Az elmúlt két napban - szabadulva a korábbi napi 14-16 órás home office-ozásból - nagyobb sétákat tettünk szerény dombságunkban. |
A keltikéknek köszönhetően virágpompába borultak az igazán jó állapotú erdők. |
Tipikus Szekszárd környéki táj |
Bekukkantunk az óriás-hegyi löszkanyonba. |
Egy üregben macskabagoly szundikál (vagy kotlik). |
Kilátás az Óriás-hegy nyergéről. |
Aztán sok-sok kilométer után leereszkedünk a dombság egyik legszebb részéhez, a Fazekas-forrás szurdokvölgyéhez. |
A dombság legnagyobb vízesése... |
...nyomokban nedvességet is tartalmaz. |
A dombság legnagyobb homokkő sziklafala. |
A kissé ironikus hangot félretéve, azért van ennek a helynek valami szépsége és romantikája. |
Újabb virágtenger. |
Na még egy kis keltike. |
Kakasd feletti domboldalak. |
A kakasdi völgyekben ma már nincsenek szőlők. |
Távolban a Mecsek. |
Nappali pávaszem. |
Elég borzasztó itt az erdőgazdálkodási gyakorlat. |
A Fekete-forrás. |
Ami itt zöld, az mind medvehagyma. |
Megint a Mecsek. |
Sváb kereszt Grábóc mellett. |
Tolna megye legjelentősebb török kori emléke, a grábóci kútház. |
A jóságos Krisztina nővér végső nyughelye. |
A volt szerb temetőben még számos 18.századi sírkő van. |
A kolostor és a templom. A belsőről itt vannak képek. |
Nagy fakopáncs. |
Az erdei Madonna. |
A grábóci templom és kálvária képével búcsúzom. |