 |
| A Szálka határában elterülő Brányoki-erdőben jártam már. Most viszont olyan részein is bolyongtam, ami eddig még kimaradt. Ezt a két szép bükköt már ismertem korábbról. |
 |
| A Lajvér-patak egyik ága. |
 |
| A Lajvér-patak itt egyik ága azért ilyen széles, mert egyrészt érződik a tározók visszaduzzasztó hatása, másrészt a az utóbbi időkben csapadékos idő is volt. |
 |
| A két nagy bükk közelebb van a 300cm-hez, mint a 400-hoz. Így is valószínűleg a Szekszárdi-dombság legnagyobb bükkjei, Egész jó állapotban vannak, annak ellenére,hogy a 150m-es tengerszint feletti magasság, és a 620 mm-es évi csapadékmennyisége korántsem ideális a faj számára. |
 |
| Ahhoz képest, hogy itt a környéken nincs egyetlen egy turistaút sem, a Szarvas-kút meglepően gondozott, még asztalok és padok is vannak mellette. Ez az erdő azzal vonult be a történelembe, hogy itt ejtette el a helyi Reisnpach József a híres Szálkai bikát. Az elejtés körülményeiről újabb, minden eddiginél bővebb forrást találtam a neten. |
 |
| Jöjjenek a bagatellek. |
 |
| A Brányoki-erdő legmagasabb pontja közelében egy pince (?) üreg. |
 |
| Nagyrészt beomlott, de kinek jutott eszébe ide a dombtetőre pincét(?) ásni ? |
 |
| Ez is nyilvánvalóan valami, de hogy mi is pontosan, azt nem tudom. Talán zuzmó. |
 |
| Erről legalább lerí, hogy valami gomba. |
 |
| Zárásként egy 300-as tölgy. |
