéken

Ma kevesebb mint két óra alatt három helyszínt is végiglátogattam a környéken. Indításnak kiugrottam a szedresi tarka sáfrányos rétre, hátha nyílik már ez a kis szépséges növény ebben a bolondos télidőben. Január végén már a március közepi viszonynak felelt meg minden, aztán jött két hét tél, most meg megint március közepi az idő, de tarka sáfrányból még (vagy esetleg már?) nincs semmi.

Piros bogyók vannak a löszvölgyek dzsuváiban. Meg quados nyomok mindenfelé.

Gaz

A meredek löszfalról rálátni a tolnai dombokra

Az eseménytelen szedresi tarka sáfrányos után az útba eső Kabszeg-tói természetvédelmi területre is kinéztem. Itt már barkásodnak a füzek

Eddig mindig eseménytelen volt ez a hely, és állítólag már csak árnyéka egykori önmagának. Most sem volt másként. Az biztos, hogy az aranyvessző és a gyalogakác ural hatalmas területeket.

Fűzkéreg

Tipikus

"Vigasztalásul" irány a Sáros.  A Gemencben nem kellett most sem csalódnom. Indításnak kárókatonák a Holt-Sió és a Sáros összefolyásánál.

Itt friss, erőteljes hódrágásokat láttam. Először arra gondoltam, hogy ez örvendetes fejlemény. De lehet, hogy hamarosan másként kell gondolnunk a hódokra?  Mindenesetre a Gemencben még nagy invázióra egyelőre  nem kell számítani. 

Széncinkék garmadája

Barátcinkék mutatóba

Tőkés récék tömegei

Életem első kis fakopáncs fotója...

...és a sokadik nagy kócsag.

A Kapszeg-tónál

Ma csak egy rövid órácskám volt, a közeli Kapszeg-tóhoz szaladtam ki kora
reggel. Ez a tó már kétszer okozott csalódást. Pósfai György lenyűgöző
madárfotói és mocsári kosborai azonban annyira fellelkesítettek, hogy
elvesztettem józan ítélőképességemet is. Azt tudtam, hogy itt nem
boltok batlába, de azért néhány szitakötőnél többet reméltem ezen a vizes
élőhelyen.
A képen az apró légivadász. (Köszönöm Farkas Sándor segítségét)

A cserregő nádiposzáta sem igazi ritkaság.

Már kétszer jártam itt. Tavaly májusban csak körbeszaglásztam a vidéket.
Tavaly augusztusban már mélyebbre is hatoltam, de csak csalódtam.
Tavaly sem volt kevés az aranyvessző, az idén azonban mondhatni
mindent elborít ez az iszonyatos növény.

Kék légivadász.
Kiegészítés 2014.10.22: Valójában ez nagy valószínűséggel a védett ritka légivadász. (Coenagrion scitulum) Köszönöm Farkas Sándor észrevételét.

Szemtől-szembe.
Összességében megint nagy csalódás volt ez a vidék. Sokkal szárazabb,
mint tavaly. Krizák István is említette egyszer, hogy sokkal kevesebb
már a gém, mint annak idején, amikor dr.Kalotás Zsolt javaslatára
természetvédelmi terület lett. Igaz, hogy nem a nádas sűrűjét jártam be, és hogy
egy óra alatt ne várjon csodákat az ember, de azért amit ez a vidék most
nyújtott a nyomasztó aranyvesszős rengetegével, az csalódás volt.
A sokszor lenézett Alföld védelmében megállapíthatjuk, hogy György
röplátogatása egy alföldi természetvédelmi területen összehasonlíthatatlanul
több látnivalót eredményezett, mint az én sétám egy itteni
természetvédelmi területen.

A Kabszeg (Kapszeg)-tónál

A nádas partján lévő kaszáló egy szép virága.
Ma reggeli rövid sétám a tavasszal már meglátogatott Kab(p)szegi tóhoz
vezetett. A fiókák már megerősödtek, lehet gémeket nézni, gondoltam.
Gémfélének még a hírét sem láttam, csak kisebb énekesmadarak meg hasonlóak
voltak szép számmal, de azokat is inkább  a hangjuk árulta el a sűrű nádba,
Már ahol nádas volt egyáltalán.

A Vörös-kereszt.1853 . A terület 6-os úthoz közelebbi oldalán.

Átvágva a sűrű nádason. Nádiposzáta

Régről itt maradt nádkötegek

A terület egy része nagy csalódás volt nekem, határozottan ruderális
gyomtársulásnak tűnt. Itthon vettem csak észre, hogy azt a helyet a Google
Maps még szántóföldnek mutatja.

Függőcinke fészek

Kapaszkodás