Egy kellemes séta, ami mégiscsak a Gemenc kiszáradásáról szól

Tipikus hajnali indulási kép a keselyűsi út legnagyobb nyárfájával. (A felvételt alaposan manipulálta a bridge gépem HDR-je.)  Mondhatni, szokott útvonalat járok be, újdonság, hogy feleségem is elkísért.

Kiugrunk a Holt-Sióra is.

Egy kép László Anasztázia stílusában. A Holt-Sióban mindig  van elég víz, mert azt a Sió-zsilippel lehet szabályozni. Valószínűleg ez lehetne a Gemenc jövője is, ahogy arról írtam már.

A Kutyás-tölgyi-nyiladék.

Emlékeimben motoszkálva, úgy 3-4 éve nem nagyon van komoly víz Keselyűsi-(Ásás)-Dunában. Régi képeim közt 2014 novemberében találtam a legutolsót, amikor nagy víz volt benne. Az idén február-márciusban  is volt benne egy kis "csurgalék", de évek óta elmarad egy olyan szintű árvíz, ami alaposan átmosná. A nyáron szépen felzöldült.

Telepítés.

A Forgó-tói-nyiladék mentén egy nyár belenőtt 603 cm-rel a listába.

A már korábban mért fám tovább nőtt.

Mohás teste ránézésre nem sokat változott.

A Gemenc tavai közül kétségtelenül a Forgó-tó a legmélyebb. Attól tehát nem kell tartani, hogy teljesen kiszárad. Egyelőre.

Hattyúk, tőkés récék, nagy bukók, ezek most a jellemző madarak. Távolról, erős zoommal fotózom őket.

Hogy a tó mekkora területét fedi most víz, azt műholdképek és helyi megfigyeléseim alapján próbáltam megbecsülni.  kb. 2-3 hektárt kaptam. A Google Earth műholdképei szerint 2004. januárjában 21,7ha-on takarta jég. A tó most  normál területének olyan heted része. A kép előterében lévő részt is normál vízállásnál víz borítja. De mi is az a normál vízállás?  László Anasztázia most megjelent fotóalbumának előszavában a Gemenc történetét egy-két kiragadott évszámon keresztül villantom fel. Az írás közben egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbáltam leírni azt, hogy szerintem milyen lesz a Gemenc ötven év múlva. Ilyeneket írtam: "Ahol a régi képeken (t.i. a mostaniakon ) holtágak vize tükrözi a lehajló faágakat, 2068-ban már csak homokos mélyületek ásítanak az égre...Ahol a valóságban már csak akácos pusztákat láthatunk, ott fekete nyárfák hatalmas példányait rejtő erdők mélyén nyakig érő, dús aljnövényzet zöldell a régi fotókon..."

A bevezető első változata így zárult az elképzelt 2068-ból visszatekintve: " Ötven évvel ezelőtt, amikor a képek készültek már sok cikk jelent meg a globális felmelegedésről. Rég ismert volt a mederbevágódás jelensége is, tudták, hogy a  Gemenc a kiszáradás állapotában van, de kevésnek bizonyult az a néhány kotrás, amit a holtágaknál végeztek abban az időben. Az egykori csodavilág így szinte nyomtalanul odaveszett." Úgy vettem észre, hogy soraim kicsit sokkolókra sikerültek. Amit ma tapasztaltam, az viszont alátámasztja ezt a pesszimista jövőképet.Nem arról van szó, hogy régen ne lett volna egy-két nagy aszály, jövőben is lesz egy-két nagy árvíz. Az aszályok  tartóssága és egymásutánisága viszont  elindított olyan változásokat a tó életében, amik eléggé visszafordíthatatlannak tűnnek. Ha elolvassuk Hódi István Az öreg tölgy mesél című gemenci visszaemlékezéseit, akkor abban  állandóan ma már nem létező hidak, átereszek, kiszáradt fokok, megszűnt vízjárások leírásával találkozunk. Hódi István, aki csaknem ötven évig, 1942 és 1986 közt erdész itt, 1990-ben megdöbbent, amikor "az emberemlékezet óta először" látta kiszáradni a Sulymos-tavat. Azóta a tó kiszáradása már nem is számít annyira rendkívülinek.

Ha az ember 12km-t gyalogol a Gemencben, akkor nagy valószínűséggel talál egy-két új listás fát. Ez a szépséges fűz 610cm-rel, és szinte tölgyeket idéző habitussal friss találat.

Az új fám is előbb-utóbb így végzi majd.

A kép előterében lévő listás fűz kimúlt. Ezen a képen látható, amikor Gyuri 2011-ben listára méri. A koordinátái kicsit rossz helyre mutattak.

Tavaly már megdöbbentem, hogy a 2011-ben átadott madármegfigyelőből már nem látni a tavat, mert az utóbbi években annyit húzódott vissza a víz, hogy egy "erdő" nőtt a les elé. Ha a tavalyi képpel összehasonlítom a mostani látványt, akkor észrevehetjük, hogy az "erdő" tovább nőtt.

A tó előterében akad még néhány listás fa, ezeket távolról szemléltem, jól vannak.

A Dunapart, friss hódrágásnyomokkal. A dunaiak frissítik a gemenci hódállományt.

A Dunapart nagy tölgyei közt az egyik...

... és a másik.

A rét.

Anasztázia friss fotóin láttam, hogy az "külső kastély" melletti tiszafák közül a nagyobbik rossz bőrben van. Hihetetlen ezeknek a tiszafáknak a fejlődése. Az elvileg lassan növő fákat 1928-ban ültethették, akkor lett kész a vadászház. A jobb oldali 90 év alatt negyven centivel vastagabbra nőtt, mint a szekszárdi megyeháza udvarán álló legnagyobb 182 év alatt.

A Duna most sem magas, 80 cm körüli. Az október végi negatív rekordok (27cm)  után volt egy hirtelen felfutás, ami november 3-án 220cm körül tetőzött, azóta ismét csökken a vízszint, és megint nagyon alacsonyan stabilizálódott.

Hazafelé a Bezerédj-siknak jöttünk.

Széptölgyesi tavak. A búbos vöcsköknek még eszük ágában sincs elmenniük. Kíváncsi vagyok, lesz-e áttelelő példány?

A másik tó leeresztés közben.