Vasi kastélyparkok 4. Vasszécseny

Az ó kastély Bódy Gábor Psyché című filmje óta számomra maga a misztikum. 

Van itt egy újabb Ebergényi-kastély is, amit ugyan a nagy Hefele tervezett, de nincs olyan romantikus, mint a befejezetlen ó kastély. Ma egy céges rendezvényhelyszín. 

Most itt nem jártam, általában zárva szokott lenni. 2008-ban nagyon tetszett az, hogy a Gyöngyös patak vízét keresztül vezették a parkon.  

Torma Zoli itt egy platánt talált, nekem akkoriban ez nem volt még megörökítésre érdemes. 

Az ó kastélyt az Ebergényiektől a Festeticsek vették át, ők építették ki a két kastély közt álló majorságot, aminek ma egyetlen egy épülete áll még (az is alig), a sörház. Később volt ez fogda is (sör nélkül), meg főként magtár. Egyedülálló  ipartörténeti emlékünk.  

Itt is lendületesen folyik a Gyöngyös. 

Itt már harmadszor járok, mert mindig abban bízok, hogy valami csoda folytán bejutok, és megnézhetem a nagyszerű Schaller freskós dísztermet.

Ezt sem így gondolták eredetileg. 

Dendromán értékei sem jelentéktelenek. Két top-10-es vénic szil...

...közvetlenül a kastély mellett.  

Nem sok barokk hidunk van. Ez a Gyöngyösből kivezetett egykori várárok (később malomcsatorna) felett ívelt át. 

Két hatalmas, várólistás platán. 

A Gyöngyös a sörházzal. 

A barokk híd mellett 500-as, de csonka hárs.  

Egy napja vihar volt. 

A parkból focipályát hasítottak ki. Ennek szélén nagy nemesnyár. Torma Zoli itt egy tiszafát is listájára vett. 

 

Vasi kastélyparkok: 3. Vép, Jeli, Acsád

Ez a szomorú tekintetű Nepomuki Szent János a vépi park előtt áll.
Vépre azért látogattam, mert Kámonban olvastam, hogy az ottani bitokos Saághy István,  két környékbelivel  volt szakmai kapcsolatban, Ambrózy-Migazzi Istvánnal (Jeli) és gróf Erdődy Ferenccel (Vép). Elhatároztam, hogy akkor hazafelé Zsennye mellett Vépet és Jelit is felkeresem, és Vasszécsenyt is, mert az útba esik. 

A vépi kastélyparkban felhúzott épületekben jelenleg egy mezőgazdasági technikum székel. Az Erdődyek egykori kastélyát már 2008-ban sem használták semmire. Korábban itt volt a kollégium. A neten fellelhető képek szerint továbbra is ramaty állapotban van. 

Az Erdődy és a Migazzi címerek a kápolna falán.
 Most -ellentétben 2008-cal- nem tudtam bejutni, mert az intézmény portása rideg és  határozott volt.   2014-ben Pósfai Gyuri felmérte a parkot, hasonlóan Szél Győzőékhez, Tormáékhoz. Ők 4 faj 7 egyedét találták listásnak. 

2008-ban itt jártamkor percekig repültek fel a varjak a park fáiról.  

Maga a park nem gyakorolhatott rám nagy hatást akkoriban, mert ezt az egy képet készítettem róla. Középen talán egy szép hárs áll. 

Az Ambrózy-Migazzi sírkert Jeliben. 
Vasszécseny (lásd később) érintésével tehát Zsennye (lásd korábbi bejegyzésem) után Jelibe tartottam.  Jelibe is teljesen felkészületlenül érkeztem. Így itt két dologgal szembesültem: 1. Az arborétum "varázskertnek" átkeresztelve  meglepően borsos áron "turista attrakció" lett. 2. A "Varázskert" bezárt szeptember végén. 

A nagy csalódástól ez a kis növény mentett meg. 

Egy másik variációban. A PlantNet bánáti sáfrányként határozta meg, ami Erdélyben novemberig virágozhat. 

Valószínűleg tehát az arborétumból kiszökve hatalmas állománya jött létre a kerítés külső oldalán is. 

Csalódásom további enyhítéseként itthon olvasom már, hogy a gyűjtemény csak 1922-ben jött létre, tehát nagy ősi fák nem várhatók itt. 

A Pósfai-lista szerint egy őshonos nagy bükkje volt. Ambrózy-Migazziról elnevezve, de ez is már kidőlt. 

Apró bagatellekkel is vigasztalódom a Jeli körüli erdőben.

A mohából kinővő apró gombák látványa fog meg.   

Íme.

Ezek a sírkert környékén készültek. 

Jeliből visszatérve a 8-as főútra egy új kereszt melletti kilátóponton is megállok. Ez a Kőszegi-hegység lehet, háttérben a Hochwechsel.  Jobb időben talán a Schneeberg is idelátszik. 

Ez a Kőszegi-hegység, de főként az osztrák oldal. Ott van két torony, és közte egy hatalmas elhagyott szanatórium fehér tömbje. A jobb szélen lévő magaslat lehet az Írottkő. 

A régi vépi képeket keresgélve akadok rá az acsádi kastélyparkban készült felvételekre. Hogy legyenek fák is, ezeket is közlöm. 

Ez a kastélypark már ekkoriban nagy hatást gyakorolhatott rám, mert több képet is készítettem. Itt a kép bal szélén a listás ginkgo. 

Ez egy hatalmas csüngő bükk őszi koronája. 

A bükk egy platánnal. 

Ezt juharnak nézem. 

Van itt egy listás bükk is, talán erről készült ez a kép, vagy maga csüngő bükk listás? 

A park nagy éke egy mammutfenyő. A parkban a Pósfai-listáról 6 faj szerepel egy-egy fával. 

 

Vasi kastélyparkok: 2. Kámon

Szombathelyen a Saághy család alakította ki a kastélya körül a parkot. Sághy Mihály Kámon faluban (ma Szombathely része) egy  ingoványos-erdős részen kezdte meg a kastély építését, és a terület  tölgyeinek meghagyásával,  a park kialakítását. Fia István (1865-1945) már autodidakta dendrológusként bővítette arborétumát, sőt  faiskolájával  ellátta a környék számtalan újonnan létesülő parkját, kertjét  is. A szintén vasi Ambrózy-Migazzi Istvánnal (Jeli), gróf Erdődy Ferenccel (Vép),  báró Baich Mihállyal (Szeleste) és még más dendrománokkal baráti kört alkotva virágoztatták fel Vas vármegye parkkultúráját.  Tevékenységük  mérhető hatásaként 30 védett kastélykert van  ma Vasban. 

Mocsárciprusok csoportja.

Előtérben egy listás. A Pósfai-listán  a park 10 faj  20 fájával szerepel. Én nem a falista alapján tájékozódtam, mert nem tudtam ócska mobilammal normálisan betölteni azt. Itthon szembesültem vele hogy sok listás fát kihagytam. Nem bogarásztam a fákat, egyszerűen élveztem a park hangulatát. 

Gyantáscédrusok csoportja. 

A gyantáscédrusok mellett hatalmas tulipánfa. 

A park centrumában egy mammutfenyő, száradó ágvégekkel. 

Mellette soktörzsű szárnyasdió. 

A nagy tölgyek már a kastély építése előtt is itt álltak. 

A festői tó.

A tóparton is mocsárciprus.  

A park egyik híressége ez a trombitafolyondár. Itt ezt az amerikai eredetű kúszónövényt potenciálisan inváziós fajnak említik.  Én mint Szekszárd legnagyobb trombitafolyondárának tulajdonosa kijelentem, hogy nem csak potenciálisan az. 

Ki figyel ebben a parkban egy akácra? 

A park egy jelentős része erdőtelepítési tanulmányerdő. 

Szerencsére hamar visszatalálok a romantikusabb részekhez. 

Szerényebb bükkök. 

Befutott mocsárciprus. 

Régen a Gyöngyös-patak ingoványos területe volt ez. Sok dísztavat alakítottak ki, főként Bánó István erdőmérnök, aki a II. világháború után végezte itt a fejlesztéseket. Állítólag az első '56-os (rejtett) emlékművet is ő csinálta 54 tujából így.    A tó partján mutatós libanoni cédrus. 

A Gyöngyös bukógátja. 

Egyébként csendesen folydogál a park szélén. 

A patak mentén erdőnyi mocsárciprus. 

Sűrűn telepítve. 

Égerek is szép számmal akadnak. 

Három látványos vajdió. 

A vajdió (más néven szürke dió)  parkokban sem túl gyakori, eredeti termőhelyén, az USA keleti felén pedig már veszélyeztetett faj. 

Egy újabb szép tó. 

Már nem nyár, még nem ősz. Alig vannak őszi színek. 

Tópart libanoni cédrussal. 

Egy látványos  listás házi berkenye. (Köszönöm Pósfai György segítéségét a fa faj meghatározásához.) 

A park lakója egy makkal...

...szalad el.