2019. december 14., szombat

A Brányoki-erdőben

A Szálka határában elterülő Brányoki-erdőben jártam már. Most viszont olyan részein is bolyongtam, ami eddig még kimaradt. Ezt a két szép bükköt  már ismertem korábbról.
A Lajvér-patak egyik ága.

A Lajvér-patak itt egyik ága azért ilyen  széles, mert egyrészt érződik a tározók visszaduzzasztó hatása, másrészt a az utóbbi időkben csapadékos idő is volt.

 A két nagy bükk közelebb van a 300cm-hez, mint a 400-hoz. Így is valószínűleg a Szekszárdi-dombság legnagyobb bükkjei, Egész jó állapotban vannak, annak ellenére,hogy a 150m-es tengerszint feletti magasság, és a 620 mm-es évi csapadékmennyisége  korántsem ideális a faj számára. 

Ahhoz képest, hogy itt a környéken nincs egyetlen egy turistaút sem, a Szarvas-kút meglepően gondozott, még asztalok és padok is vannak mellette.
Ez az erdő azzal vonult be a történelembe, hogy itt ejtette el a helyi Reisnpach József a híres Szálkai bikát. Az elejtés körülményeiről újabb, minden eddiginél bővebb forrást találtam a neten.

Jöjjenek a bagatellek.

A Brányoki-erdő legmagasabb pontja közelében egy pince (?) üreg.

Nagyrészt beomlott, de kinek jutott eszébe ide a dombtetőre pincét(?) ásni ?

Ez is nyilvánvalóan valami, de hogy mi is pontosan, azt nem tudom. Talán zuzmó.

Erről legalább lerí, hogy valami gomba.

Zárásként egy 300-as tölgy.