2013. szeptember 29., vasárnap

A szálkai hárs és az akácos

Végre úgy mentem Szálkára, hogy centit is vittem. Így meg tudtam mérni azt a hárst, amit már régóta kinéztem. Erőteljes, szép fa, 470 cm-es kerülettel.
A faluban az egykori erdészet nemrégiben lebontott épülete mellett áll, a Kossuth Lajos
utca 61-es számú telken. Az itt álló épület korában a Batthányi -uradalom épülete volt.

Jakabnapi aggófű. Azt olvastam róla, hogy Németországban a lovak elsőszámú
közellenségévé vált ez az ott  nem is oly régóta megjelent növény. A magyar lovak
vajon már ismerik és nem legelik? Májkárosító mérgeket tartalmaz.

Utam fő célja az akácos állapotának ellenőrzése volt.

Az ellenőrzés nem tartott sokáig, mert a borús, esőreálló idő, de még inkább az embermagasságú
csalán a terv átgondolására késztetett.

Majd inkább februárban járom be a területet, addigra talán  a hó is lenyomja egy kicsit a  a gazt,
és akkora úgyis kitiltják az erdőjárókat a Gemencből a "mindenki agancstolvaj"
elv értelmében.
.
Először 2010 telén jártam itt, akkor sem volt könnyű terep.

Tavaly szilveszterkor rémülten fedeztem fel, hogy favágók tevékenykednek a területen, gondoltam megnézem, mire jutottak.

Barátcinke a sűrűben

Szerencsére a nagy fákat nem vágták ki, csak az ágaikat aprították.

Úgyhogy maradt bőven 300 feletti akác errefelé

A legnagyobbat nem találtam, igaz nem volt nálam GPS.
Azért nem jöttem hiába.

Mindenestre most még nehezebb terep lett, mint eddig

A terület közelében megy el a kéktúra

Búcsúzóul