2012. január 29., vasárnap

Mecseknádasd: A Kirichberg (Templom-hegy) szurdokai

A Kirichberg, mai túrám helyszíne. Blogom olvasói már többször
tapasztalhatták, hogy a földrajzi nevek tekintetében az utóbbi időben
 a pontosságra törekszem. Ez a mecseknádasdi földrajzi nevekre is vonatkozik.
Mivel a falu lakossága hagyományosan német nemzetiségű, ezért
itt igyekszem a német neveket használni. Elég sajnálatosnak tartom, hogy
a múltban a hivatalos és a turistatérképek is magyarosították a régebbi
német neveket.( Valljuk be, hogy nekünk sem esik jól pl. Târgu Secuiesc-t olvasni
Kézdivásárhely helyett. Arról nem is beszélve, hogy pl. a romjáról híres
 Schlossberget (Vár-hegy) Lakat-hegynek fordították a 1:10000-es térképen,
a Schloss szó második jelentése alapján)
A legutóbbi Cartographia térkép  Templom-hegyként
ismerteti a hegy nevét, zárójelesen Szt.Imre-hegy nevet is megengedve. Nem
találtam arra vonatkozó adatot, hogy mi annak a legendának az alapja,
miszerint Szt.Imre ezen a környéken halt meg egy vadkantól megsebesítve.
(Valójában nem tudjuk, hol halt meg, talán Biharban, ahol az első tiszteletére
szentelt kolostor állt. ) Arra sem tudok adatot, mikortól hívják (hívták) a hegyet
Szt. Imrének. Valószínűleg a lábánál álló Szent István kápolna alapján
kapta a hegy ezt a nevet, valamikor a kései időben. A németek a betelepüléskor a
templomot a Frankföld apostolának, Szt. Kiliánnak szentelték. A Kilián nevet
még a 20.században is gyakran adták a nádasdiak. Hogy mikortól lett a titulusa
Szt.István, azt nem tudjuk, de az 1777-től vezetett Historia Domus már ezzel a
névvel hozza. Mivel a baranyai térképek nem hozzáférhetők még a neten, ezért
egyenlőre csak annyit tudok, hogy az  a második katonai felmérés a hegyet
Kirchenbergnek említi, miközben Nádasd nevét magyarosan írja. Nem kell
nagy fantázia ahhoz, hogy a rájöjjünk, hogy a középkor óta a lábánál álló
templom volt a névadás alapja.


A Szent István kápolna szokatlan nézőpontból.

Stanicheweg. Ez a "svábos" neve ennek a szurdoknak. (Kövesút). Ez a
szurdok csontszáraz, csak nagyobb esők alatt hömpölyöghet itt szélesen a víz.

Az elején még löszmélyutas jellege van.

Megdőlt homokkő rétegek.

A Stanicheweg egy valóságos labirintus. Az egyik végén kalandos
körülmények közt felmásztam egy hegy nyergére. Itt találtam ezt az
érdekes bükköt.

A nyereg másik oldalán egy újabb szurdok, valószínűleg ez a Strickeschgrabe.
A "bejáratánál" egy érdekes hárs.

Itt is megdőlt és felaprózódott homokkő rétegek.

A szurdok egyre komolyabb lesz.

Itt csörgedezhet némi víz is, ami most jobbára fagyott lehet a helyenként
méteres avar alatt.

A Strickeschgrabe komoly, tekintélyt parancsoló szurdoknak bizonyult.

Egy újabb fagyott kis csorgó

Ha nem is egy Rám-szakadék, azért lenyűgöző.

Helyenként nagyon összeszűkül.

Pont keresztbe ér rajta ez a kidőlt fa. Végül a 6-os út nagy kanyarjának  a
végénél értem ki. Ezen az oldalon még több gigantikus szurdok van. Majd
végigjárom még a többit is. Nagyon tetszenek.