2020. március 1., vasárnap

Egykori dunai fokok mentén Bogyiszló határában

Úgy indultam el, hogy ma egy rövid "tarrbélás baktatást" csinálok Bogyiszló határában, kb. úgy, mint majdnem pontosan kilenc évvel ezelőtt Decsnél.   Ez a vidék gondolom -különösen így sáros időben- keveseknek nyújt élményt. Én mégis valahogy kedvelem ezeket a különös hangulatú "menéseket" is. Mondjuk Szombathelyi Gergelynek ezt például nem kell magyaráznom, aki a bogyiszlói határt régebben bejárta, és egy sokáig listavezető rekorder füzet is talált is az innét messzebbre fekvő karaszi részen. A képen egy 415 cm-es kerületű tölgy.
Fő célom ennek  homokbánya tórendszernek a felderítése volt, amit eddig csak tolnai természetfotósok nagyszerű madaras felvételeiről ismertem. Azt gondoltam, hogy az én csörtetésem nem sok madárfotót fog eredményezni. Szárcsák, szürke gémek a képen.

Nem mondom azt, hogy az alpesi tengerszemek izgalmát idézi meg, de ...

...azért vannak hangulatos részei. Ha lesz egy traktorom, akkor nyáron ide jövök fürdeni.

Tóparti bagatell.
Aztán a környék valósággal beszippantott. Bogyiszló határát ugyanis az egykor dunai fokok szövevénye járja át,  változatossá és dendromán szempontból is érdekessé téve a vidéket. A kép előterében az egykori Dalocsa ma már száraz medre.Dalocsa középkori település volt, ennek neve ragadt rá erre a fokra. A település nyomait korábban megtaláltam a földeken.
A 3. katonai felmérés (1869-1887) térképe a vidékünkről. Forrás: mapire.eu . A térképen fekete vonallal jelöltem azt a 7,7km-es utat, amit bejártam Bogyiszló sarkáról indulva.
A Dalocsa medrében haladtam először. Partján néhány hatalmas romos fűz.

Az egykori fokok medre ökológiai folyosóként, számos állatnak ad búvóhelyet. Ahogy elindultam legalább tíz fácán röppent fel a sűrűből. Ezen a képen kettőt még sikerült elkapnom.

Sorban követik egymást a romos füzek. Dendromán szempontból már értéktelenek, mert több ágra hasadtak.

Tipikus.

Ez még egyben maradt, de csak 578 cm-es.

A bányatavak  ideiglenes lakói most a környező földeken lakmároznak.
Aztán a Gője és a Dalocsa találkozása után víz is lesz a sásos mederben. Új nevet is kap, Bogyiszlói-főcsatorna.

Egy szépségdíjas fűz, de ez is csak ötszázas.

A Gője és a Dalocsa találkozása igen tetszetős vidék.

Göje torok után a Dalocsát már Heremnek nevezték. Ennek partján hatalmas fűz mutatkozik.

Még egy kép a vidékről a szépségdíjas fűz mellől.

A Herem medrében haladva. A Herem alsó végét  jó pár évvel ezelőtt több másik fok kíséretében  bejártam.

A távolról hatalmasnak ható fűz közelről sem kicsi, 733 cm lett a kerülete, ezzel stabil helye van a fűzlista közepén.

Vadmacska, elkóborolt házi, hibrid? Egy rosszul sikerült felvételen a határozottan vadmacskás farkát is látni, ezt belemontíroztam a bal felső sarokba.

A Boldogság útja nevű dűlőúton indulok visszafelé, ami az elején nevének szöges ellentéte.

Távolról a Gője. Ennek partján is sok nagy fa áll.

A Gője felső vége.

Hungarian savannah.

Bíbicek és seregélyek vegyes csapata az utolsó megörökítésre érdemes momentum ezen a nagyon érdekesre sikeredett menésemen.